What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: A sötét lovag - The Dark Knight (2008)

2012.07.23. 15:30 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

A stáblista kezdetekor mindig ugyanaz jut eszembe: ez a világ filmje.

dark_knight_movie.jpg

Batman (Christian Bale) és Gordon felügyelő (Gary Oldman) együttes erővel rendesen fingatják a rosszfiúkat, ideje hát új fegyvert bevetni: egy gátlástalan szörnyet, akinek olyan ördögi tervei vannak, hogy a denevér és a zsaru alig győzik majd kapkodni a fejeiket. Joker (Heath Ledger) színre lép - Gotham már az ő városa.

"Everything burns"

Számomra nem könnyű dolog kritikát megfogalmazni a Dark Knight-al kapcsolatban, hiszen négy év és kábé húsz megnézés után az objektivitás már rég a múlté. A sötét lovag legendájának középső fejezete ezen idő alatt nem csak az All Time listám tíz legjobbja közé nyert bebocsátást, hanem a szívembe is - az én szememben már körbeveszi őt egy szentimentális köd, egy torzító rajongás, ami értékeit embertelenre nagyítja, hibáit pedig gondosan elfedi. De azért mégis ugorjunk neki.

A filmtörténet nagy trilógiáinak darabjai közül nekem mindig az Empire Strikes Back ugrik be a Dark Knight kapcsán, és nem feltétlenül a "vesztett helyzet" lezárása miatt. Ahogy Lucas és Kershner, úgy Nolan is megjátssza azt, hogy szériájának második részét az elsőtől teljesen eltérő módon készíti el, legyen szó látvány-, hangulat- vagy érzelemvilágról - tudniillik itt már jóval szabadabb kezet kapott, mint legutóbb (és azóta már azt csinál, amit akar), tiszta szerzőisége itt találkozik először megalomániájával (és 180 elköltendő millióval), és itt már tényleg úgy játszik a bőregérrel, ahogy csak kedve tartja. 

A Begins jólesően komor, mégis képregényhű atmoszférája az elsők között esik ki: Gotham city-ben kisütött a nap, sötét csak éjszaka van, omladozó társasházait pedig felváltották a csillogó felhőkarcolók - fura Batmant egy ilyen környezetben látni, de közel sem alaptalan. Ugyanis amilyen tiszta Nolan városa, olyan sötétség és/vagy elkeseredettség honol karakterei lelkében - a címszereplő világa kiköltözik a zivataros, mennydörgésekkel tarkított sikátorokból,  és ezúttal már az elmékben, az eszmékben, a tettekben és a párbeszédekben keresendő. Őszintén szólva steril környezetben ezek a groteszk figurák még ijesztőbbek. Ijesztőbbek, mert hitelesebbek, és az íróknak köszönhetően emberibbek (már aki), sebezhetőbbek, tele el nem ért vágyakkal és átélt tragédiákkal. Nolan összetört lelkekkel sakkozik, halállal és maffia vezérekkel operál, anarchiáról és tisztességről mesél, közben pedig felrobbantja a fél a világot, a jó és a gonosz pedig nem ökölharcokban, hanem dialógokban viaskodik. Képregényfilmet nézünk még? A poén az, hogy igen is, meg nem is. Hiszen a Dark Knight paradox módon úgy tud műfajának abszolút királya lenni, hogy már szinte köze nincs fajtársaihoz, azok minden színpadiasságát, sablonosságát és esetleges könnyedségét levedlette, és összességében jobban hasonlít egy gengsztereposzra, mint egy szuperhősös akciófilmre - viszont Batman szellemét tökéletesen megtartja. Igen, még mindig képregényfilmet nézünk, csak egy egészen újszerűt. Egy szerzői szuperhősfilmet.

Természetesen Nolan most se áll meg félúton: több síkon működő nagyvárosi pszicho-rémálmát pofátlan és jéghideg profizmussal kelti életre. Filmünk óramű pontossággal működik, remek arányban adagolva az akciót, a drámát és a káoszt - szinte már gépiesen. Egyetlen hibája is talán itt keresendő: ha a Begins-ben volt is valami játékosság, azt itt már felváltotta a szinte már barátságtalan precízség és tökéletesség, ami egy kis reménysugarat se enged be a vetítőtermekbe. Ráadásul ez a film nem csak "nehéz", hanem agresszív is - rengeteg elem szolgálja itt a sokkolást Hans Zimmer zenéjétől kezdve az "in your face" akciókon át egészen Joker figurájáig (Heath Ledgerről csak szuperlatívuszokban). Ez a film pontosan olyan, mint kikent démona: egy tökéletesen terv szerint elszabadult vadállat.

Azt már tudjuk, hogy ez a film zseniális - na jó, de ha közben ilyen hideg, akkor miért lehet annyira szeretni, és miért emelte Batmant vissza a kedvenc hőseim közé? Nos, valószínűleg azért, mert Nolan az újradefiniálási hadjárata közben mindenkinél jobban jött rá arra, hogy mi az, hogy hős - és mindenkinél jobban meg is mutatta azt. Mert Batman az, akit az támad hátba, akiért küzdött, de ettől még küzd tovább, és ő az, aki elveszít mindent, de a jó ügyért nem rest még többet veszíteni - és aki, ha a szükség úgy kívánja, beáldozza magát, és nem vár érte köszönetet. A Dark Knight lezárása az egyik legszebb, amit valaha láttam - minden a helyére kerül, s ez a fura hősi szemlélet hirtelen az egész alkotást átjárja. Katarzis a köbön, síri csend a stáblista alatt - egy ember elbukott, de valami magasabb jött létre helyette.

Batman életének középső szakasza ezzel szomorú véget ér, de csak azért, mert ő is ember: nem tudja elengedni a saját igazát. Nolan minden filmjének főhőse ahhoz ragaszkodik, ami talán már csak a fejükben létezik - ki tudja, lehet, hogy Bruce Wayne lesz az első, aki képes lesz ezen felülemelkedni. 10/10.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=UWw0ov-cAUg&feature=g-vrec      

Címkék: kritika thriller batman drama heath ledger christian bale action 10/10 morgan freeman michael caine aaron eckhart christopher nolan superhero gary oldman maggie gyllenhaal the drak knight

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr584668203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.