What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

NonTheaterPack IX

2013.04.25. 18:41 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

A mai, immáron kilencedik csomagot a vígjátékok uralják.

Kémes hármas - This Means War (2012)

this_means_war_movie.jpg

Chris Pine és Tom Hardy legjobb haverok, emellett hiper profi CIA kémek - a gond akkor kezdődik, mikor ugyanabba a nőbe, vagyis Reese Whitherspoon-ba szeretnek bele. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy mivel állunk szembe: ez egy romantikus eyecandy, csajoknak és pasiknak egyaránt (bár én nem vagyok egy Reese fan), némi hülye humorral tarkítva, hiszen mégiscsak McG ül a rendezői székben. Hihetetlenül buta és felszínes az egész, amiben a poénoknak csak a fele működik, a karaktereket meg elfelejtették megírni. Viszont azt be kell látnom, hogy ez a film a funkcióját (fárasztó nap utáni agykikapcs) remekül betölti - nem kell figyelni, néha tényleg lehet rajta nevetni, és maga halál egyszerű módján azért csak-csak szórakoztató. Ilyenek is kellenek. 5/10.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=FsAqVvlR5DQ

Rakoncátlan célpont - Wild Target (2009)

Bill Nighy, az anyjával élő profi bérgyilkos egy nap azt a feladatot kapja, hogy tegye el láb alól Emily Blunt-ot - de persze nincs olyan épeszű férfi, aki ne szeretne Emilybe egy pillanat alatt, így likvidálás helyett egy megmentős menekülés válik a dologból. Vannak hülye angol vígjátékok, de szerintem a Wild Target ebből is már-már a hardcore-szintet pedzegeti. Ennyi hülyeséget kilencven percen belül ritkán látni, legyen szó gegekről vagy a cselekmény logikájáról - de vicces. Majdnem nem az, de éppenhogy azért mégis. Nighy a kisujjából rázza a gátlásos, angol, de azért aranyszívű bérgyilokot, Emily-nek pedig nincs más dolga, minthogy szép legyen, és ezt itt is maradéktalanul teszi. Van még itt Rupert Grint meg Martin Freeman, meg valami ezredjére is eljátszott festményrablás, és ezek így összeállnak egy életképes filmecskévé. Ami aztán úgy kitörlődik az agyból, mint a fene, de amíg tart, addig legalább élvezhető - helyeként nyálcsorgató. 6/10.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=PmS3ePcA6VU

Így jártam én - Liberal Arts (2012)

Josh Radnor magánszáma (író, rendező, főszereplő), melyben annyira hiányolja egyetemi éveit, hogy visszakerül oda, és be is csajozik, igazából olyan, mintha a valaha volt HIMYM epizód lenne. Randor egy egy egyben átmenti sorozatbeli karakterét, valamint az egész széria gondolkodásmódját második rendezésébe, és ezzel túl nagyot nem lehet hibázni. Egy kicsit komolyabb, "indiesebb" a hangvétel, de a humor és az életről való filozófálgatás marad, abszolút szerethető formában. Egy nagyon jó kis feel-good mozi ez, az egyik legjobb a fajtájából, és körbe is rajongnám a készítőjét, ha nem sütne az egészről, hogy ez hozott anyag. De még így is kijár a 8/10, mert jó. Nagyon is.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=BqIuv_JX5wM

Címkék: kritika comedy drama reese witherspoon action rupert grint 6/10 8/10 5/10 emily blunt richard jenkins martin freeman bill nighy chris pine tom hardy josh radnor wild target this means war elizabeth olsen nontheater pack liberal arts

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr925246131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.