Felmerül a kérdés: mit lehet ebből még kihozni az utolsó részre?
Harry, Ron és Hermione életük legveszélyesebb kalandjára készülnek, ami talán az életükbe kerül. Hogy le tudják győzni a sötét nagyurat, Voldemortot, meg kell találniuk az öt horcruxot, melyben a gonosz varázsló a lelkének egy-egy darabját őrzi. A gond az, hogy ezek tárgyak bármik lehetnek, és senki se tudja, hogy hol vannak. Hőseink így útra kelnek, ám mindenhonnan veszély les rájuk.
"I've seen your heart"
Talán két éve jött a hír, hogy a szériát gyártó Warner Bros. úgy döntött, hogy két részre vágja Harry Potter utolsó kalandját. Így lett hét könyvből nyolc film, és mindenkinek a "profithajhász disznók" kifejezés jutott először eszébe. Ez természetesen igaz, hiszen egy Potter film átlagosan olyan 850 millió dollárt szed össze világszerte, persze, hogy jó üzlet pluszba még ennyit keresni. Viszont az a fura helyzet, hogy ez a művelet művészileg is teljesen indokolt. Aki olvasta a hetedik kötetet, az tudja, hogy annyi minden történik benne, mintha bármelyik másik háromban együttvéve (kivétel ezalól a negyedik). Ettől kezdve jogos a szétszedés, hiszen kötetről kötetre, filmről filmre komplexebb a sztori, egyre több mindent kell elmesélni a megértéshez. És ami lényeg: az első felvonás két és fél óráját sikerült úgy összehozni, hogy sokminden rámondható, de az nem, hogy unalmas.
Pedig David Yates rendező (aki az ötödik résztől van ezen a poszton) most sem hazudtolja meg magát: mint az előző kettő, úgy jelen filmünk se egy akció-bomba. Mégis végig érdekes és izgalmas tud maradni, persze ehhez kellett a történetben levő éles váltás is. Eljött az a pont, hogy kimozdulunk a hőn szeretett suliból, és egy vándorlás veszi kezdetét - vagyis a Harry Potter 7.1 nem más, mint egy road movie. Ez egy hálás műfaj, hiszen az elvileg folyamatosan változó helyszín és szituáció új és új löketet ad a filmnek, kivédve ezzel az unalom faktort. Mint már elmlítettem az utóbbi állítás igaz, az előbbi meg nem annyira helytálló a film esetében.
A Harry Potter 7.1, nem tudok rá jobb szót, csöndes film. Nem szó szerint, ha harcokkal vagy efektekkel találkozunk, akkor szólnak a hangfalak rendesen. Maga a megteremtett hangulat teszi csöndessé, és szerintem ez egy érdekes dolog. Három kölyök vándorol a semmiben, távol az otthontól és a szerettektől, egy olyan küldetésen, amivel jóval éretebb társaik se nagyon tudnának boldogulni. A filmen végig érződik a magány és az elkeseredtség, amit Yates remek pillanatképekkel, az újonnan szerződtetett Alexandre Desplat zeneszerző pedig fájóan halk zongorás dallamokkal támaszt alá nem egyszer. Ezek eggyüttes hatása az, hogy a film (jóval elütve ezzel szériabeli és blockbuster társaitól) a legszomorúbb drámákhoz fogható szívszorító momentumokkal rendelkezik.
Az igazság az, hogy Yates van olyan bátor rendező, hogy egy jól működő franchise-ba képes újító dolgokat tenni. Persze itt is jelen vannak a szinte óraműpontosságal feltűnő humoros egy-két perces szcénák, vagy a remekül kidolgozott CG effektek, de a vége mégis az, hogy ez a Harry Potter egy nagyon szomorú film. Sikerül igazi, hihető drámát vinni ebbe a már agyoncikizett fantasy mesébe, és ráadásul ennek köszönhetően jobban működik az egész, mint valaha.A gyönyörű rajzfilm-betét még csak hab a tortán.
Sötét, szomorú és drámai - A Halál ereklyéi első rész a Potter univerzum Birodalom visszavágja, a legjobb értelemben. Régen volt már ez a sorozat ennyire jó. Nagyon várjuk már a befejezést. 9/10.
