El sem tudom mondani, mennyire örülök annak, hogy kilenc év után Spielberg mester végre megint jó filmet hozott össze.
Tintin (Jamie Bell) Párizs megbecsült újságírója és detektívje egyben. Egy nap nyomára bukkan egy rejtélyes hajó, az Unikornis legendájának, ami állítólag hatalmas mennyiségű kincset rejt. Ám mint kiderül, a hajóra immár nem csak ő pályázik: egy kőgazdag főgonosz, Sakharine (Daniel Craig) is feni a fogát a kincsekre. Kezdődik a versenyfutás!
"I lit a wee fire..."
Azért gyorsan tegyük hozzá, hogy a Tintin "jósága" nem teljesen egyértelmű: pozitív és negatív elemei előbbi felé hajló roppant szerencsés egyensúlyának köszönheti ezt a jellemzést. Mert ha a sztorit nézzük, akkor filmünk enyhén szólva is felszínes. Hiába a világot átívelő kincskeresés, az igazi izgalom, a jellemek, urambocsá' a történeti mélység terén igencsak gyéren állunk - kezdve ott, hogy címszereplőnk belseje nem igazán több néhány ecsetvonásnál. Ha már a karaktereknél tartunk, akkor a főgonosz is megérdemel egy negatív szót ugyanezen a téren, viszont akik jól jöttek ki a buliból, az Haddoc kapitány valamint Dupont és Dupond felügyelő, bár gondolom rajtuk sokat segített az Andy Serkis illetve Simon Pegg / Nick Frost alap - egyébként az utóbbiak jeleneteinél sajnáltam nagyon, hogy nem eredeti nyelven nézem a filmet. A sztori meg, hiába pörög az akció jobbra balra, egyszerűen kevésnek tűnik.
Viszont eme hiányosságokat majdhogynem teljesen feledtetni tudja a látvány: egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Tintin a valaha volt legszebb CG-t vonultatja fel (hát WETA, igazából meg se lepődünk). Ez már a piacos nyitójelenetnél durván nyilvánvalóvá válik, és az még csak a kezdet - az állak egyre mélyebbre és mélyebbre fognak esni a száz perc alatt. De egy látványvilág (bármennyire is csodaszép) se tud megmenteni egy egész filmet ugyebár, de itt nem csak látványról van szó. Ez kérem látvány+Spielberg, és tudjuk milyen az, ha ez a kettő találkozik. Sokan, köztük jómagam is kétkedve figyelték, hogy Spielberg és Jackson élőszereplős helyett animációs filmet készít Hergé kultikus képregényéből, de hát 100%-ban igazuk volt. Egy ilyen magas technikai színvonalnak plusz a mocap-nek hála Steven képzelete annyira szabadon szárnyalhat, hogy ember azt el nem hiszi, amíg nem látja - szerintem ő is valami ilyesmire vágyott egész életében, és ez látszik is. Spielberg régen volt ennyire elemében, legyen szó fergeteges akciókról, komikus helyzetekről, vagy csak valami szimpláról, kétség kívül minden pillanatát élvezte ennek a filmnek, annyira süt az egészről lelkesedés. És itt tud a Tintin nemcsak egyenlíteni, de vezetést is szerezni fentebb említett hibáival szemben: úgy elkapja az embert a mese és ez fura, Indy Jones-on alapuló világ, hogy már senkit se izgat, hogy lyukak vannak a sztoriban. Amikor hőseink Marokkóban üldözik a sólymot motorral, autóval, vízen, homokon, levegőben, gránátvetővel és isten tudja még, hogy mivel, akkor nem tehetek mást, csak fejet hajtok a nagyság előtt - hogy valaki egy ilyen tiszta és grandiózus moziélményt tud nyújtani, ráadásul a film elejétől a végéig. No comment.
A Tintin úgy egészében is egy abszolút moziélmény. Egyszerre egy elegáns tiszteletadás mind az alapjául szolgáló képregény, mind a klasszikus kalandfilm műfaja előtt, és egy mindenféle jóval teletűzdelt látványorgia, egy pörgős kaland, egy szeretnivaló mese. Hogy vannak benne hibák, hát istenem... ez egy olyan film, aminél egyszerűen nem számít. Spielberg annyira elkapta a feelinget, hogy ha sokkal rosszabb lenne a végeredmény, akkor se tudnánk igazán haragudni rá. De szerencsére nem az, hanem kifejezetten jó. 8/10.
