Repkednek kint a mínuszok, és kesztyűben is fázik a kezem? Sebaj! Görénnyel még a sarkvidéki időjárás se gátolhatott meg minket abban, hogy elmenjünk a legközelebbi moziig, hogy megtekintsük Heath Ledger valóban utolsó filmjét.
Doctor Parnassus (aki Chris Plummer) egy afféle több ezer éves vásári utazó komédiás, vagy előadó, vagy varázsló vagy mi a szösz, aki azért ilyen rohadt öreg, mert alkut kötött az Ördöggel párszor, és így halhatatlan lett. Viszont a XXI-ik században a népek már nem vevőek az efféle műsorokra, így Parnassus doki és brigádja (lánya, barátja és segédje) egyre hervatagabb körülmények közt vándorolnak. Pedig van nekik egy varázstükrük, amibe ha belép valaki, akkor a személyes képzelet birodalmába kerül, és az jó ám. Aztán egy nap jön egy Tony nevű ürge (aki Heath Ledger), és felfrissíti a bandát és a show-t, sőt, profitképessé is teszi azt, csak aztán a tükör meg az alvilág ura többször is közbeszól...
"I think this is my dream"
Az ex Monty Python tag, Terry Gilliam írta és rendezte eme (és rendezni pedig tud, hozzá kötődik a Félelem és rettegés Las Vegas-ban és a 12 Majom is), látványilag már tényleg zavarba ejtően "elmeroggyant" és leginkább egy LSD triphez hasonlító filmet, aminek ez egyetlen nagy baja az, hogy nem szól semmiről. Legalábbis nekem elsőre semmi nem jött le. Valószínű többször kéne megnézni, de szerintem megleszek nélküle, mert azért ez nem volt valami jó. Görénnyel úgy fogalmaztuk meg, hogy ez a film olyan, mint amikor kimész a vécére, de aztán rájössz, hogy csak téves riasztás, és visszamész. Magyarán egy tök felesleges és értelmetlen kör (esetünkben 2 óra), ami nem baj, hogy van, de akkor se lenne semmi, ha nem lenne.
Persze, tudom, leállt az egész forgatás és újra kellett szervezni az egészet, hiszen szegény Heath a forgatás alatt életét vesztette. Ennek ellenére én nem hiszem, hogy bármit is erre kéne fogni. A helyettesítések, miszerint néha Johnny Depp, Jude Law vagy Colin Farrell áll be Ledger helyére jól lettek megmagyarázva/eladva/megoldva, igazából én nem éreztem hiányt ebben. Sőt, az van, hogy Johnny a maga öt perc játékidejében olyan pofátlanul mos le mindenkit a színről, hogy csak na, és ő a film legjobb pontja. És ez komoly. Mondjuk Jude Law-nak a világon semmi ideje nem volt kibontakozni, a leghosszabb idő Farrell-nek jutott, aki tisztességesen végig is vitte a dolgát, de hát ez a film nem is róluk, hanem Heath Ledger-ről szól. Illetve szólna, mert bár sok időt tölt a vásznon, sajnos látszik, hogy valami nem stimmelt vele. Persze nem nagyon, sőt, könnyen lehet, hogy csak belelátom ezt az egészet. Lényeg, hogy a Tony karakterekkel összeségében semmi gond nincs.
Annál inkább a forgatókönyvvel, ami valamikor nagyon jó, valamikor nagyon nem, a végére meg teljesen szétesik. Ez ellen nincs mit tenni, ez nem a színészek hibája. De legalább a vizuális rész tényleg pöpec, főleg az első kirándulás az imaginarium-ba, ahol karton fák rengetegében rohangálnak hőseink. Továbbá kiemelendő maga az Ördög, vagyis Tom Waits, aki eszméletlenül jól sikerült, és örömmel vettem az egésznek a modern korba helyezését, mobilokkal, shopping-al, és egyebekkel.
De az egész valahogy mégse áll össze. Nagyon felemás alkotás lett a Doctor Parnassus: nem rossz, de nem is jó. A lezárása pedig az összes súlyát elveszi, és így meg csak lóg a levegőben. De valahol meg jó is, szóval kap rá egy 6/10-et. És ennyi.
