Azt hiszem a moziélmények mellett a BD gyűjteményem lesz az, aminek új tagjairól mindig beszámolok majd - legalábbis addig, amíg ilyen ritkán kerül sor egy-egy új beszerzésre. A kollekció második tagja David Fincher legutóbbi remeke, a Tetovált lány - nézzük, mivel is állunk szemben.
Aki rendszeresen látogatja ezt a blogot, az tudja, hogy Fincher az egyik kedvencem, és filmjei mindig nagy publicitást kapnak itt. Így lehet, hogy kicsit az elvakultság is beszél belőlem akkor, amikor a Dragon Tattoo-t masterpiece-nek nevezem, de a TF3-al ellentétben nem én vagyok az egyetlen ebben az esetben - ezt a filmet általában egy baromi jó alkotásként tartják számon. Én a magam részéről három megnézés után is el vagyok tőle ájulva. Ennyit erről, lássuk a kiadványt!
Tálalás
Ha kiadvány minőséget illetően ki kellene választanom egy stúdiót, akire mindig számítani ez ügyben, akkor nagy valószínűséggel a Sony-ra esne a választásom - mi sem jobb példa erre, mint hogy ebben az elkékesedett világban ők eme film DVD-jének is megszavaztak egy full-papír kiszerelést. A stúdió ezzel a BD-vel ismét magasra tette a mércét, és a Social Network után egy újabb Fincher filmmel bánt a lehető legjobban.
A Dragon Tattoo BD-je száz százalék digipak, ami nemcsak elegáns, és méltó filmhez, de kellemes nosztalgiával is eltölt - emlékszem, amikor egyes DVD-k kaptak hasonlóan igényes kiszerelést, és milyen jó is volt az. A slipcase borítóján a film nemzetközi plakátja virít (a hátsó borító tiszta fekete ahh yeah!- és sehol egy ronda kék csík, dupla AHHH YEAH!), aminél azért egy fokkal lehettek volna ötletesebbek, de így is tökéletes a darab. A belső tokra meg egy rossz szót se lehet mondani: egy-egy oldalán a két főszereplő, Mikael és Lisbeth portréját találjuk, fekete fehéren (ami az egész csomagolásra jellemző, és baromi jól áll neki). A tokot szétnyitva csak sötétséget találunk. A lemezek szitázása ötletes: a film lemezén egy havas erdőt, az extra korongon meg Lisbeth-et láthatjuk.
Miután betettük a film lemezét, már a töltésnél megtapasztalhatjuk az odafigyelést: a töltő sáv mögött a soundtrack-ről is ismert profilképet láthatjuk a címszereplőről. Viszont amitől teljesen elájultam, az a film menüje - előtte csak annyit, hogy anno a Network menüjétől is hátast dobtam, és nem hittem, hogy ezt lehet überelni. Szóval a főmenüben egy diavetítést láthatunk a Vanger család fotóiból, miközben a filmzene legszebb száma szól - visszafogott, elegáns, hátborzongató és hihetetlenül hangulatos az egész. A pop-uppos beállításokat diavetítő-hang kíséri, csakhogy tökéletes lemezzel legyen dolgunk. A találás csillagos ötös.
Kép, hang
Fincher-ről tudni kell, hogy ő mindig figyel filmjei DVD, illetve most már BD kiadványaira, főleg ami a képet és a hangot illetve. Rendezőnk köztudottan maximalista, így nem meglepő, hogy a képminőség valami eszméletlen. Fincher megszokott látványvilága gyönyörűen kell újra életre a 2.40:1-es képen, és bár a film nagy része eléggé sötét, nincs részlet, amit ne lehetne kiszúrni. Viszont a hang még ennél is jobb: akárcsak a Network esetében, itt is Reznor és Ross zenéje mozgatja meg a hangfalakat, és egyszerűen öröm hallgatni. Ha ez nem lenne elég, fülelj Lisbeth motorozásaira - na, az a tuti. A lemezen angol 5.1 DTS-HD, valamint magyar (nagyon szépen szól), cseh, orosz, török, ukrán és lengyel 5.1-es hang található. Meg persze egy szekérnyi felirat.
Extrák
Az első lemezen extraként még egy audikommentárt találhatunk a rendező közreműködésével - én nem vagyok híve ennek az extra-fajtának, így nem tudok róla nyilatkozni. Aki tud, az tegye meg nyugodtan kommentben.
A második lemezre áttérve egyből láthatjuk, hogy a Sony volt annyira figyelmes, hogy külön menüt kreáljon: ezúttal a Lisbeth által látogatott irattárban találjuk magunkat, és minden egyebet. Több mint négy órányi (!) tartalmat nézhetünk meg, mindet magyar felirattal, kivéve persze a trailereket. Sajnos a részletessége ellenére a lemez nem ér fel a Network-höz, amiből szinte meg lehetett tanulni a filmkészítést, és végig baromi érdekes volt - de menjünk csak szépen sorban.
Először kapunk egy rövid bevezetőt a Men Who Hate Women című kisfilmmel, amiben a főbb alkotók nyilatkoznak úgy általában a filmről. Ez egy remek felütés a további négy órához.
Ezután az első nagy csoportot, a Characters-t választhatjuk: ebben három szereplőről (a két fő, és a nemmondommegki) találhatunk meg mindent, a castingolástól kezdve a forgatáson át egészen az adott figura lakásának berendezéséig. A legnagyobb figyelmet természetesen Rooney Mara kapja, ami egyfelől tök jó, másfelől kicsit kiábrándító, hogy a másik két szereplőnk mennyivel kevesebb anyaggal büszkélkedhet.
A következő nagy fejezet az On Location, mely további két részre, a svéd illetve az amerikai fogatásra oszlik. Mindkét csoportban tetemes számú kisfilmet találhatunk, és nagyon érdekes dolgokra derül fény. Ennek ellenére a legjobb a Fuck These People, ami egy végül kivágott jelenet felvételének nehézségeit mutatja be, és nagyon poén az egész.
Ennek a csoportnak a végén jutott először eszembe az, hogy mintha "fáradna a lemez". Arra gondolok, hogy amíg a Characters-ben minden iszonyat jó volt, addig az On Location-ben mintha már fáradnának az extrákért felelős egyének: a kisfilmek egyre rövidebbek, és egyre kevesebb odafigyelés érződik rajtuk.
Mikor végigrágtam magam a következő, Post-production nevű csoporton, a fenti teóriám valósággá vált. Négy kisfilmet találhatunk itt: egyet a vágásról, ami vérszegény lett, egy B-roll-t (!) az utószinkronról (!!), egy kommentárt a főcímhez, és egy alig pár perces zenés montázst a CG-ről, ami ugyan érdekes, de ezzel a megvalósítással nagyon félvállról vettnek érződik. Ez a csoport nagyon gyengére, és nagyon rövidre sikerült, pedig itt aztán valóban izgalmas dolgokat lehetett volna összeszedni.
A végső csoport kimerül a marketingben: megnézhetjük a filmhez készített vírusvideót, négy előzeteset, hét tv-spotot, és egy filmet arról, ahogy fémre nyomják az egyik plakátját (?). Ez a része a dolognak teljesen rendben van, így kell egy marketing archívumot csinálni.
Ámde sajnos mégis keserű szájízt hagy maga után ez a lemez, mert a hihetetlen jó kezdéshez képest a végső kisfilmek eléggé fáradtak, és nagyon eltűnik a lendület.
Mi hiányzik
Hát mindenképpen egy újragondolt Post-production rész, mert ez így siralmas. És jobban belegondolva, lehet, hogy én az egész lemezt átgondolnám, és a tonnányi kisfilm helyett inkább a Network világverő extra lemezét venném alapul (amin egy nagy dokis volt és néhány kisebb feature). És egyébként az mi, hogy sehol egy szó a zenéről? Azért ez utóbbi elég ciki.
Ítélet
A tálalás és a film maga mindent megér, és összességében az extrák is nagyon jól megállják a helyüket, bár rengeteg lehetne rajtuk javítani. Igazából csak ez választja el a Dargon Tattoo BD-jét az abszolút tökélytől. Ítélet: megvenni, most, azonnal. Ez egy párját ritkító kiadvány, és minden gyűjtemény ékessége lehet.
Film: 10/10; Kép/hang: 10/10; Tálalás: 10/10; Extrák: 8/10, jószívvel.
https://www.youtube.com/watch?v=WVLvMg62RPA
kritika a filmről: http://helsing.blog.hu
megrendelés és infók: http://www.xpress.hu
