Ezúton szeretnék gratulálni Lars von Trier-nek.
Egy házaspár (Willem Dafoe és Charlotte Gainsbourg) a legrosszabbat éli át: alig pár éves gyermekük meghal. A nő ezt nem tudja feldolgozni, és az őrület határán táncol. A férfi, aki mellesleg terapeuta, megpróbál segíteni a feleségén - terápiás módszerekkel igyekszik békét teremteni benne. Legalábbis ez a látszat. A pár a kezelés érdekében kiköltözik egy elhagyatott házba, az erdő közepére... Majd belecsöppennek az önmaguk generálta horrorba.
Ez a film akár még jó is lehetne. A szituáció egy izgalmas és érdekes családi dráma, vagy pszicho-horror ígéretét hodozza magában, de ha még egy jól sikerült lélektani thriller lenne, az is jó megoldás. Az Antichrist viszont a sok lehetőség közül egyik se, leginkább teljesen jelentéktelen, öncélú intellektuális f*szverésként lehetne aposztrofálni. Ha csak ezt a filmet nézzük, akkor Lars von Trier egy nagyon gyenge rendező benyomását kelti. A kész műről leginkább az süt le, hogy rendezője semmit se tud kezdeni az alapokkal, nem tudja akár minimálisan is érdekessé tenni a két szereplő kapcsolatát vagy szenvedését. És miután ezzel nem megy semmire, gondolom elhatározta, hogy akkor legalább vizuálisan megbotránkoztat, így kerülhet sor néhány durvának szánt, de álmosítóra sikerült gore-pornó szcénára. Az Antichrist egy totális csőd, amit se a remek színészek (leginkább Dafoe az, aki fantasztikus), se a gyönyörű fényképezés nem tud megmenteni. A hiba a legalapvetőbb szinten, vagyis a rendezésnél van. Onnantól kezdve pedig lehet bármit rápakolni egy filmre, az nem lesz jó.
És ezen a ponton szeretnék gratulálni Lars von Trier-nek. A filmje annyira semmilyenre (még csak felháborodni se tudok rajta) sikerült, hogy még pontot se kap. Ilyet még senki se tudott produkálni.
