Az ember ugyebár nem csak moziból szerez vadiúj filmélményeket, hiszen 1: sajnos nem egyszer előfordul, hogy XY film csak DVD-n jut el hozzánk; 2: mindig vannak lemaradások, amiket be kell hozni. Nézzük, mi volt az öt legjobb film, amit tavaly sikerült először látnom nem moziban.
5: Enchanted (2007)
A Disney egy furfangos filmmel állt elő. Az Enchanted önparódiának látszik, de időközben kiderül, hogy nem más, mint a tündérmesék legnagyobb tisztelője, és fura mód a műfaj egyik legjobb tagja is egyben. A való világba került rajzfilmhercegnő története az utóbbi idők egyik legaranyosabb filmje - sikeresen idézi meg azt az igazi, klasszikus Disney feelinget. Lovely.
4: Fur (2006)
Diane Arbus fotóművész képzeletbeli portréja a mindig gyönyörű Nicole Kidmannel, és a karrierje második menetét próbálgató kiváló Robert Downey Jr.-al. A végeredmény egy kivételesen szép film lett a vágyról, saját életről, barátságról, szerelemről, fotózásról és ki tudja még miről - groteszk beütései pedig csak tovább emelik az élményt. Egy igazi, művészileg (és egyébként is) roppant izgalmas gyöngyszem.
3: A.I. - Artificial Intelligence (2001)
Kubrick mester tervei és meg nem valósult álmai nyomán készítette el Steven Spielberg a legszomorúbb, egyben talán legszemélyesebb és legszebb filmjét. Az anyukáját kereső, és csak szeretetre vágyó robot fiú, David érzelmileg teljesen sokkoló története olyan gyönyörűen valósult meg, hogy szinte szavak sincsenek rá. Csodálatos.
2: Apocalypse Now (1979)
Francis Ford Coppola grandiózus Vietnam klasszikusa szégyen szemre csak most jutott el hozzám, de így is nagyot tudott ütni. Coppola a földi poklot egyszerre tudta ijesztően és humorosan ábrázolni, szóval hiába a majd' 200 perc, az Apocalypse száz százalékosan élvezhető, ámde kőkemény klasszikus, a filmtörténet talán legjobb szakaszából, a hetvenes évekből. Na meg persze ott van Marlon Brando, aki úgy hozza rám a frászt három órán át, hogy nem is látom.
1: Million Dollar Baby (2004)
Clint Eastwood filmje főhajtásként indul a boksz előtt, ám egy villámcsapásként érkező és szinte zsigerig sokkoló fordulat következtében megnyílik a kapu valami sokkal mélyebb, többrétegű dolog felé. Eastwood nem hazudtolja meg magát: kőkeményen, kompromisszumok nélkül foglal állást, úgy, ahogy azt Dirty Harry is tenné, leszarva a szabályokat, végig a helyes úton. Közben pedig nem rest egy különös szerelem történetét is elmesélni. Masterpiece.
És akikkel még jó volt megismerkedni: Carlito's Way; Margot At The Wedding; 3:10 To Yuma; Knocked Up; Paris Je'taime; 21 Grams;
