A leltár harmadik felvonása ismét a rossz emlékek felidézésének jegyében telik: jönnek a legnagyobb csalódások (amik ettől még nem feltétlenül rossz filmek) és a legrosszabb filmek.
Az öt legnagyobb csalódás
5: A Hobbit: Váratlan utazás - The Hobbit: An Unexpected Journey
A Hobbit gyenge minőségére fel voltam készülve (azért így is sikerült alulmúlnia magát), hiszen amióta bejelentették a trilógiává való bővítését, az egész project bűzlik a pénztől - és ott kezdődött a csalódás. Nem is lett alaptalan: ebben a filmben nincs se kreativitás, se spiritusz, viszont van egy vagon pénz, görcsös erőlködés a három órás játékidő elérésére, és annyi CG, hogy már jojózik a szemem. Pedig titkon az utolsó pillanatig reménykedtem.
4: John Carter
Andrew Stanton az egyik legjobb Pixar-os srác, hiszen ő rendezte a Némót és a WALL-E-t is, nem csoda, hogy vártuk a következő dobását. A kedvenc gyerekkori regényén alapuló John Carter (aminek az előzeteseitől hanyatt vágódtunk) azonban az év egyik legnagyobb fiaskója lett (minden téren): kusza történet, semmilyen karakterek, borzalmas párbeszédek, és a sor még mehetne tovább egy darabig. Becsületére legyen mondva, legalább iszonyat jól néz ki, de hát az kevés.
3: A hét pszichopata és a si-cu - Seven Psychopaths
Martin McDonagh-tól legalább egy közepesen jó filmet vártam a mestermű In Bruges után, ehhez képest életem egyik leghosszabb száz percét kaptam. Hülye, nem vicces, és logikátlan film - akárcsak egy pszichopata. Ja, és halál unalmas is.
2: Prometheus
Ridely Scott kezében ott volt a kulcs a megváltáshoz. A remek alaptörténeten keresztül, a mindfuck elméleteken át az "eldobom az agyam" látványig minden a kezére a játszott - és elszabta. Filmjében több a lyuk, mint a vászon, és nemhogy félni, de még izgulni se lehet rajta. Csodálatos csomagolás, zéró belső - az egyik legnagyobb elszalasztott lehetőség, amit valaha láttam.
1: Merida, a bátor - Brave
Senki se okozott akkora csalódást idén, mint a Pixar - a stúdió, aki eddig szinte csak remekműveket tett le az asztalra. Új filmjük rosszabb a legtöbb animációs mozinál, amit a teljesen elszúrt forgatókönyvnek, a számtalan logikai bakinak, és egy fejben éjsötét főhősnek köszönhetnek. És énekelnek. Egy Pixar filmben énekelnek. Talán tényleg megtörtént a világ vége.
És akik még csalódást okoztak: Looper; The Bourne Legacy; Chronicle; Rock Of Ages; Dark Shadows; American Reunion; Hope Springs; Wreck-It Ralph; Red Lights;
És akkor jöjjön az öt legrosszabb film:
5: Cosmopolis
Robert Pattinson kocsikázása a világon semmire se volt jó (még őrjöngésre se), legfeljebb az idő elpocsékolására - egy David Cronenberg filmtől ez eléggé szégyenteljes.
4: Egy őrült szerelem balladája - Balade Triste De Trompeta
Két sík idióta bohóc rohangál egy csajért, és közben annyi vért ontanak, amennyit csak lehet. A helyzet az, hogy lehetne ebből jó film, de miután se értelme, se lelke, inkább az ótvarszar bandához csatlakozik.
3: A bűn hálójában - Haywire
Steven Soderbergh-é volt a tavalyi év legalattomossabb filmje: fasza akciónak árulta magát, remek színészekkel, de igazából semmi, vagyis semmi se történik benne, csak néhány unatkozó ember lézeng fel-alá. Ez a támadás a semmiből jött, és nagyon fájt.
2: Hajnalhasadás második rész - The Twilight Saga: Breaking Dawn part two
A negatív listákhoz hozzátartozik a tvájlájt, hogy miért, azt több iromány is jegyzi. Csak azért nem ő lett a legrosszabb, mert úgy megnevettetett, mint évek óta semmi.
1: Vadállatok - Savages
Oliver Stone szállította a tavalyi év legrosszabb filmjét. Hogy miért? Azért, mert ez a film minden szinten debil, de megvan arról győződve, hogy okos, és ezt nagy hévvel bizonygatja. Semmi se volt fárasztóbb ennek a végighallgatásánál.
Emellett pedig:
a legrosszabb előzetessel a Seven Psychopaths és a Jack Reacher büszkélkedhet
a legbénább nő kétség kívül Blake Levly, a legbénább férfi pedig Taylor Kitsch volt
a legrosszabb zenét a Hawywire-hez írták
és a legnevetségesebb jelenet díján a Twilight 4.2 és a Savages osztozik, hiszen mindketten ugyanazt a halál ciki fordulatot vetik be.