Mindig jó nézni, amikor a régi motorosok visszatalálnak az útjukra.
Whip Whitaker kapitány (Denzel Washington) a csodával határos módon tesz le egy zuhanó gépet, és ment meg ezzel csaknem száz utast a biztos haláltól. Természetesen egyből hős lesz, de ez nem tart sokáig - kiderül ugyanis, hogy pilótánknak komoly alkoholproblémái vannak.
"Nobody could've landed that plane like I did"
Robert Zemeckis néhány CG-szörnyszülött után visszatért ahhoz, amihez igazán ért: az élőszereplős filmekhez. Ezen a téren Zemeckis-t én úgy tudnám jellemezni, mint Ridley Scott lazábbik változatát - ő is igyekszik a legkülönbözőbb zsánerekhez nyúlni, és ha nem is minden munkája maradandó, azt biztosan elmondhatjuk róluk, hogy centire kiszámított, vérprofi alkotások. Viszont Scott-al ellentétben Zemeckis-nek van humora (nem is akármilyen), és már említett lazaságának köszönhetően sokkal gyakrabban és egyszerűbben tud szívet-lelket önteni filmjeibe, mint angol alteregója.
A rendező nagy visszatérésének tartott Flight egyáltalán nem lóg ki az életműből, ha a stílust és a professzionizmust (illetve a minőséget) vesszük alapul, ám esetünkben nem Scott-al, hanem egy másik kollégával való összemérés a célszerű. Zemeckis legújabb filmje ugyanis simán lehetne Jason Reitman legújabb filmje is, hiszen az utóbbi állandó alapproblémájával operál: egy első hallásra utálatosnak és/vagy megvetendőnek tartott figura emberi oldalának bemutatása és megszerettetése. Egy totál alkoholista pilóta, aki csak azért se teszi le az üveget, és még el is várja, hogy kihúzzák a szarból: na, ezzel aztán lehet dolgozni, és Zemeckis dolgozik is. Egy bő két órás élveboncolást végez Denzel Washington karakterén, és semmit se hagy ki, vagy fed el: egy igazi függő-filmet kanyarít a Flight-ból, nem kímélve a nézőt a durva pillanatoktól. Az, hogy a film mégse fekszi meg a gyomrokat, rendezőnk remek "higítási-érzékének" köszönhető, hiszen jópár poént (John Goodman mindent visz) és Rolling Stones számot vet be az ellensúlyozásért.
Érdekes, és valóban reitman-i mix hát a Flight, ami hol könnyedén, hol kőkeményen beszél egy nagyon komoly problémáról, és amit Washignton simán elvinne a hátán, annyira jó benne - szerencsére van kivel osztozkodnia, hiszen Robert Zemeckis visszatért, és remélhetőleg marad is. 8/10.
