Mikor először megláttam a magyar cím fordítást, mondom, megint sikerült eltolni valamit. Ugyanis itt nem sok bukott egyén bosszújáról, hanem egy valakinek, a Bukottnak a bosszújáról lesz szó. Látva a filmet, lehet, hogy a hazai ferdítők tudtak valamit? Mert mégiscsak jó (jobb) lett a magyar cím.
Két évvel az első rész eseményei után az Autobotok még mindig itt vannak a Földön, sőt, jöttek még páran, és egy különleges egység (NEST) keretein belül vállvetve harcolnak a jófej katonákkal a még itt maradt Álcák ellen. Aztán az egyik Álca utolsó szava jogán leadja a drótot: a Bukott vissza fog térni. Hát, az baj. Eközben az egyetemre kerülő Sam élete se alakul egyszerűen, nem felejtették el őt az Álcák, így a pörgő nyelvű srác ismét belekerül a bazi robotok háborújába.
"I rise, you fall"
Az első, ami eszembe jutott az egésszel kapcsolatban, az volt, hogy a pénz megöli a kreativitást. Hogy értem ezt? Az első Transformers annak idején önmagához képest kevés pénzből (jó, 150 millió dollár marha sok pénz, de nem akkor, amikor az ember átalakulós-robotos-inváziós filmet csinál) készült, mégis baromi jó lett. Mert miután anyagi okokból nem rakhattak minden képkockára 5 robotot, valami másra kellett ráhajtaniuk - na, ezek voltak az emberi karakterek. Így egy nagyon jó egyensúly jött létre a robotos zúzások és az élő szereplős párbeszédek között, és sikerült egy 100%-os, eszméletlen feelinges filmet összehozni, ami bárkit visszavisz a saját gyerekkorába, és széles vigyorral áll fel a vetítés után a székéből (meg hát ott vannak a kis hatás trükkök, amik csak a 11-ik nézésnél esnek le, de ezeket most nem lövöm le).
Ehhez képest a második rész annyi zsetont kapott, hogy állítólag ez a világ legdrágább filmje, és 300 milliós költségről beszélnek (hivatalos adat nincs). Ez persze érthető, az első annyi pénzt hozott, hogy csak na. Viszont most már van pénz minden képkockára 5 robotot rakni meg felrobbantani a fél világot, és ez így rohadt jó, atom cool zsír királyság meg minden, de valahol út közben megrohadt az egész. Persze akadnak pillanatok, amikor ismét előjön a széles vigyor (Optimus felturbózódik, ami a film legjobb része!!!), de már nem annyiszor, én kettőre emlékszem.
Meg ott a szöveg, hogy most már 40 robot van a filmben, ami oké lenne, ha nem 2 másodpercig lehetne őket látni. A legnagyobb szenvedők a Fallen mellett az új Autobotok. Sideswipe még így-úgy feltűnik néhány menő akcióban, Jolt viszont már meg se szólal, csak háttérben áll kétszer, illetve aki nagyon várja Arcee (női motor Autobot) megjelenését, az készüljön fel arra, hogy nem fogja őt fél pillanatnál többet látni. A régi fiúk közül a jobb sorsa érdemes Ratchet-nek egy mondat jut, a legjobban Ironhide járt, őt viszonylag sokat látni. Optimus és Bumblebee viszik végig a filmet, illetve a két új fiú, az ikrek, Skids és Mudflap, akik hál' istennek nem lettek olyan borzalmasak, mint ahogy elsőre tűntek.
Az Álcákra rá lehetne mondani, hogy nagyobb hangsúly került rájuk, de ez csak Megatronra és Starscream-re igaz, a többiek szintén nem kaptak túl nagy szerepet, szöveget meg egyáltalán nem. Szerencsétlen Fallen, aki az ősgonosznak lett eladva, öt perc nem sok, annyit se tölt a vásznon, talán ő a film legnagyobb vesztese, meg Devastator, a sok robotból összeálló gigarobot, neki se jutott sok idő. Viszont legalább Jetfire, a veterán blackbird jól el lett találva, ő tényleg baromi jó figura lett!
És akkor most térjünk rá a kellemetlen dolgokra. Kezdjük minden film alapjával, a forgatókönyvvel.... na, az nincs (vagy ha van is, akkor se több tizennégy szalvétánál). Az Orci & Kurtzman írópárosnak ezen téren egyetlen mentsége van, az pedig az írósztrájk, ami pont a film előkészületei közben zajlott. Bay többször is nyilatkozta, hogy kábé a semmiből kellett várat építenie, de inkább ne csinált volna semmit, hanem várt volna egy évet egy rendes könyvre. A Revenge Of The Fallen ott bukik el úgy igazán, hogy semmi átgondolt vagy értékelhető sztorija nincsen. Oké, megcsillan a Transformer történelem, meg a world-tour se egy rossz ötlet, de ezek csak úgy le vannak dobva az asztalra, aztán majd összekötődnek valahogy. Lehetőleg valami eget rengető csata közben, amiből annyi van, hogy embernek már elkezd fájni a feje - és tök értelmetlen az egész. Ennek a filmnek valahogy se eleje, se vége, súlytalanul és minden logika nélkül jönnek egymás után az események, mindezt 140 percen át - nem csoda, ha a végére nagyon elege lesz az embernek. És akkor még nem beszéltünk az agysorvasztó kis finomságokról, mint a kefélő kutyák, John Turturro segge, vagy Devastator golyói, amik aztán úgy hazavágják az egészet, hogy lassan már el sem hiszem, hogy most egy Transformers mozit nézek. A legeslegnagyobb fekete pont Sam szüleinek jár, akik kizárólag kis adagokban elviselhetőek, itt viszont annyit vannak, és annyira égő minden mozdulatuk, hogy már én szégyellem magam a nézőtéren. Még a legnagyobb banzájt is megpróbálják elrontani.
A Revenge Of The Fallen egy CG extravaganza, és ha kivágnánk belőle az imént felsorolt gázságokat, akkor se érne többet egy technikai demónál (de legalább húsz perccel rövidebb lenne). Csillog-villog, de belül üres és sötét, fárasztó és értelmetlen. Egyedül az a pár nagyon eltalált momentum menti meg a teljes gyalázattól. Még mindig nem akarom elhinni, hogy a zseniális első után, ami a mai napig az egyik kedvenc filmem, hogy bírtak egy ekkora szarkupacot összehozni. Szinte nézhetetlen. 3/10.
