Kár ezért a filmért.
Jason Bourne rendesen kiborította a bilit, ezért a CIA fejesei úgy döntenek, hogy a Treadstone programot porig égetik, és az utolsó emberig mindenkit megölnek, akinek köze van hozzá. Egy ügynök (Jeremy Renner) azonban kifog rajtuk, és menekülőre fogja a dolgot.
"What's your name?"
Miután Paul Greengrass és Matt Damon elért a csúcsra az Ultimatummal, teljesen érthető okokból elhatárolták magukat bármiféle folytatástól, melynek létrejöttét a Universal a végsőkig erőltette - szintén érthető okokból. Amit végül a stúdió és az előző részeket körmölő Tony Gilroy-al kiötlött, arra joggal lehetnek büszkék: nem remake-elték vagy rebootolták az anyagot, hanem egyszerűen csak egy másik irányból szőtték tovább a fonalat, megtartva és beépítve a trilógia eseményeit (TF4 stáb, jegyzetelni!), melynek utolsó fejezetével még átfedésben is állunk. A Legacy-t ezért mindenképpen dicséret illeti, mert ezzel nem csupán önmaga helyzetét könnyíti meg, hanem egy jólesően sejtelmes feelinget is kreál magának - mert hát amikor Jeremy Renner járja a gleccsereket, nem tudok nem arra gondolni, hogy Matt Damon éppen akkor szedi szét Manhattant, és ez jó.
A pozitívumok sora itt nem ér véget. Számomra több, mint kellemes meglepetés volt az, hogy Gilroy-ék (akiknek ez valami családi mozi, hiszen a stáblista több pontján is feltűnik a név, különböző keresztnevekkel) szándékosan kerülik a másolást, és igyekeznek minél távolabb állni a Greengrass-féle Bourne-tól - és ez nem merül ki ott, hogy sutba vágták a kézikamerát és a negyed-pillanatos snitteket. Jeremy Renner önmagában érdekesebb karakterrel bír, mint Matt Damon az utóbbi két eresztésben együttvéve, és az előzményeket jellemző "akció-akció-akció, aztán majd ezeket összekötjük valahogy" hozzáállás ment a kukába: talán két-három mozgalmasabb jelenet van a műben, és érezhetően mindenki a sztorira figyelt inkább. Ami mellékesen egész jó alapokkal bír, gyógyszerek, szuperkatonák, tisztitótűz, egytől egyig remek gondolat - főleg úgy, hogy anyagi indíttatásból készült filmről beszélünk.
Igen ám, viszont a remek ötleteknél messzebb nem jutunk. A "kevesebb akció - több történet" felállás teljesen átbukik a ló túloldalára - az új Bourne-mozi kifejezetten unalmasra sikerült, amiben mindenki annyira pofázik, hogy elfelejtenek cselekedni. Ráadásul a film megfelelő háttér nélkül akarja túlmagyarázni magát, vagyis a sok beszédnek semmi alja nincs, és szereplőink nem egyszer vígan ismételgetik ugyanazt a mondatot öt percig. Emellett Gilroy-nak lövése sincs arról, hogy akciót hogy rendez az ember, egyik álmosítóbb mint a másik (a final fight motoros résznél én majdnem elaludtam), de ugyanígy bukik az atmoszféra teremtéssel: mindenféle feszültségnek, izgalomnak, vagy esetleg az Identity-t idéző líraiságnak híján vagyunk. Ja, és ha várod Edward Nortont, inkább ne tedd - a fickó kábé tíz percet tölt a vásznon, és akkor se csinál semmit.
De van ezeknél egy sokkal nagyobb baj is, ami nélkül a fentiek felett talán még szemet is lehetne hunyni. A szomorú tény az, hogy a sztori valami borzalmasan tét nélkülire sikerült (Renner gyógyszert akar szerezni és kész). A Legacy gyakorlatilag a semmibe fut, és mikor vége, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ebben most mi volt a lényeg? Ettől a filmtől nemhogy okosabbak, gazdagabbak se lettünk, és ezért nagyon nagy kár, mert mint mondtam, az alapok jók - csak a kivitelezés pocsék. Viszont Jeremy Renneren semmi se múlt: jelenléte erős, figurája szerethető, és igazából ő menti meg az egész hóbelevancot a teljes csődtől. 6/10.