Újabb hónap, újabb három szar film. A mai adag kicsit rendhagyó lesz, hiszen amúgy eléggé elismert (7,4; 7,3; és 7,5-ös imdb értékelések és díjak) filmekről lesz szó, ezért már most előre bocsátom, hogy mindenki nyugodtan nézze meg mindegyiket. Nekem nagyon nem tetszettek, de ez van. Lássuk.
Közelebb - Closer (2004)
Ez a film hidegebb, mint a mélyhűtőm. Összefoglalva a sztorit. Az író Jude Law összejön a sztriptizes Natalie Portmannel. Egy idő után még mindig együtt vannak, Law írt egy könyvet a lány életéről. A köny borító fotozás során Law összeismerkedik (az érzéketlen jégcsap fapina) Julia Roberts-el, majd meg akarja dugni. Julia nem megy bele, ezért Jude nyom egy kis internet szexet Clive Owennel, aki aztán összejön Julia Roberts-el. Egy idő után Julia és Cliwe már házasok, aztán Jude visszajön a képbe, és elcsábítja Juliat. Clive mérgében megkérdezi Natalie-től, hogy milyen izű a pinája, aztán megdugja, majd mindenki rájön, hogy igazából az eredeti párjával érzi jól magát. Így visszaállunk az eredeti párosításra, Julia-Clive, Jude-Natalie - ám Natalie gyorsan (10 mp alatt) kiszeret Jude-ból, aki így egyedül marad. Vége. A legjobb, amit mondani tudok, hogy a Closer beteg és szemét emberek kálváriája. Hősei totál antipatikusak, története csak egyszerűen rossz, öncélű szavajárása pedig érthetetlen. Ráadásul Portman is eléri azt, ami eddig nem sikerült - nem néz ki jól. Talán a Closer a szerelem és a vágy működésére keresi a választ, próbál valami magvas gondolatot kiizadni magából, ami oké, a baj az, hogy ezt olyan karakterekkel és szituációkkal teszi, akik/amik erre totálisan alkalmatlanok. És bármennyire is szenved itt mindenki, senkit nem tudok sajnálni - hiszen mindent saját hülyeségüknek és elborultságuknak köszönhetnek. Ez a film az első perctől az utolsóig 1000 méteres távolban van a nézőtől. Egyetlen jó pontja, hogy az amúgy tényleg jó színészek (kivéve Roberts) kihozzák ebből a szarból a legtöbbet, illetve a betétdal is viszonylag elmegy. Ezen túl meg egészen értékelhetetlen. 3/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch
Kis-nagy világ - Synecdoche, New York (2008)
Charlie Kauffmant szeretjük. Naná, hiszen belőle pattant ki az Eternal Sunshine és a Being John Malkovich. A Synecdoche-t már nem csak írta, hanem rendezte is, főszerepben meg egyik kedvencem, Philip Seymour Hoffman. Ebből rossz nem lehet - gondoltam, de nem emlékszem, hogy mikor tévedtem ekkorát. Hoffman egy színházi rendező, akinek nem megy jól a házassága, véres a széklete, de kapott egy nagy ösztöndíjat, amiből megrendezheti álmát, a több száz emberes színdarabot. Oké, ez így jó, de akkor Kauffman elkezd keverni. Ami az első 20 percben rendben van, hozza a szokásos jópofa ötleteit, meg minden. De aztán ezek az ötletek egy: túl sokan lesznek; kettő: egyre érthetetlenebbek és elszálltabbak. Nem kertelek: a Synecdoche élvezhetetlen. Egy szenvedős két óra óra a film, ami néha-néha felvillant valami érdekeset, és csak ennek köszönheti, hogy egyáltalán végignézem. Bár van egy sejtésem, hogy csak nem értem a filmet. Ehhez biztos valami irodalomjártas művészi akárminek kéne lennem, de sajna nem vagyok, így ez a film számomra csak egy valami: időpocsékolás. Ettől még ajánlom mindenkinek egy próbára, hátha több szerencséje lesz másoknál. Tőlem nem több egy 2/10-nél (ez is csak Hoffman miatt, aki szokás szerint remek).
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=3hlMGiUhmwI
Pi (1998)
Darren Aronofsky filmje, a Pi jó nagy bajba sodort engem. Ugyanis most már nem tudom, hogy bírom-e ezt a fickót, vagy nem. A Requiem egy óriási film; a Fountain nagyon vegyes, régen szerettem, manapság már nem tudom végignézni; a Wrestler-t nem láttam; a Pi meg nagyon nem volt jó. Azt persze elismerem, hogy Aronofsky napjaink egyik legérdekesebb rendezője, de hogy nálam hogy áll, az most alaposan megingott. A Pi egy (talán) őrült matekos végeláthatatlan szenvedéséről szól. Egy hangulat film ez, aminél nem a sztori számít, hanem a képek, az atmoszféra, a külcsín, az érzés (kábé mint a Fountain). Bennem az az érzés támadt a film közben, hogy nagyon akarom, hogy végre vége legyen. Nekem a Pi egy maszlag volt, egy rémálom-szerű szenvedés, aminek se eleje, se vége. Valami biztos van benne, ami jó, de én nem találtam. Elfogadom, hogy valahol nagy film, de nem fogadom be. Számomra max 3/10, de erősen felkerekítettem.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=jo18VIoR2xU
(de a Black Swan-t azért várjuk)
