Ha az alkotók egy filmen szívvel-lélekkel dolgoznak, az biza sokat tud segíteni.
A kalózok aranykorában Jack Sparrow kapitány (Johnny Depp) a hajóját, Will Turner (Orlando Bloom) pedig a szerelmét (Keira Knightley) igyekszik visszaszerezni egy elátkozott kalózhad elátkozott kapitányától (Geoffrey Rush).
"Ismerős vagy. Kiraboltalak már?"
2003 nyarán a közönség azt se tudta, miben csalódjon nagyobbat (a Hulk egyben, a Mátrix kettőben vagy a Terminátor háromban), vagy mitől kapjon nagyobb agyérgörcsöt (Doktor szöszitől, Charlie angyalaitól, vagy a harmadik pitétől - és még hosszú a sor) - némi vigaszt csak Nemo, az isteni Jim Carrey, illetve a második mutáns kaland nyújtott. Ebbe a csúfos szezonba hajózott be kvázi ismeretlen versenyzőként, és valamire való húzónév nélkül (Johnny csak azután lett világsztár) az első karibi kalózkaland - és eme utóbbi szóban minden benne van, amiért ennek a filmnek meg kellett volna buknia. Hollywoodban íratlan szabály, hogy kalózokkal és árbócos és/vagy tengeri kalandokkal nem foglalkozunk, mert iszonyat nagy pénznyelők, és a világ legnagyobb buktái között szép számmal képviselteti magát ez a műfaj. A Disney, baromi tökösen mégis egy valag pénzt pumpált ebbe a filmbe, ami lényegében nem más, mint egy hullámvasút-adaptáció (tényleg), a gyeplőt pedig az ex-effektes, illetve rendezőként közepesen sikeres Gore Verbinski kezébe adta. A premier előtt senkit se találtál volna, aki fényes jövőt jósol ennek a filmnek - ami mára már az egyik legnagyobb dollárgyár nyitódarabja.
A Pirates sikere szerintem abban keresendő, hogy egyrészt jókor volt jó helyen, hiszen a már szapult szezonban ő volt a friss levegő, másrészt valami csoda folytán úgy álltak össze a csillagok, hogy egy bazi jó film lett az egészből. Verbinski és csapata nem kisebb dolgot tett, mint új életet lehelt a klasszikus kalandfilmbe, abszolút a mai közönség igényeire szabva azt. Epic hangulat, grandiózusság, romantika, rengeteg humor és még több zsánerparódia (ezt hogy találták ki?), és egy olyan főhős, amilyet még az életben nem láttál.
Mára ugyan fáradtnak és erőltetettnek érződik, de első színrelépésekor Jack Sparrow kapitány nem hiába vívott ki magának kult státuszt két perc játékidő után - ez a magát idiótának és megélhetési bűnözőnek beállító lángész és szabad szellemű hippi (aki nem mellékesen a valaha volt egyik legjobb belépővel büszkélkedhet) egy igazi színfolt a hősök palettáján. Ezt az imádnivaló csirkefogót, aki még a saját anyját is eladná, de csak azért, hogy (70%-ban profitért, 30%-ban szívjóságból) később visszarabolja, Johnny Depp parádésan keltette anno életre, és nem túlzás azt állítani, hogy élete főművét alkotta meg a figurával - amin aztán aprópénzért túl is tett, lásd a negyedik részt, illetve a színész összes, ezután következő filmjét, hiszen azóta is az itt kitalált manírokat nyomja.
Verbinski viszont ügyesen nem Veréb Jancsira építkezik, őt csak beledobja az eseményekbe, színesíti vele a kalandot, és ezt így is kell csinálni - ugyanakkor mindenki hálát rebeghet ezért a karakterért, mert nélküle bizony elég nagy bajban lennénk. Mert minden Sparrow-mentes pozitívuma ellenére a Pirates első felvonása korántsem tökéletes film: kissé döcögős, néha túlkomplikált, összességében jóval hosszabb, mint amennyit az anyag elbír, üresjáratai pedig egyre csak szaporodnak (nekem a végső csatára már mindig nehezül a fejem), és ha hírhedt kapitányát kivonnánk belőle, egy fillért se érne az egész. Filmünk sajnos elég rozoga lábakon áll, viszont Verbinski ezt nagyon jól palástolja minden fellelhető felszíni elemmel, és Johnny Depp-el, kihozva a dologból az akkori egyik legjobb kalandfilmet. Ez bizony rendezői teljesítmény, és engem is meg tud győzni: hibák ide vagy oda, annyira szórakoztató, és annyira érződik rajta a frissesség illetve a lelkesedés, hogy végül egy nagyon jó kis filmként vonul be az emlékezetbe. 8/10.
