The epic of epic epicness
A kanadai Scott Pilgrim (Michael Cera) irigylésre méltóan jól elvan. Egész nap vagy a bandájával van, vagy a haverokkal, vagy a tizenhét éves barátnőjével (őmaga huszonkettő). Egy nap azonban egy bulin megpillantja a rózsaszín hajú Ramonát (Mary Elizabeth Winstead), és azonnal beleszeret. A dolgok szépen mennek is, ám egyszer csak megjelenik Ramona egyik gonosz exe, és párbajra hívja Scottot. Hősünk ekkor tudja meg: ahhoz, hogy övé legyen a lány, le kell győznie annak hét gonosz exét.
"I'm in lesbians with you"
A Bryan Lee O'Malley képregényéből és Edgar Wright rendezésében készült Scott Pilgrim, szögezzük le gyorsan, eléggé rétegfilm. Egyáltalán nem való mindenkinek, és a maradék fele is valószínűleg értetlenül néz majd, hogy mit imád ezen annyira "mindenki". Nem arról van szó, hogy aki nem vágja a comic filmek kliséit, nincs otthon a videojátékokban, vagy nem tudja, mi fán terem a popkultúra, nem fogja élvezni. Mert ezek még nem akadályok. Scott Pilgrim története univerzális, hiszen a felszínen a szerelemért küzd, ráadásul megszámlálhatatlan poén közepette, ez így mindenkinek befogadható. Viszont aki nem ismeri ezt a fajta életérzést, vagyis a gamerek, a fanok, vagy egyszerűen a lógó fiatalok egészen érdekes kultúráját felvonultató életérzést (talán ezek összefoglalását rejti magában a geek szó), és még rosszabb, nem tud azonosulni vele, annak a film egy örök rejtély marad, vagy csak simán érthetetlen szemét. De aki ezt mind vágja, és tudja, hogy én most miről beszélek, annak a Scott Pilgrim maga lesz a kánaán.
A film nagyon ügyesen úgy szól célközönségéhez, hogy zseniálisan summázza annak életét, vágyait, gondolkodás módját. Hát ki nem ábrándozott már arról, hogy úgy szerzi meg a csajt, és leveri az előző pasit, ráadásul egyszer gitárpárbajban, amiben úgy zúz, hogy a másiknek szétesik az agya? Ki nem lát néha maga körül smackokat, whooomokat és krushokat, ha megy az utcán? Ki nem akarja a semmiből előtűnő lángkarddal és kung fuval legyakni a nagy gonoszt, miután egy olyan koncertet adott, hogy beszakadt a mennyezet? Hát, eléggé sokan, de ők most egyáltalán nem érdekelnek minket, hiszen a Scott Pilgrimet nekünk szánta a sors, és senki ne merjen beszólni rá és ránk, amiért szeretjük, mert lenyomjuk őket. Durván. XD
Filmünk azonban egyetlen ponton elég rendesen vérzik, ez pedig nem más, mint a karakterek közti érzelmi kapcsolat. Már ott sántít az egész, hogy egyik szereplő se elég szimpatikus ahhoz (főleg a címszereplőnk), hogy azonosulni vagy szurkolni lehessen érte, így aztán köztük lévő viszonyokkal se lehet mit kezdeni - érdektelen az összes. Így az eredmény sajnos az, hogy a már magasztalt stíluson és látványvilágon (egyszerűbben szólva a csomagláson) túl Wright filmje eléggé üres, és ez szomorú. Hál' Istennek pozitívumai vannak annyira erősek, hogy ezt úgy-ahogy feledtetni tudják - de ez az atomcool film azért tartalommal még atomcoolabb lett volna. A 8,5/10 azért így is jár.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=O_RrNCqCIPE
