A halál küszöbén álló Sean Penn, a boldog-családos Naomi Watts, és a full vallásos Benicio Del Toro élete váratlanul, úgy ahogy, de összekapcsolódik. A továbbiakat mindenki saját felelősségre, ugyanis éppen 23:19 van, és nem tudok aludni, ezért írok.
Ha az ember még nem látta a 21 Grammot, akkor nem érdemes azt előzetesen felvázolni, hiszen a történet nem éppen egy világbajnok, szóban elmesélve meg főleg - ez is olyan film, ami kihasználja azt, hogy ő egy film, vagyis látni "kell", külnben nem működik. A lineáris történet vezetést gyorsan felejtsük el, ennyire megkevert filmet én még életemben nem láttam (pedig volt már szerencsém néhányhoz). Köbö 4 perc átlaghosszúságú jelenetek követik egymást, a sztori elejéről, közepéről, végéről, össze-vissza. Ez elsőre hathat úgy - és úgy is hat - hogy ez valami tök öncélú művészi baromság, majd ettől jól bezsebeljük a díjakat, vagy valami ilyesmi. Igen, ez az érzés az első 20-30 percre rendesen rátelepszik (és két órás a film, úristen), persze az egész légkör teljesen depresszív, meg egy minimálisan kibontakozik a történet, ami a "jaj neee" kategória kábé. Aztán, csodák csodájára, fél óra után a film kezd érdekes lenni, valami beindul, és én sasolom a tévét, hogy mi lesz a következő darabja a kirakósnak. Mert hát ez egy kirakós játék - ha az ember még a stáblista előtt kirakja az egészet a fejében, akkor nyert.
"Krisztus elárult engem"
Szóval a sablon drámasztorit egyfelől megmenti ez az egész összekuszálás. Na de az azért rohadtul nem mindegy, hogy ezek a darabok milyen sorrendben követik egymást, itt lép be Inárritu rendező úr személye - ezt így összerakni, na az már meló, és agy, és tehetség rendesen. Mert fél óra után a maradék egészen gyorsan elszáll, mert sikerül feszesre és érdekesre kihozni azt. Most így visszagondolva nem vagyok biztos abban, amit most fogok írni, de hátha: lehet hogy az történik, hogy ez a film kvázi ciklusosan halad, mindig elölről kezdi önmagát, csak mindig egyre részletesebb lesz (és közben nem ismétel). Mondom, ez nem biztos, alátámasztáshoz még egyszer meg kéne nézni, de azt most inkább nem.
Szóval felkavarás, rendezés, és akkor jöhetnek a szereplők, mint az egésznek a koronái. Nem tudom, hogy most kit dicsérjek agyba-főbe, Penn-t, Watts-ot vagy Del Toro-t.... Inkább mindet és egyiket se, ez a gárda úgy össze lett hozva, mint annak a rendje, baromi jó mindenki. Ha tényleg színészi alakításokat akarsz látni, hát ez nagyon jó ahhoz.
Hogy a film mit akar az életről, a halálról, meg mindenről mondani, az jó kérdés. Megtekintése után lehet róla beszélgetni rendesen, aztán majd meglátjuk. Minden esetre nem egy optimista alkotás (állítólag a rendező másik filmje, a Bábel még ennél is "rosszabb"), de még nem a vészes kategória. Nehéz dráma a 21 Gramm, ami viszonylag könnyen nézhetőre lett összehozva, még úgy is, hogy a bevezetése nagyon kedv-szegő. Sokan biztosan simán dobálják rá a 10/10-eket, de tőlem csak egy 8/10-et kap - remek film, kétségtelen, de nem hiszem, hogy pont ilyen filmek kellenének ide. Ja, és még az, hogy a zene jó és hatásos; a fényképezés és a látványvilág hihetetlen; Naomi Watts meg tök szép.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=hfwK9OC5b2g
A film amúgy 390 Ft-ért megvehető dvd-n.
