What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: Avatar (2009) - II

2009.12.27. 11:44 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

Te jó ég...

2154-ben (ahol még mindig a 2009-es divat uralkodik) a Föld már állítólag lakhatatlan, így a jó munkásemberek új bolygókra fenik a fogukat. Ezek egyike a Pandora, ami egy tiszta erdő bolygó, és van valami olyan kőzet benne, ami 20 millát ér per kiló. Azt ki kéne bányászni, csakhát a hely már foglalt, ott élnek a Na'vi-k, a nagy kék szamár-, ill. macska emberek. Hál' istennek van egy "avatar program", ami lehetővé teszi, hogy az emberi tudat egy ilyen őslakos testében legyen, és így irányítani lehet azt. Vagyis be lehet épülni és tanulni, csak hát a gonosz katonák meg befektetők közelednek egy alapos na'vi írtásra. Jöhet a balhé.

"Aki nem vigyáz, azt a Pandora fél perc alatt felzabálja és kiszarja"

Oké, elmondom, mit gondoltam először. Mikor vége lett a filmnek, és jött a stáblista, odafordultam Varazslatoserdohöz, és azt mondtam, hogy "b#zmeg hogy nem lehet egy rendes forgatókönyvet írni!". A felénél már pontosan tudom, mi lesz a vége, teljesen ívtelen történet, összecsapott kezdés, fájóan gáz párbeszédek, a nagy csata fordulópontja meg olyan, hogy azt hittem, kitépem az előttem ülő székét és hozzávágom a vászonhoz. Ez a 3D meg elmehet a francba, a világon semmit nem ad, viszont néha szétesik a kép és elmosódik az egész. Azt el kell ismerni, hogy technikailag tényleg a csúcsok csúcsán van a film, minden részletesen kidolgozott és az állam ötpercenként leesik, viszont éppen ettől akár animációs filmnek is reklámozhatnák, illetve hiányzik belőle azaz igazán jó, agyamat a falhoz vágom egybe-felvétel (mint Optimus kardozása vagy a világváge elől való menekülés kis repcsivel). Meg hát hiába csillog-villog az egész, és száz százalékosan igényes meg minden, ha egyszer semmi, vagyis semmi olyan nincs benne, amitől megmozdul bennem valami. Vudu tánc egy fa körül? Haggyuk má'! Különben is, az egész össze van lopva a Gyűrűk Urán keresztül a Mátrix-ig, de leginkább az Utolsó szamuráj és a Pocahontas összekeveréseként jellemezhető.

Ez volt a bemutató napja. Hat nap múlva újra találkozunk majd, én meg az Avatar, hiszen Görénnyel huszonharmadikán megyünk az IMAX-be, mert ez a karácsonyi ajándék. Előtte még beszélek az esetről Darzival, aki (mint olvashattátok) őrjöng, és Varazslatoserdovel, aki teljesen el van ájulva az egésztől, és hogy milyen szép meg ez meg az. Najó, közeleg az újranézés, már bent ülünk, és akkor átváltom magam a "nézzünk mesét" üzemmódba. 

A helyzet az, hogy ez a film még így se tud működni. Én nem tudok elmenni ennek a történetnek (vagy inkább csak vázlatnak) a banalitása mellett. Az Avatar egy buta film. Cameron állítása szerint a sztori már nagyon rég megvan, és a hiba szerintem itt van: az a "nagyon rég" valószínűleg a 90-es éveket takarja, és a világ ura azóta mindent a legmodernebb korok igényeire pörgetett, kivéve a forgatókönyvet (ami tizen-esetleg-huszonpárévvel ezelőtt jó eséllyel mindne zokszó nélkül vette volna az akadályt). Ez nagyon amatőr - és itt meg is hal az egész.

Részben azért megértem, hiszen ez a filmtörténet eddig legnagyobb vállalkozása, mely során nem csak egy filmet készítettek el, hanem őrült pénzeket öltek új technikák feltalálására, vagy ha úgy tetszik, research-re. Ez a film nem bukhatott meg, ahhoz túl drága, és a jövő filmkészítése szempontjából túl mérföldkő, így a lehető legnagyobb tömeget kell megszólítania, unokától nagymamáig, plázapasitól értelmiségi nőig. Süt a végtermékről, hogy mindenkinek meg akar felelni: van itt univerzális és intergalaktikus szerelem, komplett háború, atom effektek, felületes bioszóra, spirituális giccshalmaz, régi filmeposzokat idéző őslakos vs. hódító konfliktus, és mindez egy csepp vér (vagy értelem) nélkül. Cameronnak minden alibije megvan mindehhez, de ettől még nem lesz megbocsátható a dolog.

De, hogy ne csak rosszakat mondjuk, nézzük meg a film egyetlen értékelhető oldalát, vagyis a technikát. Tömören: hát én beszarok. Főleg másodjára, hát ilyen nincs. Amit a WETA összehozott, az bámulatos és felfoghatatlan (főleg a hátterek). Valóban egy mérföldkővel állunk szemben, de nagyon durván. És bár nem tűnik fel látványosan mindig az, hogy 3D, de valószínűleg ha most megnézném úgy, hogy nem az, akkor feltűnően hiányozna valami. Ha ez a mozizás jövője, és az Avatar az első komoly hírmondója, akkor én azt mondom, hogy jöhet! És el kell ismernem, ez is egy olyan film, amire kitalálták a mozit meg a filmet úgy általában - csak még nem az igazi valahogy, néhol azért kilóg a CG lóláb, de annyi baj legyen.

De hát ez összességében nem segít a helyzeten, filmünk ettől még rossz. És ami miatt a legjobban fáj az Avatar, azok az előzetes elvárások. Az a baj, hogy a hype mást sugallt, és én egy Dark Knight-féle világmegváltást vártam, erre kaptam egy rosszabb fajta disney rajzfilmet. Egy iszonyatosan nagy csalódás, főleg egy olyan rendezőtől, aki jobbára csak iszonyat jó klasszikusokat szokott letenni az asztalra. 5/10.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=aVdO-cx-McA

Az meg csak a hab a tortán, hogy az egész világ egy olyan filmre élvezkedik, ami kvázi annyi, hogy az ember, mint olyan mekkora egy barom állat, és jobb is túllépni rajta.

Címkék: kritika scifi avatar fantasy michelle rodriguez james cameron 5/10 sigourney weaver giovanni ribisi sam worthington zoe saldana

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr121625828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.