What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: A rocker csajok - The Runaways (2010)

2011.08.20. 10:48 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

"It's the dark side of rock 'n' roll" - mondta Gavin a Rockhajóban, de ilyen mélységekre még ő sem gondolt.

1975-ben Joan Jett (Kristen Stewart), a vérbeli rocker elhatározza, hogy lány létére ő elektromos gitáron fogja nyomni, és összehozza a világ első csaj-rockbandáját. Ehhez talál is eléggé őrült és befolyásos producert meg néhány zenész csajszit. De még hiányzik valami: egy énekesnő. Erre gyorsan ki is szemelik a tizenöt-hat éves kis senki Cherie Currie-t (Dakota Fanning), és ezzel megalakul a The Runaways. Aztán lehet elindulni lefelé a lejtőn.

"Senki le se szarja, hogyan játszotok. Ez a zeneipar"

Ezt az idézetet filmünk a legkomolyabban veszi. Ugyanis a Runaways sokmindenről szól, de a zene nincs köztük - annak ellenére, hogy zenészes-biopic. A legközelebbi rokonságot a drogfilmekkel mutatja, nagybácsija meg valószínűleg a Brian De Palma-féle Scarface. Filmünk sötét, züllött, mocskos, és már-már az élvezhetetlenség határát súrolja. És legnagyobb hibája, amit felvonultat, hogy nincs egy olyan karaktere, akinek szurkolni lehetne, együttérzésről meg ne is álmodjunk. A tizenéves, össze-vissza kefélő, a kokótól a szemén se kilátó Dakota, vagy az egyik cigit a másik után szívó, minden nőiességét elvesztő "hű de kemény vagyok" idióta Kristen Stewart? Remek választék, köszönjük. Ha netalán két szippantás között sor kerül a zenére, akkor az maximum középszar, de inkább nagyonszar. A banda összes tagja (mind lány) feszült és utálja egymást, és ők most rohadtul lázadnak. Hogy mi ellen, azt nem tudni, de ők most lázadnak. Aztán meg csodálkoznak, hogy ez a ringyó futtatásra hasonlító rendszer (a producert játszó Michael Shannon tényleg olyan, mint egy strici) lassan összedől. Sok hülye p*csa kálváriája, kábé így foglalható össze a Runaways, a film és a banda szintjén is.

Aztán az utolsó jelenet rámutat arra, hogy ez a film egyáltalán nem siklott filmre mondanivalójában - ugyanis egy percig se akart ő a zenéről szólni. Mert mikor a már befutott Stewart (aki egyébként kitűnően alakít) egy interjú erejére visszatekint erre a sok szarra, a kép valahogy összeáll: itt egy korszakról volt ám szó. Amikor mindenki rocksztár akart lenni, és ennek érdekében mindenki piált és drogozott tárgyalt generációnkban. A zene csak évekkel később jött (már akinél). Ha így fogjuk fel, akkor a Runaways egy brutális, de mindenképpen működő (görbe)tükör a hetvenes évek lázadozó tinijeiről, és akkor ez így jó. Bár mint film továbbra se élvezhető, de legalább a szándék látszik, az önmaga elé kitűzött feladat pedig elvégeztetett.  Ezért talán érdemel egy 5/10-et, de annál többet semmiképpen se - mert bármennyire is sikerül mögé látni, összességében azért rossz nézni.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=uHpEJ749TRM

Címkék: kritika drama 5/10 dakota fanning kristen stewart runaways

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr413166504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.