Harry Potter hatodik évét kezdi a Roxfortban, ami felett egyre sötétebb felhők gyülekeznek. Íme az akció mentes Potter mozi, avagy David Yates készül valamire.
Nem is akármire, hiszen ő rendezi a két záró filmet is (tudniillik a Halál ereklyéiben annyi minden történik, hogy teljesen jogosan két részre vágják). Az új film után az volt az érzésem, hogy ez a pasas nagyon tudatosan vágja magának az ösvényt, előkészíti a terepet meg hasonlók, és most, hogy kész a Félvér Herceg, már a Főnix Rendjének is több értelme van. Yates valószínűleg egy bejáratásra használta az ötödik részt (bár akkor még nem tudta, hogy az összes többi is az övé lesz), kipróbálta, hogy mit lehet és nem lehet, hogyan működik az egész meg ilyenek, a hatodik részre pedig kialakította a saját értelmezését a varázsló világra, és ezt nagyon jól tette, mert hosszú idő óta most van az embernek olyan érzése, hogy közvetlen folytatást néz (mármint HP filmekben). Dícséretes az (ami már a Főnixben is megvolt), hogy elődjeivel ellentétben David visszautalgat a korábbi filmekre, ami nagyon jó megoldás, mert ezzel sokkal egységesebbnek érezhető a sorozat. Sőt, odáig megy, hogy a hatodik filmet az ötödik végével kezdi - ezzel is alátámasztva azt, hogy saját Potter birodalmat épít.
"Ne merd a saját átkomat ellenem használni"
A filmet fél évvel elcsúsztatták, így a készítőknek az ölébe hullott plusz hat hónap, ami nagyon meglátszik a filmen. Az azkaban után ez a legkidolgozottab film, nemcsak történetben, hanem látványban is - sőt, ott talán még veri is Cuarón filmjét. Ilyen hangulatos megjelenítést nem is reméltem, leginkább a 300-hoz tudnám hasonlítani, mert minden digitális háttérkép, és az átszineszésnek köszönhetően minden kép gyönyörű lett. Ezért megérte két évet várni (bár nem ezért halasztották).
Aki az elején megijedt az "akció mentes" kifejezéstől, az nyugodjon bele, mert tényleg alig van benne valami, talán összesen négy, és azok is elég rövidek. A legjobb ilyen kétség kívül a karácsonyi attack a Weasley házban, de a hidas kezdő szcéna se gyenge. Azért érdemes megjegyezni azt is, hogy amíg az előző filmekhez hozzáírtak látványos harcokat, itt a könyvhöz képest kivettek belőle. A film még így, akció hiányban is két és fél óra,de érdekes tud maradni, sőt, mert hát itt is az emberi kapcsolatok vannak az előtérben. Ennek megfeleően ez érdemli ki legkevésbbé a 12-es karikát, de azért itt is vannak durva dolgok, szóval gyereket csak módjával vinni rá. Megjegyzendő még, hogy Yates továbbra is igyekszik elmosni a határokat a két világ között, hiszen már London-t támadják a halálfalók, és businessman-ek lesik az irodából a Sötét Jegyet, de ez az elmosás nem annyira központi, mint az előző részben. Hiszen a Főnixben a rendező egyszerre nyitott ablakot az emberi és a varázsvilágra, mint például a Mágiaügyi minisztérium bemutatása vagy hasonlók, viszont a Félvér Herceg nagyjából megmarad egy zárt körben. Valamint számomra örvendetes, hogy végre van olyan jelenet, amiben nem szerepel Daniel Radcliffe. Semmi gondom a sráccal, csak jól esett szimplán Alan Rickman-t és még valakit látni a vásznon.
Az utómunkáknak (is) köszönhetően talán ez lett a legsőtéttebb Harry Potter film. A néhol felfedezhető, szinte már művészi megoldások és az emberi kapcsolatokra való hangsúly áthelyzés sokkal komolyabbra varázsolta a Félvér Herceget, ami után csak tényleg lélegzet visszafolytva lehet várni a finálét. A hatodik rész joggal lehet majd ott a végelszámolásnál a legjobbak között a sorozaton belül, tőlem kap egy 8/10-et. David Yates valamit nagyon épít, és én izgatottan várom, hogy mi lesz az.
