És akkor 1977-ben film- és biznisztörténelem íródott. Végleg létrejöttek olyan dolgok, mint nyári moziszezon, blockbuster és franchise - valamint megszületett a világ legemblematikusabb gonosza is. És ez még csak a kezdet volt.
Egy messzi, messzi galaxisban, annak is valahol a szélén éldegél Luke Skywalker, akinek egy nap megadatik, hogy fontos szerepet játsszon a világot uraló Birodalom elleni harcban.
"Csuvi, add rá a tartalékot!"
A klasszikus Star Wars-ról kritikát megfogalmazni kábé olyan érzés, mint amikor Jeremy Renner bombát hatástalanít Irak utcáin. Ugyanis a Star Wars egy jelenség, egy magasabb szinten levő valami, amire generációk egész sora épül. Egy élő legenda, a popkultúra tartóoszlopa, a blockbusterek atyja, és sok milliónyi fan szentírása. Ezekről a filmekről van egy olyan általános és megdönthetetlen vélemény, hogy jók, sőt, a legjobbak, és kész - radikálisan eltérő véleménnyel az ember könnyen megütheti a bokáját. Én most mégis kísérletet teszek egy részenkénti értékelésre, hiszen egy filmes blog nem is filmes blog Star Wars nélkül, meg amúgy is két hét múlva itt az első rész, fantasztikus 3D-ben a mozikban.
Amikor George Lucas nekiállt ennek az egésznek a kidolgozásához, a legenda szerint egy kilenc részes monstrumban gondolkodott (a legnagyobb szájhősök a maradék három rész pontos történetét is tudni vélik, de ne lepődj meg, ha mindegyik mást mond). Ha valaha tanúi lehetünk mind a kilencnek, de csak ha a meglévő hatot, vagy akár csak a klasszikus hármat nézzük, a negyedik rész, vagyis a New Hope minden nézetből kilóg (vagy ki fog lógni) valamennyire a sorból. Ez természetes, hiszen ez a rész a zászlóshajó, aki legelöl menetel, és akin harmincöt éve minden múlott. Végignézve a filmet, ez az egész nem más, mint a ground zero, az alap, vagy ha úgy tetszik, az éléskamra: a Star Wars Saga innentől bármerre mehetett volna, azt használhatott volna fel vagy dobhatott volna ki, ami csak jólesik. Ebből adódik, hogy a New Hope számomra mindig a kakukktojás, hiszen más az összetétele, más a hangulata, és máson vannak a hangsúlyok, mint későbbi társainál - ez egy alap, amit lehet formázni.
A film, in medias res, belevág a dolgok közepébe - nem magyaráz, nem kérdez, elkezdődik egy ponton, és kész. De nem is kell magyarázni: ahogy ezt Lucas az elején a klasszikus félmondattal felvezeti és ugyanakkor létjogosultságot ad képzelete összes szülöttjének, az zseniális - a néző máris benne van az adott világban, és hajlandó mindent elfogadni. Talán az a pár szó az elején az egész mizéria legnagyobb húzása. Ha bárki elkezdett volna magyarázni, hogy ki hogyan merre, annak semmi értelme - a New Hope-al haladni kell, nem gondolkodni rajta. Elmesélni nem lehet (most komolyan, Te tudnál egy rövid összefoglalót írni úgy, hogy a laikus ne azt mondja, hogy WTF?), önmagában meg se állna a lábán, legfeljebb csak hatalmas kérdőjelekre támaszkodva.
A negyedik rész olyan egyszerű, mint az egyszer egy. Története halál egyenes, fordulatai tíz kilóméterről kiszagolhatóak, karakterei modernizált klasszikusok (legkisebb fiú; ultimate gonosz; megmentésre váró királylány; szélhámos, ámde mégis jófej side kick; valamint a Halálcsillag nálam felér egy hétfejű sárkánnyal). Feladata kimerül annyiban, hogy betekintést nyújtson egy újfajta, ámde mégis ismerős mesevilágba , hogy lássuk, van-e erre igény, vagy nem. Ha megnézzük, az Erőről és a Jedikről itt esik a legkevesebb szó, az egész utalásokban merül ki, helyette annyi kiszámítható űrcsata és menekülés van jelen, mint égen a csillag - hiszen ha ezt sikerül eladni, akkor lehet tovább lépni. A New Hope-ot ezen a téren leginkább az Avatarhoz tudnám hasonlítani: valami új, üzletileg kockázatos, hihetetlenül látványos, de 100% biztonsági játék. Viszont Cameron mozijával ellentétben a jobbik fajta.
Filmünk egy pazarul sikerült popcorn mozi, annak csakis a jó elemeivel. Könnyű és egyszerű, kellően kalandos és izgalmas: remek szórakozás. Ám annál nem igen több, hiszen a legkisebb szelet az egészből, aminek igazából se füle, se farka - ordít róla, hogy ez egy első (illetve negyedik) fejezet, egy beugró tét, amit valahogy majd folytatni kell, mert a történet lezárása/lezáratlansága (ami egyébként olyan hipersebességben van letudva, mint bármelyik TF mozi vége) megköveteli. De ami anno fontosabb volt, hogy a nézők is megkövetelték. Így a New Hope azon túl, hogy bár egyszerű, de minőségi blockbuster, még a feladatát is teljesítette, hiszen kiszagolta, hogy ennek a világnak lehet jövője. 8/10.
