"Be kell látni, hogy a Transformersben ennyi volt. Akkor is ha valakinek csak agyatlan zúzda, és akkor is, ha valakinek egy meghatározó élmény - a továbbszövés ebben a formában csúnya önismétlésbe fajulna". Ezt három éve írtam. Hála az égnek nem volt igazam.
Hiába mentették meg háromszor is a Földet, Optimus Prime és társai az első számú közellenségek - ráadásul nem csak az emberek, de a felsőbb utasítást követő Lockdown is vadászik rájuk. Ebben a szorult helyzetben futnak össze Mark Wahlberg-el, kinek segítségével nagy disznóságokra, és még nagyobb veszélyre bukkannak a háttérben.
"The legend exists"
Michael Bay-nek igazából már tök mindegy. Csinálhat ő akármilyen Transformers mozit, az eredmény mindig ugyanaz: a bevételek bazi nagyok (remélem ez nem most szakad meg), viszont a kritika beletapossa a földbe, az emberek sikkből fikázzák, és a rajongóknak is csak egy része elégedett. Ilyen fokú ellenállás mellett én lehet, hogy már feladtam volna, és ahogy nézem, Bay is feladta - méghozzá a megfelelni vágyást. Új filmjének teljesen szabadon vág neki: nem sürgeti a hirtelen jött siker és az idő, mint a Revenege Of The Fallen készítése alatt, nem kell maga után takarítania, és visszaszereznie a becsületet, mint a Dark Of The Moon-nál, sőt, még Shia életét se kell továbbgördítenie. S ami a legfontosabb, most már mindenkire magasról tesz, aki erre a szériára nem vevő, s így mindenféle nyomás nélkül egyszerűen csak kimegy játszani, azokkal és azoknak, akik ezt értékelik.
Ez az önfeledtség és szabadság pedig a legjobb, ami a Transformerekkel történhetett.
Arra készülj fel, hogy ez egy flúgos futam lesz: dinoszaurusz robotok, idegen hajók, még idegenebb egyéb lények, nagyon fura, de nagyon cool ember alkotta robotok, s mindezek olyan tempóval jönnek, hogy jó, ha pislogni van idő. Nincs egy órás felvezetés, Bay húsz perc után belecsap a lecsóba, s pár pillanatnyi lélegzevételt leszámítva onnantól non-stop akciót és királyságot szállít, a lehető legmagasabb minőségben. Valakit vagy valamit mindig üldöznek, felfedeznek vagy elintéznek, ráadásul okkal, s szerencsére nem a ROTF-ot idéző, fejfájdító stílusban: ez a film még a bitang nagy akciók közben is frissítő, kifogástalanul siklik, könnyed és laza - nekem egyik alkalommal se tűnt fel, hogy három órája ülök egy helyben. Idióta humor csak nyomokban van, a humánok egészen tisztességesen lettek összerakva, Mark Wahlberg pedig hibátlanul illeszkedik ebbe a világba, s különösebb panaszom a családjára sincs.
De az élvezetes száguldáson túl az Age Of Extinction mással is szolgál, mégpedig az önmagához képest igencsak hangsúlyos érzelmi vonallal, amit legnagyobb meglepetésemre és örömömre sokkal inkább a címszereplők szállítanak, nem pedig hús-vér partnereik. Mert filmünk messze, de messze legnagyobb előnye (s valószínűleg az átlagnéző ezen akad ki a legjobban), hogy végre, VÉGRE a Transformerek vannak az előtérben, és az emberek mozognak a mellékágon. Ráadásul olyan elemeket hoznak a műbe, hogy majd kiugrottam a bőrömből: a hitevesztett, emberekből kiábrándult Optimus magára találása csodaszép és zseniális, a kegyetlen fejvadászként tevékenykedő, ám szavaival az ismert világot folyamatosan hatalmasra tágító Lockdown übergigamenő, egyértelműen a széria legjobb rosszfiúja. Emellett a mesterséges alakváltók iszonyat érdekesek, a többi cybertroni meg "csak" remek személyiséggel bír, amiket előszeretettel villogtatnak, legyen szó csapatmunkáról vagy egymás ugratásáról (itt tenném hozzá, hogy Ironhide ide, Sideswipe oda, ilyen jó Autobot brancsot még nem kaptunk) - s ha egyikük eltávozik, azt úgy teszi, hogy ott bizony rajongói szív szakad.
Mert Bay végre tökéletesen, sőt, talán jobban is visszahozza az első részt oly nagyszerűvé varázsoló feelinget, amire valószínűleg csak kevesen kaphatók, de nekik, nekünk ez a mennyország. A nagyszobai szőnyeg életérzés, ezen lények magasztossága, a mese fennköltsége ezerrel pörög a film alatt, s ez itt a lényeg: visszahozni a belső kiskölyöknek a csodát, és ha csak két és fél órára is, de valóra váltani az évtizedes álmokat. A Transformers mozik erről szólnak, erről érdemes szólniuk, és ezen a téren talán az Age Of Extinction a legerősebb. A rendezői szabadság itt kamatozik a legjobban, hiszen Bay azzal foglalkozik, amivel igazán szeretne, az pedig az alakváltók univerzuma, s ennek én, illetve tíz éves énem kimondhatatlanul örülünk, egyúttal köszönetet is mondunk a sokat szidott rendezőnek. Szóval köszi.
Akciódús, pörgős, ám nem fárasztó tempó, tisztességes szereplők, kifogástalan robotok, működő humor és cselekmény - vagyis önmagában egy jó film, viszont akkora, ragyogó lélekkel megpakolva, hogy összedől a mozi. Aki szereti ezt a világot, és értette, hogy miről vakeráltam itt az előbb, annak hatalmas élmény az Age Of Extincition, amit csupán pár felszíni hiba (három perc üresjárat, két rossz poén, pár ciki lassítás, és hanyagul magyarázott dinobotok) választ el a tökéletességtől. 9,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=XHr0XgNxgs8
És most, azonnal, sőt, tegnapelőttre kérek egy ötödik részt, mert a világ egyik legjobb cliffhangere is itt található.
