What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: Mátrix - The Matrix (1999)

2012.11.06. 13:48 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

A filmtörténetben vannak mérföldkövek. Olyan filmek, amik újragondolják az addigiakat, és megszabják az elkövetkezendőket. Ez is egy ilyen film.

matrix_movie.JPG

Neo (Keanu Reeves), polgári nevén Thomas Anderson egy nap a legparább körülmények között rájön, hogy a világ, amelyben él, nem valódi - az csupán a Mátrix, egy program, melyre mindenki rá van kötve. Miután kiszabadul a rendszerből, nemcsak a sötét és lepukkant valósággal kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy valószínűleg ő a Kiválasztott, aki rendbe teszi a dolgokat...

"You can't be dead"

Sokan a Star Wars sagát tartják saját legmeghatározóbb filmélményüknek, az újabb generáció a Lord Of The Rings-el van így, de bőven akadnak, akik például a Jurassic Parkra, a Die Hard-ra, a Terminátorra, a Thing-re, a Jaws-ra vagy egyéb kultmozikra esküsznek. Tudod, amikor a filmvilág úgy ahogy van beszippant egy adott alkotáson keresztül, és többé nem ereszt. Az én személyes megfertőzésemhez csaknem tizenegy éve egy bizonyos Vox magazin ágyazott meg, de a munka oroszlánrészét tizenhat nap híján pont egy évtizede a Mátrix végezte be (a TV2 közreműködésével). Nélküle, és folytatásai nélkül valószínűleg nem lennék ugyanaz, hiszen nem csak a mozgókép szeretetemet köszönhetem neki: végigkísérte egész középiskolai pályafutásomat (sőt, ő volt az alap az egészhez), és a legelső "rajongás-korszak" is hozzá fűződik. Tudnék még pár szentimentális bekezdést körmölni, de inkább zárjuk rövidre - a lényeg úgyis az, hogy nálam a zöld a mindenkori legkirályabb szín.

Pedig isteni csodák egész sorozata kellett ahhoz, hogy ez a film egyáltalán elkészüljön. Maga az ötlet a Wachowski tesók fejébe (a legenda szerint) egyszeri és megismételhetetlen villámcsapásként érkezett, miközben éppen egy új képregénysorozatot kellett volna kitalálniuk. Természetesen fő feladatukat hagyták a fenébe, és inkább felfedezték/kidolgozták új univerzumukat, melyben az embereket szüretelik, a golyók belassulnak, és egyébként is, a valósnak hitt világ csak egy átverés. Lassan egy egész messiás történetig jutottak, amit egy filmtrilógiában akartak elmesélni, és eszük ágában se volt másnak adni a rendezői széket - mindezt egyetlen addig megírt forgatókönyvvel a hátuk mögött. Naná, hogy mindenhonnan elzavarták őket. Nem volt mit tenni, elkészítették a referencia filmjüket, a Bound-ot, amivel a Warner Bros.-t már meggyőzték annyira, hogy a stúdió hajlandó volt a háromból egy részt pénzelni, mind a tíz millió dollárral - hogy a tesók nyolcvanat akartak, azon jót röhögtek. Ám végül sikerült kisajtolni a zöld utat (és a hatvan milliós büdzsét): Wachowskiék zsebre tették a tízest, leforgatták belőle a nyitó jelenetet, amitől mindenkinek elállt a szava, és már írták is alá a szerződést. Ezt így kell csinálni.

Azt, hogy egy ilyen cool anyaghoz ilyen nehezen találtak befektetőt, a rendezőpáros azzal szokta magyarázni, hogy senki se értette a koncepciót. A mozikba kerülése után is rengetegen voltak úgy vele, hogy ezt most nem értik. Pedig a Matrix nem bonyolult (legalábbis nem érthetetlen szinten) - szerintem inkább csak zavarba ejtő. Kezdő fél órája az egyik legjobb, amit valaha láttam, de ugyanakkor a legkellemetlenebb is. Wachowskiék nem tökölnek, és már az első perctől kezdve beviszik a nézőt a sűrűbe, egyetlen kapaszkodót adva (Thomas Anderson személyében), ám az se tudja, hogy mi a fene történik. Kontrollálatlanul, emésztési idő nélkül jönnek a megmagyarázatlan szürreál pillanatok, amik az idő haladtával egyre csak durvulnak - és nincs egy mellékszereplő se, akire teljes bizonyossággal mondanád, hogy na igen, benne bízunk, ő majd vezet. A fenéket. A Matrix első harminc percében minden egyes személy a nézőtéren tök egyedül van, és öt méterig se lát előre ebben az egyre ijesztőbb masszában - ha belegondolsz, ez a harminc perc tökéletes leképezése egy rémálomnak. Aztán jöhet a mindfuck.

A mindfuck, ami után joggal állhatna fel mindenki, hogy "oké, én itt befejeztem", hiszen itt már mindennél mélyebb a víz, és még mindig nincs egy istenverte fogódzkodó. Rendezőink az utolsó utáni pillanatban húzzák be a kéziféket: a tempó belassul, a para eltűnik, és lassan mindenki kezd érthetően beszélni. A kezdő hell-rideot egy nyugis, ismerkedő óra követi, amiben azért dolgozik a feszültség rendesen, de a hangsúly átkerül a film világának felfedezésére. Wachowskiék itt kinyilatkoztatnak: ez biza egy sci-fi, ráadásul olyan, amilyet még nem láttál. A két, totál ellentétes környezet (az egyik posztapokaliptikus, robot-háborús, a másik steril és ultramodern) masszív filozófiai tanokra épül, egy igazi szabadbölcsész mixre, ám a csomagolás a popkultúrából származik, egy újszerű egyveleg képében, melyben az anime, a geek kultúra és Marilyn Manson prímán megfér egymás mellett. Egy idegen, nyugtalanító, mégis tetszetős világot kapunk, amiben minden mindennel össze van keverve, és a legutolsó rendszámnak is van valami rejtett jelentése. 

Aztán ezt az időszakot is leváltja valami, méghozzá egy olyan zúzás, ami nem csak anno volt teljesen hihetetlen a nyálcsorgató filmfanoknak, de még ma is simán megállja a helyét. Miután letudták a "kötelező köröket", rendezőink bedurvulnak, és megint egy rendhagyó fél órát varázsolnak a vászonra. Az ijesztgetést és bizonytalanságot egy szédületes akció-orgia váltja fel, amibe valószínűleg mindent belepakoltak, amiről valaha is álmodtak. Falbontó lövöldözés, gigantikus robbanás, epic fight, és feszült élet-halál hajsza osztozkodik a maradék időn, és egyikük se szűkölködik - olyannyira nem, hogy az akciófilm zsánerében (is) mérföldkőnek számít ez az egész hajcihő, és nemcsak a forradalmi (és azóta hülyére másolt) effektjei miatt.

A Matrix felépítését tanítani kéne. Innen-onnan lopkodott, de mégis egységes stílus, eredeti ötlet, nem egy túlbonyolított, de zseniális narratíva, két órán át folyamatosan adagolt infók, és olyan fordulatok, amiktől teljesen kiszámíthatatlan a film. Meg persze nagyszerű karakterek, akiket ugyan láttunk már párszor (mester, gonosz, szívszerelem, áruló), de mindhez jár valami plusz, amitől baromi érdekes lesz. És bár bejátszik itt az összes vallás, a kung-fu, a punk, a cyberpunk, a szürrealizmus, a filozófia, a metal, a romantika, a képregények, a hit és a sors, ez mégiscsak egy elbizonytalanodásokkal teli felnövés történet. Ki vagyok én, hol vagyok, mi a célom, meg egyáltalán, majd pont én fogom megváltani a világot, mi? Hát, bizony lehet. Fentebb említett hipercool elemek ide vagy oda, talán ez az utóbbi szál az, ami olyan vonzó lehet az ember életének egyik legproblémásabb szakaszában. 11/10.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=qPBuOAxOb2E

Címkék: kritika scifi keanu reeves drama action laurence fishburne carrie anne moss joe pantoliano hugo weaving the matrix 11/10 the wachowski brothers

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr34888992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.