Az egyszeri poén is lehet jó.
Bruce (Nick Frost) nem éppen az a sportos alkat, de mikor új főnökébe (Rashida Jones) egy csapásra belezúg, ledönti saját korlátait, és egészen egyedi módját választja a hódításnak: felkapja a tánccipőit, és salsázni tanul.
"Ez salsa. Mindig nőről szól."
Vannak ezek a high concpect filmek, melyek egésze nagyon könnyen körülírható (három pasi annyira másnapos, hogy nem emlékszik semmire, vagy Arnie és DeVito ikrek), s létezésüket erre az egy mondatra igyekeznek szabni. Ezek általában egyszer használatos ötletek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének jók - itt van például a Cuban Fury, melyben Nick Frost a hódítás érdekében megtanul salsázni. Ha ebbe csak egy pillanatra belegondolsz, már fetrengsz a röhögéstől, és ezt az alkotók is nagyon jól tudják, s ennek szellemében mindent ki is hoznak ebből a gegből. Frost tanulási folyamata, illetve az időközben tett csajozási kísérletei nagyon jók és iszonyat viccesek - és bár ez a szimpla romkom sztori egyszerűbb, mint az ujjam, filmünk felhőtlen szórakozást tud nyújtani. Kicsit sajnálom, hogy nem mertek messzebb menni, új ötletek és fordulatok bedobni, valamint az se használ, hogy a katalizátor szerepét betöltő Rashida Jones végig kispadon van, de hát annyi baj legyen. A Cuban Fury még így is az év egyik legjobb, és legszerethetőbb vígjátéka - mert Nick Frost akkor is zseni, ha takarékon van. 7,5/10. Valamint egy olyan cameo is beköszön, hogy a szék alá borulsz a nevetéstől.
