A leltár legszubjektívebb, tértől és időtől független pontjához érkeztünk: azon filmek legjobbjaihoz, amikkel mozin kívül ismerkedtem meg a tavalyi év folyamán. Hiszen sajnos elég sok királyság nem jut el a hazai vásznakra, és pótolnivaló klasszikusok is mindig akadnak szép számmal.
5: Almost Famous - 2000
Lassan, de biztosan haladok a Cameron Crowe-életmű végignézésével (egyszer majd csak belefutok néhány Facérba is), de hogy a fickó legjobbján már túl vagyok, azt szinte biztosra veszem. A zavarba ejtően ifjú riporter túrája Billy Crodup rockbandájával a 70-es évek legkirályabb időszakában gond nélkül nyert bebocsátást a szívembe, egyúttal rögtön az egyik kedvenc feel-good mozimmá is vált. És az a zene.... na az igen.
4: The China Syndrome - 1979
Sokan felhúzzák a szemöldöküket, amikor közlöm, hogy az egyik legkedvesebb filmes "műfajom" a 60-as és 70-es évek politikai thrillerei, de hát mit lehet tenni? Imádom a paranoiás hangulatukat, az oknyomozást, az arctalan ellenséget, na meg persze a csend közepébe belecsörrenő, tárcsázós telefonokat. Egyik utolsó képviselőjükkel volt szerencsém tavaly megismerkedni, és egyáltalán nem bántam meg. Jack Lemmon és Jane Fonda esete az atomreaktorral legalább annyira feszült, izgalmas, és valahol ott legmélyen ijesztő volt, mint legnevesebb testvérei. Új kedvenc a gyűjteményben.
3: The Way Back - 2010
Peter Weir művére még azt se tudnám mondani, hogy méltatlanul elfeledett, mert már bemutatójakor se vett róla senki se tudomást. Pedig a Way Back igazán megérdemelte volna a figyelmet: Ed Harris, Jim Sturgess és Colin Farrell világháború alatti, négyezer mérföldes túrája, mely Szibériától a Himaláján át egészen Indiáig tartott enyhén szólva embertelen, egyszersmind lehengerlő, elemi erővel bíró film. És persze Saoirse Ronan jelenléte se ront a dolgokon.
2: Enemy - 2013
Jellemző, hogy Denis Villeneuve rendezései közül pont az eddigi legjobb nem jutott el hozzánk. A saját hasonmásával elmeháborút viselő Jake Gyllenhaal története szinte már mesterműnek nevezhető. Roppant elmés, tökéletesen rendezett, borzongató felvételekkel teletűzdelt pszichodráma, ami akkor üti a legnagyobbat, mikor a megtekintése után pár nappal egyszer csak összeáll, hogy mi is volt igazából ez a gyönyörű agyfasz.
1: Under The Skin - 2014
És amit az imént végigmondtam, az tökéletesen ráillik Jonathan Glazer rémálmára, az Under The Skinre is - az egyetlen jelentős különbség a két világklasszis alkotás között, hogy ez sokkal durvábban játszik. A férfifaló Scarlett Johansson felemelkedése és bukása tényleg belemászik az ember elméjébe, hogy egyrészt ámulatba ejtse, másrészt hogy rohadtul a frászt hozza rá. Kubricki para, hihetetlen vizuális megoldások, félelmetesen precíz rendezői vízió. Valószínűleg a legbetegebb masterpiece, amihez valaha szerencsém volt.
És akikkel még jó volt megismerkedni: Ex Machina; Calvary; Camp X-Ray; Frantic; The Book Of Life; Cheatin'; Phantom Boy; Still Alice;
