Jártunk már rosszabbul is.
Bár az útvesztőből kikerültek, Thomas és a fiúk továbbra sincsenek biztonságban, sőt, ekkora szívatással még sose szembesültek. Hogy túléljék valahogy az egyre vadabb szitukat, egy zombisivatagon kell átkelniük, de csak azért, hogy még vadabb szitukba kerüljenek...
"Hiányzik a tisztás"
Tavaly ilyenkor a Maze Runner a YA könyvek azon szűk klubjába csatlakozott, melyek filmes adaptációi sikerrel vették be a vásznakat, azaz jól vizsgáztak a pénztáraknál. Lévén egy ilyen franchise manapság aranyat ér(het), a FOX nem szarozott, s alig egy év leforgása alatt (bár valószínűleg az első eredeti, 2014 februárra szánt premierdátumától kezdve készültek rá) össze is rittyentette James Dashner regényfolyamának második mozis bevetését. A végeredmény egyszerre hat lenyűgözőnek és kissé átgondolatlannak.
Mindenek előtt le kell szögezni, hogy ilyen limitált időkeretben egy ekkora filmet ilyen minőségben leszállítani embertelen feladat, szóval le az összes kalappal az alkotók előtt, amiért kiállták a próbát. Mert igen, elődje felső-középkategóriájával szemben a Scorch Trials egy igazi monstrum, kismillió helyszínnel, számtalan különböző akcióval, seregnyi statisztával, bazi díszletekkel, és olyan CG munkával, hogy hűűűű! Látványra, pörgésre és változatosságra nem lehet panasz, az ember igenis kap valamit a pénzéért, ez a hozzáállás pedig a film minőségétől függetlenül is dicséretes.
Kár, hogy a tartalomra már nem sikerült ennyi energiát fordítani. Mert bár száguld, mint egy gyorsvonat, a Scorch Trials cselekménye elképesztően esetleges - egyfolytában történik valami új, ami egy ideig jó, ám egyre inkább az az érzés kerül előtérbe, hogy minden csak azért van, hogy a 130 perces játékidőt kitöltsük valahogy. Szépen lassan súlytalanná válik hát az egész (amin az se segít, hogy pár kivételtől eltekintve mindig teljes létszámmal sikerül kijönni az aktuális izgalomból/borzalomból), s ez biza nem jó. Továbbá az se érdemel piros pontot, hogy filmünk gondoskodik róla, hogy folyamatosan egy másik film jusson róla eszünkbe. Lehet, hogy az alapmű is mindenhonnan összelopkodott mindent (ehhez nem tudok hozzászólni), de ezeket a vásznon igazán ki lehetett volna kerülni valahogy, mert enyhén kínos újabb és újabb "kölcsönvett" ötletekkel szembesülni (ott egy kis Matrix, amott némi Mad Max, jééé, az ott a Hunger Games, miközben valamiért a zombifilmek best of válogatásába csöppentünk) a kalandok során. Ja, és még egy klisépanoptikumot is kapunk a képünkbe, hogy teljes legyen az elkapkodottság és ötlettelenség érzése.
Ugyanakkor mégse tudok haragudni a Scorch Trials-re, sőt. Mert bár zéró eredetiséggel rendelkezik, karakterei csak mázolmányok, és annyira húzza az időt, amennyire csak lehetséges, azt nem lehet elvenni tőle, hogy szórakoztató, méghozzá elsőosztályúan. Abszolút korrekt akció-kaland, ami ugyan nem ér fel elődjéhez, de nem is hoz különösebben szégyent rá, s üdítően tágítja annak világát. 6/10.
