Miután ajnározó körmondatokon kívül nem sok egyéb forog a fejemben, ez a monumentális masterpiece nem fog mega-hosszú kritikát kapni. Nincs is szüksége rá.
Miután Fordóhoz (Elijah Wood) kerül a sötét nagyúr, Szauron gyűrűje, az apró hobbit élete fenekestül felfordul. Gandalf (Ian McKellen) a varázsló, és még néhány egyéb szerzet segítségével elindul, hogy megsemmisítse a gyűrűt, ami persze nem lesz egyszerű. Eközben a háború is küszöbön áll, ami pusztulást hozhat egész Középföldére...
"-Talán fél?
- Igen.
- De korántsem eléggé"
Matrix, Minority Report, X-Men, Spider-Man, Star Wars - csak néhány az ezredforduló nagy sikereiből. Amikor még mindenki a jövőbe (vagy legalább egy hipermódern mába) tekintett, akció sci-fik repkedtek jobbra-balra, minél menőbb robbanásokkal, űrhajókkal, futurisztikus világképpel - mert hát a közönség erre vevő. Aztán jött Peter Jackson, és beintett ennek az egésznek. Filmtörténeti mérföldkőnek számító trilógiája (ami egyben az egyik legsikeresebb franchise is ever) nemhogy a jövőbe, de a kézzel fogható történelem elé kalauzolta nézőit - egy olyan korba, amiben lovagok, királyok, varázslók és sárkányok randalíroznak, lőfegyverekről szó sem esik, és az emberek nem egymás ellen, hanem egymásért küzdenek. Jackson nem szimplán Tolkien regényét filmesítette meg, hanem a nézőtér minden egyes tagjának rég elfeledett esti meséit álmodta vászonra - és ezzel visszahozta azokat a mindennapi életbe. Nem mellékesen ezzel az egésszel a kétezres évek mozis trendjét is meghatározta, de ez csak a velejáró.
Persze a Fellowship előtt még ez se volt több egy szuperprodukciónál, de ez a bemutatót követően gyökeresen megváltozott: amit Peter Jackson és több száz fős csapata összehozott (néhol egészen underground körülmények között), az jóval túlmutat ezen a fogalmon. Középfölde világa (és ezzel Tolkien fantáziája) hihetetlen részletességgel jelent meg mindenki szeme előtt: ez egy olyan világ, ahol csak úgy zúdulnak az információk, melyek összegyűjtésére egy több kötetes lexikon is kevés lenne - és végig azt érzed, hogy ez az utolsó fűszálig kidolgozott környezet még mindig csak a felszín kapargatása. Nem véletlen, hogy csak fejest ugrunk az egészbe - ez is olyan film, amit el kell fogadni, és olyan, ami segít is ebben, a legelső képkockától kezdve. És már itt végérvényesen elvesztél: az Egy Gyűrű köré összpontosult történet (amibe szó szerint minden belefér, a barátságtól és szerelemtől kezdve, a különböző ideológia és mitológia egyvelegen át egészen politikáig és a drogfüggőségig - mindezt egy lovagkori környezetbe ágyazva) az első perctől fogva beránt, és rohadtul nem ereszt el. A képzelet kapuja a Star Wars óta nem volt ilyen szélesre tárva - és megkockáztatom, az el is bujdokolhat emellett (ha csak a filmekről beszélünk). Ez az egész Gyűrűk Ura annyira sűrű és izgalmas, hogy egyszerre képtelenség befogadni. Lélegzetelállító.
Éppen ezért tesz nagyon jót a dolognak, hogy az első rész egy road movie, ami egy dream team útját követi végig. Középföldét így lehet a legjobban felvezetni: folyamatosan változó helyszínek és kalandok, amit több faj szemén keresztül látunk egyszerre. Peter Jackson (aki egyébként a trilógiával az egyik legnagyobb rendezői teljesítményt vitte végbe, és már rögtön az elején tarolt is az egésszel - mert egyszerűen hibátlan, és kész) is nagyon jól ráérzett erre, és a kötelező körök után egyből erre az utazásra koncentrál, annak minden varázsával és veszélyével együtt (utóbbiba nem egyszer belefér horroros múltja) - és megcsinálja. A mozi történetének egyik legnagyobb kalandját szállítja a Fellowship képében, ami hol ijesztő, hol szívmelengető, de végig fenséges és tiszteletet parancsoló - és semmi se veszik el közben a háttérben. Hogy erre rámegy a jól megszokott narratíva, az per pillanat a kutyát se érdekli - hiszen éppen az Ultimate Fantasy Adventure pereg előttünk, ilyenkor nincs idő hibákra figyelni, vagy épkézláb kritikán gondolkodni. Hiszen ilyen monumentális filmeposz valószínűleg csak egyszer van egy mozinéző életében - így nem is lehet vele mást tenni, mint hátradőlni, és élvezni. 10/10.
