Elérkezett a leltár utolsó állomása, szóval jöjjön a finálé: íme 2015 tíz (szerintem) legjobb filmje. Az összesen hetvenkilenc versenyzőből huszonnyolcan érték el az induláshoz szükséges 8/10-es értékelést, közülük kerülnek ki a legnagyobbak. A szortírozás most szokatlanul nehéz volt - nézzük, mi lett a vége!

10: Macbeth

Justin Kurzel fogta William Shakespeare ezerszer feldolgozott királydrámáját, s összehozta az ezeregyediket, ami valószínűleg a valaha volt legjobb is egyben. Ahelyett, hogy a mű egy bizonyos aspektusát járta volna körül, inkább maximálisan kiaknázott belőle minden lehetőséget, apró darabokra robbantva, majd újra összerakva azt. Vizuális orgiába ültette tanulmányát az őrület természetéről, ami lesokkolta a közönséget, majd szépen belemászott annak agyába, hogy megülje azt. Mindehhez Michael Fassbender élete talán legjobb alakításával járult hozzá. 

9: Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni - Me And Earl And The Dying Girl

Rachel meg fog halni, de Alfonso Gomez-Rejnon elhatározta, hogy ez az év feel-good mozijában fog megtörténni. Filmjében tökéletes harmóniában állt egymással dráma és komédia, lelkizés és röhögés, realitás és szürrealitás. Greg és a haldokló csaj kényszerű ismerkedésből induló, majd valódi szeretetté váló kapcsolata, s így felfedezett igazságaik lehengereltek, feldúltak, majd önértékelésre késztettek, miközben szinte egy buliban éreztem magam. Az Earllel készített home videók pedig az év legszellemesebb pillanatai voltak.

8: Kötéltánc - The Walk

Joseph Gordon-Levitt átsétál a World Trade Center tornyai között - erről szól Robert Zemeckis tavalyi munkája. Ám a tett nem az utcán, hanem a tetők között történik, hősünk egy megszállott francia, a műfaj pedig egy fordított heist-movie, amiben nem ki-, hanem bepakolnak. Mindezt roppant jópofán, rengeteg humorral, karfaszagattó feszültséggel és elképesztően kreatív vizualitással tálalta nekünk a mocap rémálmokból végre talán végleg visszatért rendezőnk. A Walk simán az év egyik legklasszabb filmje volt.

7: Liza, a rókatündér

Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha magyar filmről fogok írni egy ilyen listán, de a végére ez is megtörtént. Ujj-Mészáros Károly Wes Anderson-kopinak tűnő, de száz százalékban hamisítatlan hazai mozija az óév legkellemesebb meglepetése: jól megírt, remekül rendezett, ötletességgel és szellemességgel nyakonöntött, igazán imádnivaló darab, egy bizarr szépség - olyan, amilyen nem lesz még egyszer ebben az életben. Balsai Móniért pedig hálásak vagyunk, amennyire csak lehetünk.

6: Mad Max: A harag útja - Mad Max: Fury Road

George Miller vénségére megint kiment abba a sivatagba, ami addigi életművét jelentette - méghozzá azért, hogy felülírja a múltat, s az eredeti Mad Max-ekre fényéveket verő, talán örök klasszikust hozzon létre. Maximális őrület, semmihez se fogható látvány és brutális akcióorgia díszelgett a kirakatban, de rendezőnk valódi terve, és az igazi zsenialitás mindenki meglepetésére a tartalomban kapott helyett: mert a Fury Road az utóbbi évek legjobb és legnagyobb feminista kiáltványa, gyönyörű üzenettel a belsejében. Nem mellékesen az év párosával is itt találkozhattunk Charlize Theron és Tom Hardy személyében.

5: Star Wars: Az ébredő erő - Star Wars: The Force Awakens

Lehet, hogy egy New Hope remake, de rohadtul nem érdekel. Mert az évtized legjobban várt filmjét J.J. Abrams bizony nagyon megcsinálta: a Force Awakens visszaadta nekünk a messzi-messzi galaxist, s vele a gyerekkorunkat, emellett gyógyír volt a régi, de még mindig fájó sebekre, mindeközben pedig egyszerre volt nosztalgikus léleksimogatás és abszolút friss, új távlatokat nyitó mű. És még egy rohadt jó akciókaland is. Az év filmélményével a Star Wars visszatért, s köszöni, még soha nem volt ilyen jól - én meg alig várom az újbóli találkozást Rey-jel és Kylo Rennel.

4: Agymanók - Inside Out

Kérlek, magyarázd el nekem tömören és érthetően az érzelmek, a személyiség, az emlékek és a tudatalatti kapcsolatát és működési elvét. Nem megy? Sebaj, a Pixar megtetette ezt mindnyájunk helyett. A stúdió és Pete Docter rendező a megszokottnál is mélyebbre ástak az elmében és a lélekben, s amit kihoztak onnan, igazi kincs: az Inside Out elvárható erényein túl (okos, vicces, kreatív, látványos) igazi lélekemelő mozi volt, egyszerre fetrengősen röhögős, szájtátósan eredeti és szívszorítóan gyönyörű - miközben egy komplett pszichológiai értekezést futtatott a háttérben. Az asztalilámpások egyik legkimagaslóbb művét kaptuk meg tavaly. 

3: Whiplash

Úgy hozta az élet, hogy 2015 képzeletbeli dobogóját különféle háborúk foglalják el. Elsőnek itt van Damien Chazelle remekműve, mely nem mást mutat be, mint a célokkal, az álmokkal való brutális küzdelmet - mert igen, az azokhoz vezető őt akár valódi pokoljárás is lehet, ha az ember komolyan csinálja. És Andrew Neiman komolyan a világ dobosa akar lenni, és ezért szenvedni fog - mert szadista tanára pedig a világ dobosát akarja kinevelni. Ennek a két elmebetegnek (Miles Teller és J.K. Simmons zseniális), harcuknak és megváltásuknak, illetve a Whiplash nevű gyönyörű szörnyetegnek köszönhetjük az év legkeményebb és legkatartikusabb pillanatait. 

2: Birdman

Eközben Riggan Thomson saját múltjával és a világgal állt hadban, midőn utóbbinak próbálta minden áron bebizonyítani, hogy alantasnak vélt szuperhősi karrier ide vagy oda, ő egy értékes ember. Alejandro González Innáritu pofátlanul zseniális filmje a színházból elemezte a blockbustereket, sztárokon keresztül elmélkedett az előítéletekről, fergeteges poénok közé csomagolta lélektani kiselőadását, és a tömegre fogta az egyén problémáit. Mert Riggan Thomson valójában önmagának akart bizonyítani, és ehhez semmi köze a külvilágnak. Hiszen minden az, ami, nem pedig az, aminek mondják - csak ezt általában elfelejtjük. Innáritu most remélhetőleg egy életre az eszünkbe véste.

1: Foxcatcher

Ám a legmegrázóbb háborút John du Pont és Mark Schultz folytatta, viszont a látszattal ellentétben nem egymással, de ugyanazért a célért - csak más-más ponton tartottak benne. A mellőzés igazi erejéről Bennett Miller forgatott egy szív- és torokszorító filmet, melyben ez a két szerencsétlen elkeseredetten küzdött azért, ami másoknak természetes, de nekik nem jutott belőle, hiába is vágytak rá mindennél jobban. Az elismerésért, megbecsülésért, vagy egyszerűen csak a szeretetért ment itt a verseny, aminek a totális hiánya szörnyű következményekkel járhat. Mert ha a magány egyszer átveszi az irányítást, akkor onnan nincs tovább. A Foxcatcher nem csak a tavalyi, de az utóbbi évek legösszetettebb, legijesztőbb, legzseniálisabban megrendezett filmje volt.  

És akik még nagyon-nagyon jók voltak tavaly: Avengers - Age Of Ultron; The Suffragette; Big Hero 6; Sleeping With Other People; Paper Towns; The Good Dinosaur; Sicario; Chappie; It Follows; Jurassic World;

És akik még szintén nagyon jók voltak: Joy; Clouds Of Sils Maria; The Imitation Game; Kingsman; Big Eyes; The Martian; Southpaw; Tomorrowland; 

Ezek voltak hát 2015 legjobbjai. A leltár ezzel véget ért, de már itt is van a nyakunkon a 2016-os felhozatal. Ezennel kívánok mindenkinek nagyon boldog, és sok-sok király filmben gazdag új évet. Ne feledjétek: mozizni jó, sőt, még annál is jobb!

Zárásként pedig természetesen íme egy összesítő videó, aminek a különlegessége, hogy ezúttal házi készítésű. Vagyis én csináltam. https://www.youtube.com/watch?v=trVMkpTIbwQ