What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: A tetovált lány - The Girl With The Dragon Tattoo (2011)

2012.01.21. 17:41 | Adam Van Helsing | 1 komment

David Fincher ezúttal északra merészkedett, hogy összehozzon egy olyan filmet, amiben "túl sok az anális erőszak ahhoz, hogy Oscart kapjon".

Fent a svédeknél, azon belül is az egyik leggazdagabb család szigetén egy rejtélyes gyilkosság lappang. A családfő (Christopher Plummer) megbízza az éppen hitelét vesztett oknyomozó riportert, Mikael Blomkvist-et (Daniel Craig), hogy nyomozza ki, mi is történt negyven éve. A dolog egyre bonyolultabb, így hősünk segítséget kér, és a kissé problémás Lisbeth Salander (Rooney Mara) képében meg is kapja, s immár együtt keresik a gyilkost.

"Ez az én Rebecka-ügyem"

Előrebocsátom, nem olvastam Stieg Larsson könyveit, és a belőlük készült filmtrilógiát sem láttam, méghozzá szándékosan: meg akartam adni (egyik) kedvenc rendezőm, David Fincher legújabb filmjének azt a lehetőséget, hogy meglepjen, ámulatba ejtsen, esetleg megbotránkoztasson, vagy merő utálatot váltson ki belőlem - a lényeg az volt, hogy ne legyen előismeretem, ne "tudjam a poént", és leginkább ne összehasonlítgatással töltsem a két és fél órás játékidőt. A 2011-es Dragon Tattoo-t így se adaptációként, se remake-ként nem tudom véleményezni, csakis önálló (Fincher) filmként. Valamint még annyi, hogy az utolsó bekezdéssel csak óvatosan, mert SPOILER lehet benne.

Utólag könnyű okosnak lenni, de valahol féltettem David Fincher-t ettől a projekttől. 2010-ben (már megint) letett az asztalra egy mesterművet, nevezetesen a Social Network-öt, és mikor az még bőven a díjakat zsebelte, Fincher már dolgozott a Dragon Tattoo-n - mindössze egy év alatt, gondoltam én, nem lesz könnyű menet még egyszer ugyanakkorát alkotni, sőt, valószínűleg nem fog összejönni, de én reménykedtem.

Új filmjével Fincher végleg bebizonyította, hogy a krimi műfajnak ő egy nagyon nagy királya - a Dragon Tattoo ugyanolyan izgalmas és mesterien összetett bűnügyi történet, mint anno a Se7en, de még inkább a Zodiac (magán is hordja az utóbbi egyetlen hibáját, miszerint a teljes megértéshez, illetve a "ki-kicsodához" nem árt a film közben jegyzeteket készíteni). Fincher remekül bogoztatja ki Daniel Craig-el a szemünk előtt a szálakat, megfelelő mennyiségű parát adagolva közben, és bár nem újítja meg (már megint) a műfajt, hiszen mégiscsak bestsellerből dolgozik, de egy elsőosztályú nyomozást visz a vászonra. A Dragon Tattoo mint krimi, egészen kiváló. De valami még nem az igazi.

Végig ott tátong az egészen egy hatalmas kérdőjel, akit úgy hívnak, hogy Lisbeth Salander - akit a hiper-tehetséges Rooney Mara testesít meg, de úgy, hogy azonnal Oscar-t neki, mert minden mozzanata, sötét pillantása és ki nem mondott válasza aranyat ér -, aki filmünk erőszakkal túlcsordult vonalát képviseli (az erőszakot úgy értsd, hogy David a Se7en óta nem volt ilyen, sőt, azon még túl is tesz), és akiből egy nagyon hosszú előéletet kapunk. Kérdés, hogy minek? Filmünknek két szála van, Craig és Mara, amik remekül elvannak külön-külön - bár utóbbi egy idő után kezd feleslegesnek tűnni, hiszen semmi köze a fő nyomozáshoz -, és mire végre találkoznak, már elértük a félidőt, sőt, szerintem túl is mentünk rajta - aztán pedig egészen gyorsan le is tudják közös munkájukat, vagyis a rejtély felgöngyölítését. A megoldás nem vágja az embert a földhöz, sőt, bizonyos szereplők viselkedéséből elég hamar kitalálható, hogy ki itt a mumus - ahhoz képest, hogy mennyire összetett és izgi volt az odáig vezető út, a vég elég laposra sikerült. Na nem baj, gondoltam én, jó ez így, jó kis krimi, de hát, mint azt az elején sejtettem, egy év az nem sok idő.

Ám miután elértünk eme megoldáshoz, és tettesünk elnyerte méltó büntetését, Fincher - nem hiszed el, én is alig hittem - kvázi új filmbe kezd. Egy olyan sztoriba, aminek kábé semmi köze nincs gyilkosunk lefüleléséhez, én meg csak nézek tág szemekkel, hogy mi a fene akar ez itt lenni? Egy túlnyújtott és értelmetlen plusz befejezés kezd kirajzolódni az ember előtt - de hát David túl profi ahhoz, hogy ilyen ordas hibát kövessen el. Ugye? Reménykedem, mint az állat, hogy valami jó süljön ki ebből, mert különben nem marad semmi konklúzió, lényeg vagy tanulság (legfeljebb annyi, hogy vigyázz, kit erőszakolsz meg).

Végül kiderül, hogy ez a fickó, hogy a fene vinné el, eljátssza velem ugyanazt, mint anno Mark Zuckerberg történetével. A Dragon Tattoo-ról kiderül, hogy végig rossz nyomra vezette a nézőt. Lényegre állított be valamit, ami igazából nem lényeg, inkább egy McGuffin, és ami igazán számít, azt remekül elrejtette, úgy, hogy észre nem veszed, bár eléggé szembetűnő. Fincher ugyanúgy az utolsó fél perccel definiálja újra az egész filmet, mint 2010-ben, akkor mutat rá, hogy mi az, amire nem figyeltél, hogy minek van ott az a szám utolsóként az egyébként zseniális soundtracken, és ha a Social Network volt a magány filmje, aki mi a fene is akar lenni a Girl With The Dragon Tattoo. Akkor és ott esik le minden, és én már megint padlón vagyok, és nem hiszem el, hogy ez az ember egy ekkora zseni.

David Fincher szerelmes filmet csinált. Egy olyat, ami sötét, beteg és erőszakos, de valami fura módon mégis szebb társainál. Végiggondoljuk újra az eddig látottakat, immár ennek a fényében, hogy lássuk, igaz-e az állítás - és igen. Minden összeáll, minden értelmet kap, és amit eddig hibának lehetett gondolni, az már egyáltalán nem az. A Girl With The Dragon Tattoo-ról kiderül, hogy egy gyönyörű film. Újabb masterpiece - ez van. 10/10.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=WVLvMg62RPA

Címkék: kritika thriller drama daniel craig 10/10 crime david fincher christopher plummer rooney mara the girl with dragon tattoo

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr613630672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2012.01.25. 09:02:03

Jó A tetovált lány, csak nem kellett volna bele a tetovált lány.

Először is leszögezem, erről a filmről nőknek nem szabad recenzeálni, nem is engedném, másodszor megkérdezném azokat, akik valami európai gőgből leírták Magyar Hírlaptól Magyar Narancsig, hogy a Fincher-féle közelében sincs a „katartikus” eredetinek, hogy ugyan már, miért? Azért, mert a svédben kráterarcú tévészínészeket és Berényi Claudiákat kell nézni, akik mintha krétát nyeltek volna az IKEA katalógusban, míg a hollywoodiban sztárokat (pl. Daniel Craig), és míg Niels Arden Oplev Fincher stílusában akart forgatni egy sorozatgyilkos filmet, azt nettó hozta séróból David Fincher, jelenetről jelenetre, csak ötször akkora büdzséből, jobb üldözésekkel és még pluszban belelocsolt egy kis expresszív szépiát a gyilkos napra visszaemlékezésnél? Végül azt is megkérdezném, egyébként hol van a katarzis, de igaz, ezt egy nő írta.

Szeretjük, amikor a szépen fényképezett havasi tájak sötét perverziókat kontrasztálnak. Ezeket az északi elfojtásokat, hóba burkolózást, bergmani pszichoanalízisdrámákat. Mikor a fiú egyszerre apa, testvér és nagybácsi, a gleccsersima skandináv dizájn alatt pedig robbanásig feszül a családi titok, ott, ahol mindenki decens, foszforgazdag fehér húst eszik (vagy vegetáriánus), övék a világ legbiztonságosabb autója. De a szoknya alatt fasza van a gyöngysoros konzervatív nagyasszonynak, mert három nemzedéke egymás közt házasodnak, meg titkon buziorgiákon vesz részt a hatvan éve kormányzó szocdempárt elnöke.

És aztán kibukik minden, mert előkerül egy fotó, amin nagyapa, Günter Grass és Eder mester együtt pacsizik a Waffen-SS-ben, vállpántban és alsónadrágban. Tökéletes alap.

Ellenben a "jegyeztemmel" kommunikáló tetovált hackerlány dühítően idegesítő karakter, nagyjából, mint az összes zolg együttes keveréke az Űrgammákból, beleérve Csillát és Jocót. Felőlem lehet saját maga démona, de amikor képernyőn flegmázott, torzult el az arcom. Igaz, tényleg erős, amikor análisan meghackeli a svéd Csuja Imre, és Fincher még belenyomott egy olcsó kemikáliás diszkóleszbit, de nem mondhatni, hogy összeomlik a film rendszere, ha kihúzzuk belőle.

Egyedül a végén van dramaturgiai jelentősége, amikor golfütővel üti szét a nagy Hímnősemlegest játszó sajtmajszoló garbós gyilkos száját, akibe ehelyett simán belezuhanhatott volna Nils Holgersson egy vadlibával, hogy meglepő legyen, mert a svédcsavaros kriminek gyárilag elég banális a vége.

Ám ha kitépjük belőle a hackerlányt és a feminista kiáltványt, tagadhatatlan, hogy a nyomozós, biblikus, rituális gyilkossági, retrospektív szál nagyon erős. Fincher vágja az atmoszférát, noha úgy tűnik, a Hetedik michelangelói igénnyel megkomponált sorozatgyilkosságaival, melyekhez képest egy vért hányó Lakatos Márk délutáni Walt Disney, már kiélte magát, így elhagyta azokat. Impresszív képeket ezúttal nem mutat seggből kimetszett hájdarabokról, kitekert fejű prostituáltakról, ehelyett a piercing és a sérülés balról jobbra került a tetovált lány és az újságíró szemhéján, szóval nem mondhatni, hogy Fincher merészet csavart volna, csak azt képről képre újraforgatta Niels Arden Oplev moziját, jobban, akciódúsabban.

Ő lenne a moralizáló David Fincher, a Hetedik, a Játszma, a Harcosok klubja és a George Michael-klipek rendezője. Elég kiábrándító, hogy a fenti várostrilógiát, a kilencvenes évek legerősebb sorozatát, szinte szentháromságát alkotó Fincher, az ezredforduló csúcsrendezője, most már annyi bátorságot sem vesz, hogy a svéd történetet legalább az Egyesült Államokba adaptálja, keleti parti protestáns közegbe.

A filmben még a legnagyobb bevállalás, hogy az intróban Trent Reznor remixelni merészelte a Led Zeppelin Immigrant Songját. Melynek jamesbondos kisfilmjében a korábban minden díjat besöprő videókliprendező oktat.

Gyönyörű kivitelezésű, pazar krimi. Lélektelen, de technikailag perfekt. Akár a film gyilkosa.