What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: Jurassic Park (1993)

2013.05.09. 15:45 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

Szerintem ez a negyvenedik évfordulón is úgy fog működni, mint a premierje napján.

park07.jpg

A milliárdos John Hammond létrehozott egy igazi őslényparkot, ám a megnyitó előtt azt még le kell tesztelni. Erre az alkalomra meghív pár tudóst, ám a pokol természetesen elszabadul...

"Welcome to Jurassic Park"

Körülbelül nyolc-kilenc éves lehettem, mikor először láttam a Jurassic Park-ot - egy ismerősünktől kaptuk kölcsön eredeti videokazettán, aminek már a borítójától is féltem (egy éjfekete háttéren virított a híres logó). Onnantól kezdve, hogy sejtelmes, erdei hangokkal bekúszott a Universal logó, majd a sötétben jöttek a feliratok, nem éppen szívderítő zenére, teljesen elvesztem - villanyfénynél is csak három szünettel bírtam végignézni, ugyanis időről-időre ki kellett szakadnom kicsit a film világából, mielőtt végleg szívbajt kapnék a félelemtől. Mondhatni, ez volt az első horror élményem, itt járhatott át először az igazi, film által okozott rettegés, aminek jópár álmatlan éjszaka lett a vége - és aminek így is imádtam minden percét, hiszen mégiscsak élő dínók mászkáltak ide-oda a szemem előtt. Most, jópár év (és újranézés) után, a film huszadik évfordulója kapcsán ismét átélhettem valamit. Életemben először moziban csodálhattam ezeket az óriásokat - és az élmény nem csökkent, csupán átalakult.

Mert az a nagy helyzet, hogy a Jurassic Park valami csodának köszönhetően nem öregszik. Jó, persze, meg lehet mosolyogni a vásznon látott számítógépeket, az interaktív CD-romot meg az érintőképernyő menőségét, de maga a lényeg, a szellem úgy tartja magát, mintha csak tegnap készült múlva. Spielberg mester mega-blockbustere ugyanis nem fullad ki egy kis kréta-kori fogócskában: a sztori, minden elszálltsága ellenére, a maga módján reális, átélhető, szinte a bőren érzi az ember; a karakterek nyári mozihősökhöz képest tisztességesen komplexek; a cselekmény sodró lendületű, élvezetes, észre se veszed a két órát; a trükkök meg olyanok, hogy még ma is leteszed a hajadat tőlük (egyébként tudtad, hogy csak 6 perc CG van ebben a filmben?).

Szakállas direktorunk itt még mindig nem áll meg, és nem rest ennek a szörnyfilmnek némi agyat is növeszteni -  a nagy balhék előtt nem mással szórakoztatja az őslényekre jegyet váltó nagyérdeműt, mint egy kis erkölcsi filozófálgatással, emberről és természetről, tudományról és határokról, meg úgy egyáltalán fajunk mérhetetlen nagyképűségéről. Spielberg imád az emberi hülyeségen gúnyolódni, és ezt most sem rejti véka alá - gyönyörű, ahogy Mr. Hammond az emberiség legnagyobb tudományos vívmányát fél pillanat alatt váltja aprópénzre, és csak azzal nem foglalkozik, amivel kellene.

Steven viszont mindezt csak adalékként kezeli (és sajnos kicsit szájba is rágja, de sebaj), egy kis fűszerként, hiszen ez mégiscsak egy kalandfilm, amire az ember izgulni és ámulni jön - és mindkettőt gond nélkül megkapja. Rendezőnk ismét bizonyítja, hogy mennyire is ért a suspense-hez, és akárcsak a Jaws-nál, itt is azok a legkeményebb szakaszok, amikor semmit se látsz a félelem tárgyából - feszültségkeltésben filmünk ma is felveszi a versenyt bárkivel. Látvány és kaland terén meg pláne: nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mekkora technikai teljesítményt pakoltak a készítők az asztalra húsz évvel ezelőtt. 

Mindezeknek köszönhetően a Jurassic Park egy élő-lélegző, áll-leesős kaland - az a fajta, ami időtlen, hiszen minden ami jó benne, univerzális, és rozsdamentes. Elképesztő, hogy egy film kábé húsz újranézés után is tud újat mutatni a moziban, és ugyanúgy el tudja varázsolni az embert, mintha először látná - csak a rettegésből időközben jóleső izgalom lett. Mert basszus, azok a dínók ott a vásznon tényleg élnek - és szerintem nem fognak kihalni. 9/10.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=2jH9iAHSKds

A 3D-ről: bár a régi filmek háromdézését én csak azért szeretem, mert végre láthatok olyanokat a moziban, amit még soha, meg kell mondjam, ennek a filmnek nagyon jót tett a plusz dimenzió. Mégpedig azért, mert az alapanyag is szinte térhatású: belógó növényzet, folyosón suhanó kamera, szélvédő mögül felvett T-Rex... ez erre van kitalálva. Szóval irány a mozi!

Címkék: kritika horror jeff goldblum steven spielberg samuel l jackson 9/10 adventure jurassic park richard attenborough sam neill

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr425291402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.