Minden jó, ha jó a vége.
Harry, Ron és Hermione folytatják a Horcruxok keresését - ám a maradékok minden jel szerint a Roxfortban vannak. Hőseink így visszatérnek a suliba, ahol először náci-tábor, majd háborús körülmények fogadják őket. Voldemort ugyanis ott áll a kapuk előtt, és pillanatok múlva kiadja a parancsot az utolsó nagy csatára a varázsvilág történetében.
"He's after you, Mr. Potter"
Minden jó, ha jó a vége. A helyzet viszont az, hogy az utolsó Harry Potter film nem jó. Persze ez szubjektív, hiszen elnézve a világsajtót és más fórumok kommentjeit ezzel a megállapításommal kábé egyedül vagyok. Mielőtt elkezdeném felsorolni az okokat arra nézve, hogy szerintem miért nem jó a végső felvonás, hadd szögezzem le, hogy szeretem a Harry Potter filmeket (1-5; 6; 7), és kétszer is megnéztem a szóban a forgó filmet, mert elsőre nem akartam elhinni/elfogadni azt, hogy ez nem jó.
Ha végignézzük az eddigi részeket, láthatjuk, hogy két epizód emelkedik ki magasan az átlagban minimum jónak ítélet sorozatból: a harmadik és a hetedik első része. Ennek oka az, hogy mindkettőről süt a művészi szabadság, az egyéniség, a stílus. Cuarón esetében ez természetes, a lassan Potter iparossá vált Yates esetében eléggé meglepő, de a tény attól még tény. Viszont amilyen rohadt jóra sikerült a 7.1, annyira nem jött össze ugyanattól a rendezőtől a 7.2. A hibák forrása valószínűleg ott lehet, hogy a 7.2-vel megtörik a Yates-féle, három filmen át épített feeling - azaz amíg öttől hétpontegyig (és leginkább ott) a hangsúly a részleteken, a kapcsolatokon, az érzelmeken, és a blockbusterektől idegen, nemegyszer elég sokáig tartó csendes merengésen van, addig a 7.2, akár egy expresszvonat robog át mindenen, akciót akcióra halmozva próbálva fenntartani az izgalmat. A négy éven át követett Yates-i Potter világnak viszont ez nagyon nem áll jól, és nemcsak azért, mert teljesen idegennek hat az egész, hanem azért is, mert Yates bár vitathatatlanul jól ért az érzelmi szálakhoz, akció-rendezőnek nem felel meg. A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy a film jól kezdődik. Az első fél óra hibátlan, minden a helyén, de aztán beüt a franchise gépezet, és fokozatosan több lesz a hiba.
Folytatva az utolsó felvonás két részének összehasonlítását, az a fura megérzésem támadt, hogy Harry Pottert még az évszakok is befolyásolják. Az első fél: november végi premier, magány, szomorúság, elkeseredettség. Második fél: nyár közepe, színes-szagos hullámvasút, action in your face ezerrel. Mint mondtam, ez nem áll jól. Ennek köszönhetően a 7.2 ott bicsaklik meg a leginkább, ahol közvetlen elődje kimagaslóan a legerősebb volt: az érzelmek terén. Hiába a sok elhunyt és a végső ostrom minden szörnyűsége, ez a film engem egyáltalán nem tudott megérinteni - valószínűleg azért, mert ezeket a pillanatokat egy elég gyengén összerakott mega-háború veszi körül, és az átérezhetőség nem kap teret, hiszen máris rohanunk tovább. A két kamasz szerelmi szálról meg ne is beszéljünk. Mondjuk Ron és Hermione még úgy ahogy jó, de Ginny-hez képest még egy ruhafogasban is több szenvedély van.
Szóval érzelmileg az egész valahogy nem működik. Nézzük a csatát. Az ott kezd gyanús lenni, amikor már a játékidő negyvenedik percénél kimennek az ólomkatonák (akik egyébként semmire nem jók) harcolni. Az ostrom iszonyatosan el lett nyújtva, de nagyobb baj az, hogy még csak nyomokban se tud izgalmas lenni, mindenféle mélység nélkül lóg a levegőben. Néha a rossz emlékű Transformers 2 sivatagi balhéja jutott róla eszembe. Következetlen, "ez most jól néz ki, rakjuk bele" elven működő, és ami egy csatánál a legrosszabb, súlytalan. Néha odakapcsolunk a Roxfort udvarára, ahol egyre jobban lángol minden, de hogy hol tartunk, azt a fene se tudja már - és őszintén szólva már nem is nagyon érdekel. A végső összecsapás Voldemort és Harry között pedig egyszerűen röhejes lett néhol (nem unják még ez ezredjére előkerülő fénynyaláb harcot?), lezárása, és a könyvbeli mélységnek teljes mellőzése miatt pedig szintén teljesen érdektelen. A harc végi majdnemhogy vállvonogatós lézengésről meg ne is beszéljünk.
Ám számomra a legeslegnagyobb csalódás nem is ez volt, hanem Piton prof. mindenki által (már aki olvasta a könyvet) várva-várt háttértörténete, amiben annyi, de annyi lehetőség van, hogy arra kábé szavak sincsenek. Mondanom se kell, nem sikerült jól összehozni. Legnagyobb hibája ugyanaz, mint az egész filmnek: idő híján nem engedi meg azt, hogy átérezze az ember. Bár szeretem Yates ide-oda tekerő emlékképeit, ez itt most nagyon nem jó. Kusza és kapkodó - a széria legnagyobb kihagyott ziccere. Mert ha ez működik, akkor minden el van nézve. De nem. Ám Alan Rickman természetesen mindent belead - neki köszönhetően nem csőd az egész Piton sztori. Remek alakítás egy rossz közegben, így lehetne jellemezni. Yates elszúrta, Rickman nem - hiszen látom a szemében a világ fájdalmát. Ha valaki egy hatalmas tapsot érdemel, az ő.
Amúgy az iménti állítás valahogy az egészre igaz: a 7.2 egy nagyszerű történet rossz kezekben. A film hemzseg a hibáktól, semmi átérezhető nincs benne, néha pedig már önmaga paródiája készül lenni. Ám szerencsére a történet van olyan erős, hogy maga a film is élvezhető marad. Nem jó, nem átérezhető, de élvezhető. Nagyon méltatlan lezárása lett ez 10 éve munkájának, de ez valószínűleg csak én véleményem - hiszen a kritikák és a dollárok is erősen mást mutatnak. A 7.2 tőlem nem kap többet egy gyenge 7/10-nél, mert fényévekkel jobb lehetett volna. Komolyan mondom, a trailerben több tűz van.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=mObK5XD8udk
És most rendhagyó módon álljon itt egy pro-kontra lista azoknak, akik már látták a filmet, és akiket érdekel, hogy szerintem mi jó, mi nem jó még ebben a filmben.
SPOLIER-SPOILER-SPOILER-SPOILER-SPOLIER
Mikor először láttam a filmet, olyan dühös voltam rá, hogy ki akartam nyírni. Rengeteg bajom volt vele, és le is akartam írni. De aztán lenyugodtam, megnéztem még egyszer (már angolul), és akkor már jobb volt. Már nem akartam földbedöngölő és sárdobáló kritikát írni, mert azért annyira mégse volt vészes. Viszont a bajaim listája megmaradt, ezt teszem most közzé - kiegészítve a legjobb pillanatok listájával.
Ami NEM jó
- Piton történetének megvalósítása - avagy semmi ne jöjjön át a legtragikusabb hősből ever.
- miért kell huszadjára is elsütni ugyanazt a poént a polyjuice potion-el?
- Neville, aki hét részen át parkoló pályán volt, hirtelen előkerül, és ő a nagy hős -az egyszeri néző meg csak néz.
- miért kellett kivágni a trailerből ismert Voldemort-Harry párbeszédet (Why do you live?) ?
- miután mindennek vége és minden romokban van, három főhősünk unottan sétálgat.
- a menny-szerű izé filmes szemmel totál fantáziátlan.
- A Warner logó tíz évnyi fokozatos rohadás után nem esik szét, sőt, teljesen ép.
- Malfoyék.
- Harry és Voldemort csatája úgy általában.
- 19 év múlva. A tesztvetítésen nem vették észre, hogy a közönség dől a röhögéstől?
- Neville lassítva magához tér, mögötte lassítva mindenki öli egymást, és minden felrobban. Kinek volt baja Rosie sétájával a TF3-ban?
- Harry és Voldmerot fénynyalábolnak. Valami történik, odanéznek, vissza egymásra, és folytatják tovább.
- Az ólomkatonákon mindenféle gond nélkül át lehet sétálni.
- A stáblista alatt Joh Williams zenéje. Senkinek se tűnt fel, hogy a tíz évvel ezelőtti stílust már réges-régen elhagytuk.
- Ginny fél éve nem látta szerelmét, Harryt, de eszébe nem jut, hogy megölelje.
- a magyar szinkron baromira lehúzza az egészet. Nézzétek angolul.
Ami JÓ
- Alan Rickman
- Ralph Fiennes
- A kezdő képsor. Zseniális.
- A sárkány. 200%-os CG!
- Voldemort csoffanat az asztal alatt.
- Luna "több, mint a semmi" szerepe, imádom azt a csajt.
- Voldemort és Harry arca a repkedés közben egy pillanatra eggyé válik.
- Piton elszalad a harc elől a nagyteremben, és látom a szemén, hogy azért, mert senkit se akar bántani.
- A védőpajzs felhúzása.
- Voldemort járkál a hullák között a Malfoy Manorban.
- Alexander Desplat zenéje, főleg a női vokál.
- Alan Rickman.
Ezennel búcsúzunk Harry Pottertől. Bár a lezárás ezerszer jobb is lehetett volna, reméljük, a kellemes pillanatok fognak belőle megmaradni - hiszen az egész szériára igazábül szeretettel emlékezünk. Vége a tíz évnek. Hát ennyi.
