Ezek után kimondhatatlanul szurkolok Tom Cruise-nak, hogy sikerüljön visszakapaszkodnia az A-ligába, és a nézők szívébe.
Miután Ethan Huntra (Tom Cruise) és csapatára jól rákenték a Kreml felrobbantását, az Elnök parancsára azonnal bezárják kedvenc ügynökünk ügynökségét, őt magát pedig igyekeznek elkapni. Hősünk nem tehet mást, minthogy három társa és csupán egy-két hiperkütyü segítségével nekiáll tisztára mosni a nevét, valamint megállítani a közelgő atomháborút.
"Túl rövid a kötél"
Oké, a helyzet a következő: az M:I:4 iszonyat jó! Körülbelül ugyanannyira király mint a harmadik rész. Az eddig kizárólag rajzfilm csodákat rendező Brad Bird láthatóan sokat tanult az akcióról hét évvel ezelőtti (te jó ég) alkotása, az Incredibles kapcsán, hiszen eme iromány tárgya is büszkélkedhet annak legjobb elemeivel: pörgős, ötletes, izgalmas, nagyon jó értelemben humoros, illetve erősen csapat centrikus - egy tökéletes mix. Ugyanakkor produceri részről (Abrams) az előző küldetés is jólesően megidéződik, annak minden váratlansága illetve akcióinak fék nélküli tempója visszaköszön itt (valamint dicséretes módon a magánéleti szálat se hagyták lógni a fenében). És azon kívül, hogy Tom Cruise végre valahára ismét jóarc, van még valami, konkrétan egy Murphy-törvény időről időre való visszatérése, ami szintén lehozza a filmet és a szériát a földre, közelebb nézőhöz, hőseit pedig a halandó-léthez - talán ez a legjobb húzása Bird filmjének.
Viszont a harmadik résszel szemben a Ghost Protcolnak van egy igen nagy hátránya. Ami Abramsnak sikerült, miszerint két órán át adta azt a feelinget, hogy Ethan Hunt bármikor otthagyhatja a fogát, az Birdnek sajnos nem. Filmünk leggyengébb láncszeme az igazi, a végkifejletre is kiható izgalom, hogy vajon mi történik kémeinkkel és magával az egész világgal - ugyanis tökéletesen kiszámítható az egész, így a feszültség megmarad az egyes különálló jelenetek szintjén (viszont akkor nagyon jól működik). Meg mondjuk Philip Seymour után nem ártott volna legalább próbálkozni a főgonosz terén, de lehet, hogy ez szándékos húzás volt - esetünkben nem a legyűrendő probléma a lényeg, hanem az azt legyűrő csapat összmunkája. Viszont a mostani film egy ponton azért veri elődjét, miszerint a film közepi akció (Dubai, ahh!!!) után közel sem ül le annyira, mint a 2006-os eresztés, sőt, semennyire se.
Mindezek miatt mondom azt, hogy filmünk körülbelül annyira jó, mint közvetlen előde - valamiben gyengébb, valamiben erősebb, viszont összességében ugyanakkora fun, ugyanolyan lélegzetelállító action-hell-ride, és ugyanannyira beszerzendő darab. Tom Cruise legújabb lehetetlen küldetése a lehető legjobban sült el, és csak remélni tudom, hogy lesz még néhány - legalább ennyire izgalmas rendezők irányításával. 8,5/10.
