Alien 3, Se7en, The Game, Fight Club, Panic Room, Zodiac, Benjamin Button – így fest David Fincher nagyjátékfilmes életműve. Ha végigmegyünk a címeken, egy valami biztosan feltűnik: egyik sem szokványos történet. Mint ahogy Fincher eddigi élete se az. Legújabb filmje, az állítólag újabb remekmű Social Network ma kerül a magyar mozikba, ennek örömére, ha nem is profi részletességgel, de kicsit végigvesszük a rendező történetét, ami az ikszedik effektes sráccal kezdődik, és az Oscar-jelölt kultrendezővel végződik.
Korai évek
Az 1962-ben született Fincher saját bevallása szerint már nyolc évesen tudta, hogy ő filmeket akar csinálni. Ez az elhatározás akkor született meg benne, mikor megnézte a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című Robert Redford film werkfilmjét. Egészen lenyűgözte a filmkészítés világa, és miután megkapta a Super 8 kameráját, mindent felvett, ami élt és mozgott. Szépen lassan rá is állt a pályára, és az 1983-as Star Wars epizód, a Jedi visszatér stáblistáján már találkozhatunk is a nevével, mint speciális effekt asszisztenssel. Innentől az út még gyorsabban még feljebb vezetett, és Fincher-ből hamarosan reklámfilm és videoklip rendező lett. Érdekes, hogy Fincher szereti a reklámot, ezt az általában lenézett műfajt. „A reklám is lehet művészet. Persze nem egy avantgárd festmény vagy ilyesmi, de azért lehet” – mondta egyszer. Kreatív ötleteinek és filmjei különleges vizualitásaink köszönhetően kilenc évvel a Jedi visszatér után már legelső nagyjátékfilmje is elkészült. Ez volt az Alien 3, a Ridley Scott és James Cameron által egekbe helyezett sci-fi horror széria befejezőnek szánt része. Már ezen a filmen is látszik pár dolog, ami később Fincher gyakori jegyeivé válnak. A barnás képvilág, a depresszív hangulat, az érdekes vizualitás és a helyenként zúzós zene. És a legfontosabb, a szabályokkal és trenddel való szembemenés. Ez utóbbi a gyártó 20th Century Fox-nak enyhén szólva nem tetszett, és az utómunkálatok folyamán csúnyán átszabták az elsőfilmes rendező munkáját. Az eléggé felemás lett: sokan így is szerették a filmet, de a többség több, mint elégedetlen volt. Utóbbi táborba tartozott Fincher is, aki mai napig utálja saját filmjét. Egyszer egy magazinon keresztül üzent a sorozat rajongóinak: „Tudom, hogy sokan nem szeretik ezt a filmet, de higgyék el, nálam jobban senki se gyűlöli”. Az Alien 3 alatt szerzett tapasztalatok úgy elkeserítették Fincher-t, hogy fel is akart hagyni a rendezéssel. Inkább hal meg vastagbél rákban, mint hogy újra filmet készítsen, ezt állította. Hál’ Istennek nem így lett, és második filmjével már nem csak sikeres lett, de teljesen felborította egész Hollywood-ot.
1995-1999
1995-ben mutatták be Fincher Se7en című filmjét, Brad Pitt és Morgan Freeman főszereplésével. A film hatalmas kritikai és anyagi sikert tudhat magáénak, de ez mind semmi egy akkora bók mellett, amivel szakmabeliek és laikusok egyaránt jellemzik még ma is a filmet: A Se7en olyan, hogy nem tudsz utána felkelni a székedből. Fincher filmje tényleg kiosztott pár gyomrost a nézőknek, és emellett felrúgva saját műfajának, a bűnügyi filmnek az alapszabályait, újra is értelmezte a zsánert, ami a mai napig érezhető. A mocskos, egyfolytában esős nagyváros két nyomozójának tragikus története megrengette a világot – rendezőjét pedig feloldozta az Alien 3 kudarca alól.
Fincher ezután sok mindent csinálhatott volna, de ő a Game című film mellett tette le a voksát. A film egy mondatban leírható: Michael Douglas-t végig nagyon durván szívatják. Ez persze így nem minden, de kétségtelen, hogy a Game a Se7en közelébe se ér. Ezt leginkább az elbaltázott utolsó öt percének köszönheti, hiszen addig egy átlagon felüli, egészen ijesztő thriller. A film mellé csak mérsékelt siker társult , és Fincher-ből a szakma ismét elkezdett kiábrándulni. A Se7en-nel biztos csak szerencséje volt.
Két év se kellett hozzá, és David megmutatta, hogy ez egyáltalán nem így van. Ugyanis vette Chuck Palahniuk megfilmesíthetetlennek tartott könyvét, a Fight Club-ot, és olyan filmet csinált belőle, hogy csak na. A Fight Club (Brad Pitt és Edward Norton főszereplésével) máig a rendező legnépszerűbb alkotása, hatalmas rajongótáborral rendelkezik, nem mellékesen meg egyben definiálta és lezárta saját korát, a kilencvenes éveket. A Fight Club-ot már megjelenésekor kikiáltották a fanok mesterműnek és klasszikusnak. A kritikusok viszont későn kapcsoltak: először nem igazán tudta a szakma hova tenni ezt a filmet, ezért semmilyen rangos díjjal se rendelkezik a film. Viszont később ők is észbe kaptak, és a Fight Club már úgymond hivatalosan is, kult-klasszikusnak, forradalminak meg miegyébnek számít.
A kétezres évek
Mindenki figyelt, hogy kvázi a csúcsról Fincher merre fog tovább lépni. Sok mindent felajánlottak neki, többek között a Spider-man –t, de ő inkább egy anya-lánya túlélő show-t vitt a vászonra. Fincher elmondása szerint azért dobott vissza egy csomó filmet, mert nem találta őket elég érdekesnek. „Mindig karakteres filmeket keresek” – szokta hangoztatni. Szóval végül a Panic Room mellett kötött ki, aminek a főszereplője eredetileg Nicole Kidman lett volna, ám le kellett mondania a forgatást, így Jodie Foster került a helyére. Fincher ekkor fogta az egész forgatókönyvet, és úgy, ahogy van átírta. Ezt azzal magyarázta, hogy ha Nicole Kidman-nel forgat az ember, akkor a szépséget, a klasszikus nőiességet kell ábrázolni. Jodie Foster-nél ez nem megy: az ő karakterének erősnek és határozottnak kell lennie, amolyan anyaoroszlánnak – „hiszen mégiscsak ő definiálta újra a nő fogalmát” – mondja Fincher. 2002 tavaszán a Panic Room a kasszáknál sikeresen vizsgázott, és igazából az ítészeknél is, bár ők semmi különösen jót nem mondtak róla. Mint ahogy Fincher sem: „A Panic Room forgatása közben eszembe se jutott, hogy most valami nagy dolgot csinálunk. Ez egy egyszerű popcorn mozi, semmi több”. Fincher-re egykor gyakran használták azt a jelzőt, hogy Hitchcock-os, és pont a jelzőnek leginkább megfelelő filmje, a Panic Room az, ami a kevésbé kedvelt művei közé tartozik. De hát ez van.
Pár évvel később megkörnyékezték őt egy olyan projecttel, ami már évek óta körözgetett az álomgyárban, de még senki se csapott le rá. Ez volt a Fritzgerard novellájából készült epic mese, a Curious Case Of Benjamin Button. Fincher végül rábólintott a dologra, ám haladékot kért, mert előtte még le akarta forgatni egy régóta dédelgetett álmát, mégpedig a Zodiac-ot. Így öt év kihagyás után 2007-ben jelentkezett újra filmmel. A San Fransico-i sorozatgyilkos története nagyon közel áll Fincher-hez, ugyanis ő akkoriban volt kisgyerek a városban, mikor a gyilkosságok történtek. Ő is megerősíti, hogy az egész városon félelem ült. Köztudottan ezeknek a megtörtént gyilkosságnak egy kifordított, hálivúdiasított változata a Clint Eastwood féle klasszikus, a Dirty Harry című film. Fincher a mai napig nem szereti azt a filmet, szerinte eléggé felháborító, hogy megcsinálták, főleg még akkor, mikor még javában folyt a nyomozás.
Fincher a Zodiac című filmmel az aprólékosság legmélyére ment – egy két külső helyszínen még fákat és köveket is arrébb rakatott, hogy a felvétel hiteles legyen. Bár Amerikában a film mind anyagilag mind kritikailag nem került a csúcsra, Európában szokatlanul jól fogadták, és rögtön mesterműnek, a noir és nyomozós filmek mérföldkövének kiáltották ki.
A premierek alatt viszont már javában forgott a Benjamin Button, melyben Fincher újra Brad Pittel dolgozhatott. „Ha választhatnék, hogy ki lennék, akkor biztos Brad Pittet választanám. Ő kívül is, belül is tökéletes” – mondta egyszer, és ebbe semmi rosszat nem kell belemagyarázni. A 2008-as Benjamin Button lett Fincher legdrágább (150 millió) filmje, és hivatalosan a legjobb is – mind a filmet, mind az ő rendezői munkásságát Oscarra jelölték, bár nyerni már nem sikerült. A sors iróniája, hogy pont a Button Fincher legkevésbé ’fincheres’ filmje. Viszont ez az álomgyári darálóból kikerült szentimentális mese helyezte a rendezőt végre a csúcsra.
Egyebek
- Fincher-re jellemző, hogy filmjei szembemennek az adott szabályokkal. Szereti a barnás, borús színvilágot, és legtöbb filmjében van pár percnyi rész, ami el van "öregvítve", vagyis karcos, ugrál stb., mintha egy ősöreg kópiát néznénk. A CG-t is a megszokottól eltérően használja - inkább kiegészítő eszközként tekint rá. Péládul a Zodiac-ben nem egyszer van kék háttér, hogy korhűbb 70-es évekbeli utcákat hozzanak létre, vagy a Fight Club-ban körbe tudjon járni egy sütőt.
- Tart egy rekordot, mégpedig az Alien 3-al. Azzal a filmmel akkoriban ő volt a legnagyobb költségvetéssel dolgozó elsőfilmes rendező.
- Még videoklippesként ismerkedett meg Madonnával, akivel azóta is jó barátok. 1990-ben az MTV díjkiosztón három olyan klip volt a legjobbak között, amit ő rendezett (végül a Madonna-féle Vouge-al nyert is).
- A már látható Social Netwrok a nézők és a kritikusok szerint is remekmű, és jó eséllyel fog a rendezőnek Oscar-t hozni. Következő filmje a Girl With Dragon Tattoo amerikai remake-je.
- Van egy 16 éves lánya.
- Kedven filmjei többek között a már említett Butch Cassidy, a Dr. Strangelove, a Citizen Kane és az Alien. Azokat a filmeket szereti, és olyanokat is igyekszik csinálni, amik nyomot hagynak a nézőben. Ilyenkor a Jaws-t hozza elő példának: "azóta se merek a tengerbe menni"
- Totál maximalista
- Mint arról már szó volt, sok filmet dobott vissza, mint a Spider-Man -t, a Batman Begins-et, az Eternal Sunshine-t vagy a Mission Impossible 3-at. Ő rendezte volna a Hannibal-t és Catch me If You Can-t - utóbbit a Panic Room miatt mondta le.
- Állítása szerint sok démonja van.
- Nem egy híres mondása van, mint "Semmit se tudok az Oscar-jelölésekről. Nem tudom, milyen egy Oscar-díjas film", a "a filmkészítés mazochizmus" , vagy "Azt mondják, egy jelenetet millió féle képen fel lehet venni. Szerintem két féle képen lehet, és abból az egyik rossz".
- Sose járt filmes suliba - "Gyakorlatból tanul a filmes".
- Legvégül pedig talán az, hogy nincs elragadtatva a saját filmjeitől. "A filmjeim nem nagy számok, nem jelentősek. Ha Hollywood pár évtized múlva odáig jut, hogy egy Fincher filmet kell remake-elnie, akkor ott nagyon nagy gondok lesznek."
Social Network trailer: https://www.youtube.com/watch?v=mWoUgftTj3Y
