Colin Farrell és Brendan Gleeson, a két bérgyilok egy félresikerült meló miatt átmenetileg leparkol Bruges (brűzs)-ben. Az Belgiumban van. Várják a nagyfőnök hívását, hogy mikor mehetnek tovább - viszont Bruges egy ritka unalmas és szar hely.
Hát, az van, hogy az In Burges (a magyar címet mellőzném) valami állati jó film! Leginkább azt tudnám rá mondani, hogy az európai Ponyvaregény, de talán még annál is jobb. Méghozzá azért, mert amellett, hogy százával repkednek a szétröhögöm-a-belem-dumák, a film nem rest egy kis drámaiságot is magába vinni, meg mondjuk ad egy főhőst, akiért a néző szoríthat. Szóval elsőre olyan, mintha akció-vígjáték lenne, de aztán meg nem az, mert simán lehetne depresszív dráma is, és akkor ennek a kettőnek a keveréke a végeredmény. Ami tök érdekes és jó.
"Nem, nem muszáj megnézni. Ez csak Jézus vére bazmeg"
Colin Farrell-nek nagyon jól áll az idióta bunkó szerep. Ezt Varazslatoserdovel már a Kasszandra álma után is mondtuk, de az In Bruges után már egyértelmű. Ahogy ez a pasas ostobán tud nézni, az félelmetes, a beszédjéről nem is beszélve, szóval az ilyen szerepekre teli-találat. Nagyon jó színész ez a Farrell gyerek, remélem a jövőben megmarad az ilyen kisebb filmeknél, és nem merészkedik újra a blockbusterek világába (mint a Nagy Sándor). Mellette pedig felvonul majd' az egész Harry Potter stáb. Brendan Gleeson mint az öreg róka, a mester, aki kemény de közben múzeumokba és tornyokba jár, hogy tanítsa valamire fiatal bérgyilkos társát, hát ő marha jó, Clémence Poésy-ről ilyen jókat már nem tudok mondani, ő csak egyszerűen nagyon szép, de ennyi kábé elég is a szerepéhez. Viszont a nagy ász, az Ralph Fiennes, a főnök, aki kicsit idegbeteg és kicsit hülye meg minden... na mindegy, lényeg, hogy a gárda elő osztályú.
Ez is olyan film, amiről szerintem nem lehet túl sokat írni, mert egyszerűen csak jó. Elnézést: baromi jó. Martin McDonagh író-rendező ezt nagyon eltalálta, nem hiába jelölték a filmet forgatókönyv Oscarra, mehet rá a 9/10. Ezt beszerezzük dvd-n.
