Ilyen hullámzás a legnagyobb vihar közepette sincs.
Miután Jack Sparrow (Johnny Depp) visszatér az élők közé, máris állhat a csatasorba - ugyanis közeleg a mindent eldöntő harc kalózok és elnyomóik között...
"A világ nem lett kisebb. Csak egyre kevesebb."
2006-ban a Pirates második része valami kivételesen durva kaszálást vitt végbe: rögtön azzal kezdte, hogy megdöntötte az első hétvégés rekordot, majd az év legnézettebb filmjévé avanzsált, világszinten pedig a millárdos határt is magáévá tette (és ez akkor még nagy szó volt - ez a film volt a harmadik, aki ezt meg tudta csinálni). Szóval egyfelől már biztosan megérte a két folytatást egyszerre forgatni, viszont a másik oldalról beütött a Mátrix-szindróma, igaz, csak enyhébb változatban: a közönség, mondom, csak enyhén, de fanyalgott a látottaktól. Ettől persze még semmi se mentette meg a harmadik részt egy újabb kaszálástól: bár nem nem szállított akkora számokat, mint a második, azért így is majdnem belépett abba a bizonyos klubba. Viszont ezt már hangosan utálta mindenki. Mondván, hogy hosszú, túlbonyolított és fáradt.
Szó se róla, a Pirates 3 elég gyakran gabalyodik önmagába, és ezekből nem a kontrollálatlan alkotói szándék, hanem a kétségbeesés szaga árad (igazából a másodiknál is egy hajszálon múlott az, hogy ne forgatókönyv nélkül kezdjenek forgatni). Az Elliot-Rossio írópárosnak tapintható verejtékébe került a szálak ide-oda szövése, aminek az lett az eredménye, hogy skizofrének rohangálnak jobbra-balra, akik öt percenként váltogatják a nézeteiket a film középső egy órájában. Mert igen, ez a film tényleg bazi hosszú lett, és ez a játékidő felénél kezd el igazán kínos lenni, amikor már nem tudod követni, hogy mi van, ennél fogva nem is figyelsz - pedig az indítás jó, a végjáték meg pláne. De hogy fáradt lenne? Na, ezt nem írom alá.
Véleményem szerint ebben a részben több kreativitás van, mint az előző kettőben együttvéve (a kényszer folytatásról ne is beszéljünk). Igen, roskadozik és csikorog ez a moziszörny önnön súlya és készítésének időlimitje miatt, de az én szememben ezen folyamatosan át tud lendülni. A helyszínek végre változatosak lesznek, amivel egyenes arányban szaporodnak meg a gyönyörű pillanatképek (sarkvidéki hajózás ahh!!!); a Világ vége valami fantasztikus, roppant ötletes megvalósítása a túlvilág szenvedősebb részének; Jack Sparrow meg végre visszanövesztette az agyát, és bohóckodásai mögé néhol ismét értelem kerül. És persze Davy Jones, aki újra lopja az egész műsort, és a stáblista eljövetelére bebiztosítja magát, mint a széria legjobban kitalált karaktere. Verbinski úgy viszi át művét a logikai szakadékokon, hogy maxra tekeri a hangulat-, és érzelemvilágot, kvázi lelket önt bele, és összességében ezzel sikeresen takarja el annak minden hibáját. Valamint összehozza az egyik legvadabb final action-t, amit valaha láttál.
Mindig bajban vagyok ezzel a filmmel: egyrészt itt vannak az ordító lyukai és kínos marhaságai (Sparrow jó és rossz énje, Calypso elengedése, és Szingapúr számos eleme, kezdve a búvárcuccokkal), másrészt tele van zseniális ötletekkel, hátborzongatóan gyönyörű pillanatokkal (a Hollandi első feltűnése, az örök kedvenc), Hans Zimmer valaha volt egyik legjobb muzsikájával, és a csodálatra méltóan grandiózus fináléval. Eme pozitívumok viszont annyira erősek, hogy nekem mindig egy hatalmas filmélmény lesz a végére a dologból - és mindig azt kell mondjam, hogy ez a kedvenc részem a franchise-ból. Mert igen, kajla a füle, nem egyszer kihagy az agya, és néha már ő éget engem, de a belseje csodaszép, a szíve a helyén, és úgy általában jó ránézni - a Pirates 3 olyan, mint az a barátnő, akit minden hülyesége ellenére szeretsz, mert szeretnivaló. 8/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=PetrAmq9fcw
Lenyomva a három részt, érdekes dolgot szűrtem le: ennek a sorozatnak mindegyik része ugyanolyan jó. Teljesen másban nyilvánulnak meg erősségeik és gyengéik, de a végére mindig elérik ugyanazt a szintet, csak más utakon.