What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: Elysium (2013)

2013.08.17. 09:32 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

Elysium - Zárt világ. Azon ritka esetek egyike, mikor a hozzáköltött magyar alcímnek van értelme.

elysium13.jpg

A jövőben gazdagék egy hiperszuper űrállomáson tanyáznak, míg a többieknek az elgettósodott Föld jut - és persze nem lehet csak úgy felkéredzkedni. Matt Damon mégis megpróbál feljutni, hiszen halálos betegségével csak így van esélye...

"Már értem a vízilovat"

A váratlanul nagy (kritikai és anyagi) sikert aratott District 9 után Neill Blomkamp kvázi akármit csinálhatott volna, mint aktuális wunderkid. Új filmjére mégis négy évet kellett várni, amivel egyébként nem is távolodott el annyira a kilencedik kerülettől - már a trailerekből ki lehetett szűrni, hogy az Elysium akár District 10 névre is hallgathatna, már ami a látványvilágot illeti. Mondjuk egy ennyire jól eltalált környezet esetében az önismétlés bocsánatos bűn - Blomkamp játszótere ismét lenyűgöző, ráadásul az eléggé megnövekedett büdzsének köszönhetően nagyobb és több is (jobbnak azért nem mondanám), érződik rajta a szenvedély, a kreativitás, legyen szó akár az űrbéli szuperkéglikről, vagy a földi, homoktól mocskos robotokról. Ám filmünk itt nem cövekel le: bár a jövőképe nem éppen eredeti (igazából sarkított, torzított jelenkép), viszont roppant érdekes, és ez lakóira is elmondható - a Damon-Foster-Copley-Braga brancs mindegyik tagja megér egy misét, és kezdetben hatalmas lehetőségek rejlenek bennük, akárcsak az alkotás egészében.

Nem, nem véletlenül tettem oda azt, hogy kezdetben.

Ugyanis a helyzet az, hogy az Elysium expozíciójának végéig életképes, ami azért nagy kár, mert addig nagyon is jól működik (leszámítva azt a pár hihetetlenül rossz flashback-et). Ám ahogy Matt Damon megkapja ultramodern protézisét, a film agya szabályosan kitörlődik - a jellemeket üres csörték, a távoli jövő beltartalmát vizuális nagyzolások váltják fel, és bár akció akciót követ, az unalom mérő is eléggé magas értékekkel szemez. A felvezetés után valahogy mindenki bealszik. A színészek már a kamera előtt feladják ezt a játékot (élükön Matt Damonnal, akinél egy idő után még egy üres papírlap is tartalmasabb), Blomkamp pedig a vágószobában veszthette el a fonalat, mert hiába a rángatózó kamera és a másodpercnyi snittek, a fickó egyetlen akciójába se képes izgalmat csempészni. Pedig ez lenne az Elysium utolsó esélye: ha már az agyát félúton leadta a portán, legalább akciófilmként állná meg a helyét, de ez sajnos elmarad. A film bezárkózik, a kapcsolat a nézővel megszűnik, a vászon mindkét oldala kiürül - Blomkamp alkotása egy langyos pocsolya adrenalin szintjén pörög tovább.

Ezzel pedig az én figyelmemet hívja fel egyéb problémáira. Mert mikor nincs jobb dolgom, mint bóbiskolva kibámulni a fejemből, akkor az agyam rápörög egy-két dologra: vajon az egész világra egyetlen Elysium jut, mert ahhoz képest eléggé egyszínű a lakóközössége; Los Angeles egy folyamatosan égő gettónak van ábrázolva, mégis van hova randira hívni egy lányt, és rajzfilmek is mennek a tévében; mi a helyzet bolygónk többi részével?; mi a francét akarnak felmenni az emberek az űrállomásra (egy-két életmentő műtéten kívül), mikor tuti elkapják őket, ez nem az a hely, ahol bujkálni lehet....  A sor még hosszan megy tovább, én pedig rájövök, hogy ez a film alapjaiban nincs átgondolva, a rendkívül rossz és buta befejezés pedig csak megerősít ebben - utoljára az In Time mozgott hasonló szinten ezen a téren. De azt hiszem magáért beszél az, hogy összességében is össze lehet pársítani Blomkamp idei munkáját Niccol 2011-es szösszenetével.

Jó kezdés után végeláthatatlan lézengés következik, a díszcsomagolás lehull, az Elysiumnak pedig meglátjuk az igazi arcát: buta és unalmas, ám eszesnek és izginek hiszi magát. Ennek ellenére különösebben nem fáj a megtekintése, sőt - Blomkamp a bevezetőn túl is eltalálja néha a pillanatot (öncélú gusztustalankodásait is a minimumra tekerte), a megteremtett világ külalakja konstansan szuper, illetve Sharlto Copley is tartja bennem a lelket, hiszen ő az egyetlen a bandában, aki nem dobja be a törülközőt. Ezen elemek sajnos nem mentik meg az Elysiumot attól, hogy az év egyik legnagyobb csalódása legyen, viszont legalább a szar kifejezéstől távol tartják. 5/10.

trailer: http://www.youtube.com/watch?v=lTjv2KNK5GY

Címkék: kritika scifi matt damon action jodie foster 5/10 alice braga elysium neill blomkamp sharlto copley

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr95464471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.