What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: Superman visszatér - Superman Returns (2006)

2012.01.13. 10:57 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

Ha egy filmben a mellékszereplő James Marsden a legérdekesebb karakter, akkor ott már komoly bajok vannak.

Superman (Brandon Routh) öt éve elhagyta a Földet, ám most visszatér. Van aki örül ennek, és van aki nem - például szerelme, Lois Lane (Kate Bosworth), aki ez idő alatt családot alapított. Viszont ha neki nem is, a világnak biza szüksége van az Acélemberre, hiszen Lex Luthor (Kevin Spacey) újra rosszban sántikál.

"Pulitzer Prizes are like Academy Awards, nobody remembers what you got one for, just that you got one"

A szuperhősfilmek újhullámában Bryan Singer volt az első, aki megmutatta, hogy ebben a matériában bizony több is akadhat a "dollárgyár" kifejezésnél - bár az első két X-Men nem a szívem csücske, az tagadhatatlan, hogy az évek alatt kibontakozó fél-, vagy egészen komoly hősi hangvételnek ők az úttörői. Miután 2003-ban a mutánsok második kalandja kritikailag és anyagilag is még sikeresebbnek bizonyult az elsőnél, a Fox máris írta volna alá a következő csekket Singer-nek, ám egy harmadik felvonás helyett a rendező más útra tért: Fox-tól Waner-hez, Marveltől DC-hez, Wolverine-től Supermanhez. Hogy miért, az a mai napig sokak számára rejtély.

A Superman Returns-nek saját franchise-án belül egy Batman Beginsé kellett volna avanzsálnia - egy kezdetben sikeres, ám idővel minden szempontból kifújt és eltemetett széria nemcsak feltámasztása, de újragondolása lett volna az ideális cél. Végül nem ez lett (ez a feladat ismét Nolan-é, de majd csak jövőre), hisz Singer inkább az egyik legrosszabb megoldás, vagyis a közvetlen folytatás mellett döntött. Ezzel az a baj, hogy 2006-ban Superman már tizenkilenc éve nem látott mozivásznat - ilyen hátránnyal folytatást alkotni nem éppen nyerő ötlet. De persze innen szép nyerni, és biztosan össze lehetett volna hozni valami zseniálisat. De, mondanom se kell, nem ez történt.

Nem tudom, hogy Singert mi vonzotta annyira az Acélemberben, mert lássuk be, a karakter nem éppen az izgalmak tárháza. Superman egy mosolygós, aranyszívű cserkész, akinek nem lehet keresztbe tenni vagy ártani, aki még az időt is visszaforgatja, és akinek az álcáján kívül semmire nincs gondja. Csupán egyetlen buktatóval bír, ez pedig a kriptonit, de számos példa volt már rá, hogy ha nagyon akarja (és főleg ha Lois Lane testi épségének veszélyeztetése is bejátszik), azt is le tudja ám gyűrni. Szóval Superman dögunalmas. Egy rendező szempontjából ez igencsak szorult helyzet, és én tökéletesen megértem Singert, amiért központi problémának hősünk szerelemtől összetört szívét választja - mert mást tényleg nem lehet.

Viszont ez a megoldás ugyanannyira csapda is: mikor Superman visszatér, Lois-nak már családja van, amiben mindenki boldog. Amit ilyenkor tenni lehet, az egy: a hős a szerelem érdekében szétdúlja a famíliát, amitől ő ellenszenves, nője pedig ribanc lesz; kettő: a hős jófej, elfogadja a helyzetét, de akkor arra a 150 perc játékidőre nem jut más, mint halk szenvedés, esetleg egy-két, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető flört. Filmünk természetesen az utóbbi lehetőséget választja - így nem lesz belőle más, mint halk szenvedés. Nincs motor, nincs hajtóerő, csak lassú, mélázó tempó, valamint egy olyan pár tragédiája, akiknek a helyzetével nem lehet mit kezdeni - hiszen Singer filmje folytatás, így nem vezeti fel azt a kapcsolatot, ami a vásznon harminc éve indult, és húsz éve abbamaradt, az egyszeri nézőnek meg fogalma sincs, hogy ez a semmilyen csaj és pasi miért szeretett anno egymásba. Bár mondhatnám azt, hogy legalább az akció (amiből talán négy, ha van) működik, de nem - mivel Supermanről tudjuk, hogy mindent megcsinál, nincs miért izgulni, így néhány pofás CG képsornál többet nem kapunk élmény szinten. És akkor itt van még Lex Luthor, a legnagyobb lúzer, aki éppen századjára akarja felborítani a világ egyensúlyát, és századjára nem sikerül neki. Ebben a filmben nincs izgalom. A helyzet az, hogy a Superman Returns, ha az ember belegondol, már az elejétől egy halott vállalkozás, és nem értem, hogy miért akarta ezt bárki is megcsinálni.

Szó se róla, Singer néha elkapja a pillanatot: amikor, ha csak pár másodpercre is, de működik a dolog, és Superman tényleg egy hős. Amikor egy kis fény vetül arra, hogy mi volt itt a koncepció. A baj az, hogy ezek összességében talán egy percet, ha kitesznek. A nagyobb baj pedig az, hogy Superman egy olyan hős, akiről nem tudunk meg semmit. 5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ShKXmqzwDDw

 

Címkék: kritika superman kevin spacey drama action bryan singer superhero 5/10 kate bosworth james marsden brandon routh

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr743542162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.