A leltár utolsó állomásához érkeztünk: jöhet a csúcspont, vagyis a tavalyi év legjobb filmjei! Az összesen nyolcvannégy versenyzőből huszonhárman érték el a minimum 8/10-es értékelést (ez sajnos hosszú évekre visszamenően negatív rekord), közülük kerül ki a tíz legjobb. Egy biztos: kőkemény és/vagy lelkileg felkavaró művekből nem volt hiány 2014-ben. Lássuk hát a végjátékot!
10: A Lego-kaland - The Lego Movie
Mikor felröppent a hír, hogy mozifilm készül a Legóból, mindenki csak legyintett egyet, s biztosra vette, hogy egy marha hosszú reklámon kívül semmi épkézláb nem lesz ebből a projectből. Nem tudtuk, nem is sejthettük, hogy Phil Lord és Chris Miller mire készül. Mert mint kiderült, nem csupán az építőkockák tényleges világába vezettek be minket, annyi poénnal és ötlettel, hogy azt már számon se lehet tartani, hanem magáról a játszás intézményéről tartottak egy gyönyörű tanmesét, de úgy, hogy lélek nem maradt érintetlenül. Itt minden annyira awesome volt, hogy csak na.
9: Halhatatlan szeretők - Only Lovers Left Alive
A divathullámokban az a jó, hogy előbb vagy utóbb, de elérnek azokhoz is, akik valami igazán izgalmasat tudnak kihozni az adott témából. Bár a vámpírok már kifújtak egy ideje, tavalyelőtt Neil Jordan, tavaly pedig Jim Jarmusch mutatta meg, hogy van még szufla az éjszaka gyermekeiben. Művészlélek, már-már art-sznob oldalukról közelítve mesélt örök életükről és szerelmükről, s pár igazán egyedi elemmel is megtoldotta évszázados legendájukat. Ám filmjének valódi ereje a lehengerlő, semmihez se fogható stílusban keresendő, ami simán az év egyik legmenőbb alkotásává nemesítette ezt az egyébként roppant jópofa vérszívó románcot.
8: A hasonmás - The Double
Tavasszal Richard Ayoade, a Submarine rendezője valami olyasmit tett le az asztalra, amilyet még biztosan nem szívtál, és egy ideig még nem is fogsz. Dostoevsky-ből építkező film-noir, retro disztópia, paranoid rémálom, de remek vígjáték, aranyos romkom (Eisenberg és Wasikowska igazi álompár) és kíméletlen szatíra is egyben. Ha ez így nem áll össze, akkor egyszerűen csak képzeld el, hogy Orwell, Kafka és Lynch a becsajozásról, a kisemberekről és a semmilyenségből való kitörésről dumál egy házibulin. Na, valami ilyesmi a Double, és ezt nem lehet nem imádni.
7: Szerelemre hangszerelve - Begin Again
John Carney-t simán lehetne azzal vádolni, hogy önmagától vett ihletet, hisz kár tagadni, hogy a Once és a Begin Again itt-ott talán túlságosan is hasonlít egymásra. Ennek ellenére utóbbitól nem lehet elvenni azt, hogy a tavalyi év legnagyobb feel-good mozija volt, ami szabályosan feltöltötte az ember lelkét, illetve legnagyobb erénye mellett se lehet szó nélkül elmenni: a kreativitás, az alkotás szépségét még nem sokan énekelték meg ennyire szépen.
6: Éjjeli féreg - Nightcrawler
Dan Gilroy a létező alvilágok egyik legérdekesebbikébe kalauzolt el minket: az éjszakai hírek világába, ami megkéselt és agyonlőtt tetemek, leégett házak és kocsik, tragédiába fulladó rablások és üldözések végtelen sorából áll össze. És ahol Jake Gyllenhaal a király, kinek beteg tekintete megbűvöl, simulékony dumája a bőröd alá hatol, aljas jelleme pedig az elmédre telepszik, te meg már nem is tudod, hogy a hírközlés intézményéből, vagy rögtön az emberiségből ábrándulj-e ki egy életre. Mindezen pedig egy zavarba ejtően szórakoztató és cool film alatt lehetett rágódni.
5: Harag - Fury
A háború poklát sokan, sokféleképpen körbejárták már, de David Ayer ezúttal máshonnan közelített, és máshol kereste az említett fogalmat: az emberekben, azok szemében, a kiábrándultságukban, illetve pont az embertelenségükben. Filmjében olyan nyersen láthattuk a harcteret és annak lakóit, amennyire talán még soha, és ez az élmény iszonyat ijesztő volt. A feszültséget baltával lehetett vágni ezen hősöknek kikiáltott pszichopaták között, akikről azért kiderült, hogy szörnyeteggé válásukról egy kegyetlenül erős valami tehet: az állandó rettegés, ami mesterien kúszott át a nézőtérre is. Az utóbbi évek legkeményebb moziját köszönthettük ebben a tankolásban.
4: A nő - Her
Nem lehet tagadni, hogy manapság az emberek sokkal inkább a kütyüjeikkel szemeznek ahelyett, hogy egymás szemébe néznének. Spike Jonze nem tett mást, mint meglépte az ebből következő logikus lépést: az egyre több kommunikációs lehetőséggel rendelkező, de talán pont ezért még magányosabb emberiség a gépekben keres társat, sőt, szerelmet is - de ettől még ez utóbbi nem lesz egyszerűbb, sőt. A magány és a legszebb érzelem gyönyörű, és nagyon szokatlan kivesézését láthattuk, sci-fibe, sőt, cyberpunkba csomagolva, szívszorítóan emberien, és egy láthatatlanul is elbűvölő Scarlett Johanssonnal.
3: Transformers: A kihalás kora - Transformers: Age Of Extinction
Michael Bay valószínűleg rohadtul megunta, hogy bármit is művel a cybertroniakkal, a közvélemény szerint az kizárólag csak szar lehet. A legújabb robotzúzdáról süt, hogy rendezője mindenféle nyomás, vagy megfelelni akarás nélkül egyszerűen csak kiment játszani, azokkal és azoknak, akik ezt értékelik. Eme szabadságnál jobb nem is történhetett volna a Transformerekkel. Tavalyi kalandjuk teljesen őrült és hihetetlenül menő lett, rengeteg új és szuper ötletet hordozott magában, és ami a legfontosabb: újra az a csodaszép szív és lélek dübörgött ott belül, amit 2007-ben láthattunk először. Optimusék várakozáson felüli sikerrel újultak meg, én pedig alig várom a következő találkozást.
2: Csillagok között - Interstellar
Pusztuló otthon, hátrahagyott szerettek, kopár bolygók, könyörtelenül múló idő - valahogy így festett Christopher Nolan talán első pozitív hangvételű filmje, s ezek alatt húzódott meg egy egyszerű, de annál erősebb gondolat és érzelem: a szeretet. Egyik legtehetségesebb kortárs rendezőnk elsősorban nem a világűrt, hanem ez utóbbit indult el felfedezni, annak minden szépségével és humánumával együtt, ám a tőle megszokott sötétséggel, melankóliával, szenvedéllyel, intelligenciával és lehengerlő, elemi erővel bíró jelenetekkel szegélyezett úton. Kétségtelenül az év filmélménye volt ez az utazás (IMAX!), ami ugyanúgy elért a galaxis legtávolabbi pontjaihoz, mint a lélek legkisebb rezdüléseihez.
1: Holtodiglan - Gone Girl
David Finchertől nem idegen, hogy aláássa magát a világ mocskába, de amit tavaly csinált, az még tőle is durva. Nem csak szisztematikusan elpusztítja a házasság több évezredes intézményét (szerintem már a film alatt beadod a válópert), nem csupán a médiának és az emberi hülyeségnek mutat egy hatalmas fityiszt, és nem egyszerűen egy olyan, kifogástalan és ijesztő thrillert rak össze, amiben fél óránként újraosztják a lapokat, új szitukkal, karakterekkel és perspektívákkal (!), és te már azt se tudod, merre kapkod a fejedet. Nem, ez mind csak a körítés, az igazi lényeg és a tanulság mélyebben szunnyad. Egy kegyetlen bokszmeccs volt ez, akárcsak maga az élet, amiben ha alulmaradsz, neked reszeltek - függetlenül attól, hogy megérdemled-e. Sokkoló, gonosz, és zseniális - a Gone Girl igazi mestermű volt.
És akik még nagyon-nagyon jók voltak tavaly: 12 Years A Slave; Guardians Of The Galaxy; What Maisie Knew; The Grand Budapest Hotel; Boyhood;
És akik még szintén nagyon jók voltak: A Most Wanted Man; The Hunger Games: Mockingjay part 1; Dawn Of The Planet Of The Apes; The Judge; Lone Survivor; Prince Avalanche; Frank; Joe;
Ezek voltak hát 2014 legjobbjai. A leltár ezzel véget ért, ám rögtön kezdődik is egy újabb év - jövőre, ugyanitt, ugyanekkor kielemezzük, hogy milyen volt. Ezennel kívánok mindenkinek nagyon boldog, és sok-sok király filmben gazdag új évet. Ne feledjétek: mozizni jó, sőt, még annál is jobb!
Végezetül pedig álljon itt egy szokásos kis összegzés: https://www.youtube.com/watch?v=yxnc843KUV8
