Pedig mennyi viharfelhő gyülekezett eme film fölött...
Mikor az emberek kifejlesztenek egy szert, ami véglegesen képes "meggyógyítani" a mutánsokat, igencsak felborzolódnak a kedélyek az egymással szemben álló felek között. Ráadásul Jean Grey is visszatér, de nem úgy, ahogy társai számítanak rá...
"Ki ez a szőrmók?"
2003-ban az X-Men 2 osztatlan sikert aratott minden téren, így elkerülhetetlen volt a mutánsok kalandjainak trilógiává duzzasztása. Mindenki akarta is a projectet (főleg a Fox), kivéve egy valakit: Bryan Singert. Jó, ez így nem teljesen igaz: Singer meg akarta rendezni ezt a filmet, hiszen imádja az X-eket (az éppen forgót is ő készíti), de előbb hódolatát akarta tenni a DC-nél és a szuperembernél, így arra kérte a Fox-ot, hogyha őt akarják a direktori posztra, akkor várjanak. Mint tudjuk, a stúdiók nem a türelmükről híresek, így megváltak Singertől (aki így összehozta az eleve bukásra ítélt Superman Returns-t), és nagy meglepetésre Brett Ratnert kérték fel a helyére. Ratner akkor sem számított nagy kutyának, TV filmek és videoklipek mellett leginkább a Rush Hour-okról volt híres, egyetlen értékelhető munkájaként pedig a Red Dragon díszelgett önéletrajzában. Viszont rajongó volt - lehet, hogy végül ez számított.
Ratner többször nyilatkozta a forgatás alatt, hogy ő nem akarja felrúgni a szabályokat, csak egyszerűen lezárja a trilógiát, és slussz. Ez az akkori évtized egyik legnagyobb kamuja lehetett: oké, a lezárás igaz, de a fickó ezt az egész X-univerzum teljes felforgatásával érte el. Szinte már öröm nézni, hogy a Last Stand milyen bátor és tökös film lett: úgy hullanak benne a szereplők (és nem a futottak még kategóriából), mint a legyek, ráadásul válogatott kínok között, szisztematikusan, szépen egyesével, mindkét oldalról - akárcsak egy titáni sakkjátszmában. És ezzel Ratner fél pillanat alatt eléri azt, amire Singer két film alatt képtelen volt: az X-Men mítosznak súlya lesz. Mutánsaink már nem csak magánéleti problémáikkal, hanem halandóságukkal is beállnak a valódi emberek közé, és így lesz úgy Istenigazából életszagú a dolog - hiszen háború van, jól is néznénk ki, ha nem lennének áldozatok. De Ratner nem csak ezzel képes meglepni: az akciók szüneteiben kész erkölcsi kiselőadást nyom le a közönségnek, ami ugyan nem a legmagasztosabb, de ebben a közegben remekül megáll a lábán. Ezen felül végre láthatjuk azt is, amit én a legtöbbször hiányolok az ilyen szupermozikból, miszerint hogyan reagál eme különleges figurák létezésére a társadalom, az egyszerű, hétköznapi emberek? Filmünk ezüsttálcán mutatja ezt be, s van olyan okos, hogy nem csak a homo sapienseket, de magukat a mutánsokat is megosztja az egyébként roppant kreatív alapfelvetés kapcsán.
De úgy érzem, még nem dicsértem eléggé ezt a filmet, így meg kell említenem, hogy ismét milyen jó arányban vannak elosztva a főbb karakterek, hogy nem esünk egy "Wolverine meg többiek" csapdába, és itt tényleges csapatok működnek, egyenrangú tagokkal. És az akciók, ó, azok az isteni, szinte már az akkori fantázia határait súroló akciók. Itt látszik igazán, hogy Ratner maga is X-geek, hiszen minden ilyen szcéna minden kockájáról süt a szenvedély, az élvezet, és a legnagyobb világpusztításokban is tetten érhető ezek szépsége. Továbbá ki kell térni a játékidőre is, ami a maga száz percével akár hiba is lehetne, ha úgy működne, mint az első rész, de szerencsére nem erről van szó: a Last Stand nem kapkod, hanem egyszerűen csak pörög, egy pillanatra se szarozik, és ez valami csodával határos módon semminek se árt annyira. Ebben a gyorsvonatban minden működőképes, a konfliktusok bemutatásától a karakterek továbbfejlődéséig, és egy ilyen feszített menetben még egy igazi, nagyon jól dübörgő veszély-érzetet is sikerül tető alá hozni.
Ratner filmje talán nem olyan mívesen kidolgozott, mint a második, és nem annyira emberi, mint az első rész, sőt, nyersnek is nevezhetnénk munkáját - de hogy ez a legakciódúsabb, legszenvedélyesebb, és legtökösebb X-Men mozi, az szerintem vitathatatlan. Megvannak a maga hibái, amik leginkább a dialógokban (mi a francért nem tudja Ian McKellen komolyan venni ezt a szerepet?) és igen, néha a tempóban keresendőek, de ezen kívül semmi rosszat nem tudok rá mondani. A legenda szerint Ratner az egyik forgatási napon, meglepetés-szerűen Rozsomáknak öltözve jelent meg, rendkívül vidám perceket és fotózásokat okozva ezzel. Ez a fajta szeretet érződik a Last Stand-en, ami mindenen túlnő, és amit nem lehet tanítani. 8,5/10.
