What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Szarfilm Pack IV

2010.09.02. 12:14 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

Újabb hónap, újabb három szar film. A mai adag kicsit rendhagyó lesz, hiszen amúgy eléggé elismert (7,4; 7,3; és 7,5-ös imdb értékelések és díjak) filmekről lesz szó, ezért már most előre bocsátom, hogy mindenki nyugodtan nézze meg mindegyiket. Nekem nagyon nem tetszettek, de ez van. Lássuk.

Közelebb - Closer (2004)

Ez a film hidegebb, mint a mélyhűtőm. Összefoglalva a sztorit. Az író Jude Law összejön a sztriptizes Natalie Portmannel. Egy idő után még mindig együtt vannak, Law írt egy könyvet a lány életéről. A köny borító fotozás során Law összeismerkedik (az érzéketlen jégcsap fapina) Julia Roberts-el, majd meg akarja dugni. Julia nem megy bele, ezért Jude nyom egy kis internet szexet Clive Owennel, aki aztán összejön Julia Roberts-el. Egy idő után Julia és Cliwe már házasok, aztán Jude visszajön a képbe, és elcsábítja Juliat. Clive mérgében megkérdezi Natalie-től, hogy milyen izű a pinája, aztán megdugja, majd mindenki rájön, hogy igazából az eredeti párjával érzi jól magát. Így visszaállunk az eredeti párosításra, Julia-Clive, Jude-Natalie - ám Natalie gyorsan (10 mp alatt) kiszeret Jude-ból, aki így egyedül marad. Vége. A legjobb, amit mondani tudok, hogy a Closer beteg és szemét emberek kálváriája. Hősei totál antipatikusak, története csak egyszerűen rossz, öncélű szavajárása pedig érthetetlen. Ráadásul Portman is eléri azt, ami eddig nem sikerült - nem néz ki jól. Talán a Closer a szerelem és a vágy működésére keresi a választ, próbál valami magvas gondolatot kiizadni magából, ami oké, a baj az, hogy ezt olyan karakterekkel és szituációkkal teszi, akik/amik erre totálisan alkalmatlanok. És bármennyire is szenved itt mindenki, senkit nem tudok sajnálni - hiszen mindent saját hülyeségüknek és elborultságuknak köszönhetnek. Ez a film az első perctől az utolsóig 1000 méteres távolban van a nézőtől. Egyetlen jó pontja, hogy az amúgy tényleg jó színészek (kivéve Roberts) kihozzák ebből a szarból a legtöbbet, illetve a betétdal is viszonylag elmegy. Ezen túl meg egészen értékelhetetlen. 3/10.

trailer: http://www.youtube.com/watch

 

Kis-nagy világ - Synecdoche, New York (2008)

Charlie Kauffmant szeretjük. Naná, hiszen belőle pattant ki az Eternal Sunshine és a Being John Malkovich. A Synecdoche-t már nem csak írta, hanem rendezte is, főszerepben meg egyik kedvencem, Philip Seymour Hoffman. Ebből rossz nem lehet - gondoltam, de nem emlékszem, hogy mikor tévedtem ekkorát. Hoffman egy színházi rendező, akinek nem megy jól a házassága, véres a széklete, de kapott egy nagy ösztöndíjat, amiből megrendezheti álmát, a több száz emberes színdarabot. Oké, ez így jó, de akkor Kauffman elkezd keverni. Ami az első 20 percben rendben van, hozza a szokásos jópofa ötleteit, meg minden. De aztán ezek az ötletek egy: túl sokan lesznek; kettő: egyre érthetetlenebbek és elszálltabbak. Nem kertelek: a Synecdoche élvezhetetlen. Egy szenvedős két óra óra a film, ami néha-néha felvillant valami érdekeset, és csak ennek köszönheti, hogy egyáltalán végignézem. Bár van egy sejtésem, hogy csak nem értem a filmet. Ehhez biztos valami irodalomjártas művészi akárminek kéne lennem, de sajna nem vagyok, így ez a film számomra csak egy valami: időpocsékolás. Ettől még ajánlom mindenkinek egy próbára, hátha több szerencséje lesz másoknál. Tőlem nem több egy 2/10-nél (ez is csak Hoffman miatt, aki szokás szerint remek).

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=3hlMGiUhmwI

 

Pi (1998)

Darren Aronofsky filmje, a Pi jó nagy bajba sodort engem. Ugyanis most már nem tudom, hogy bírom-e ezt a fickót, vagy nem. A Requiem egy óriási film; a Fountain nagyon vegyes, régen szerettem, manapság már nem tudom végignézni; a Wrestler-t nem láttam; a Pi meg nagyon nem volt jó. Azt persze elismerem, hogy Aronofsky napjaink egyik legérdekesebb rendezője, de hogy nálam hogy áll, az most alaposan megingott. A Pi egy (talán) őrült matekos végeláthatatlan szenvedéséről szól. Egy hangulat film ez, aminél nem a sztori számít, hanem a képek, az atmoszféra, a külcsín, az érzés (kábé mint a Fountain). Bennem az az érzés támadt a film közben, hogy nagyon akarom, hogy végre vége legyen. Nekem a Pi egy maszlag volt, egy rémálom-szerű szenvedés, aminek se eleje, se vége. Valami biztos van benne, ami jó, de én nem találtam. Elfogadom, hogy valahol nagy film, de nem fogadom be. Számomra max 3/10, de erősen felkerekítettem.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=jo18VIoR2xU

(de a Black Swan-t azért várjuk)

Címkék: kritika pi jude law natalie portman drama julia roberts clive owen 3/10 2/10 darren aronofsky philip seymour hoffman synecdoche new york closer charlie kauffman szarfilm pack

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr132266476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.