Ha még kiskölyök lennék, tuti ez lenne a kedvenc filmem.
Soren, az ifjú és álmodozó bagoly boldogan él családjával az erdő fái között. Mikor fivérével egy kis önkéntes repülés gyakorlást szerveznek az éjszakába, hirtelen megfordul a világ - ellenszenves baglyok elrabolják őket, és egy messzi helyre, az úgy nevezett "tiszták" otthonába viszik őket. Ez a gonosz Metal Beak és neje birodalma, akik fiatal szárnyasokat gyűjtenek, hogy egy kis agymosás után sereggé kovácsolják őket. Soren nem kis veszteségek árán kijut erről a szörnyű helyről, és útnak indul, hogy megkeresse a legendás Őrzőket, a legvitézebb baglyokat, akiket valaha látott a világ, és segítséget kérjen tőlük a többiek kiszabadítására. Hiszen fivére még mindig raboskodik.
"There's nothing wrong with dreams"
Zack Snyder az utóbbi 4-5 évben képregényeket filmesített meg, nevezetesen a 300-at és a Watchment. Mostani munkája se saját ötlet (az majd márciusban jön Sucker Punch néven) - a Legend of the Guardians egy igen népszerű gyerekkönyv a tengerentúlon. Snyderre eddig leginkább az volt a jellemző, hogy ha adaptál, akkor azt igyekszik szó szerint tenni. Magyarul szinte lapról-lapra, képről-képre "lemásolja" az eredetit, illetve értelemszerűen egy másik médiumra helyezi. Ez a spártaiaknál még nem volt probléma, hiszen az alapanyag nem egy vastag valami, így egy korrekt akció mozi kerekedett belőle. A Watchmen már bonyolultabb eset, hiszen minden idők legtöbbre tartott képregénye annyira komplex, hogy még két filmbe is necces lenne belesűríteni. Snyder egy darab filmbe oltotta Alan Moore mesterművét, szintén leginkább a "szó szerint" elv alapján. Az eredmény annyira felemás, hogy azóta is mennek a viták arról, hogy a Watcmen egyáltalán jó film-e vagy nem.
Elnézve a Legend of the Guardians-t, fogadok, hogy ha elolvasnám a könyvet, egy az egyben azt kapnám, mint a filmtől. Mármint cselekményben, szövegekben, stb. Persze ezt nem tudom, csak sejtem. Ugyanis a Legend is ugyanabban szenved leginkább, mint a Watchmen: szétszórt. Története eléggé kiegyensúlyozatlan, kapkodó vezetés, és mindenbe csak kicsit belekóstolunk. Sajnos az a helyzet, hogy filmünk nem rendelkezik valami jó sztorival.
A film "Watchmen-oldala" után nézzük a "300-oldalt". Ha Snyder nem is a történetmesélés nagymestre, az vitathatatlan érdeme, hogy vizuálisan zseniális, és nagyon jól heroizál, ha kell - ezáltal könnyedén csal elő érzelmeket nézőiből. Miután a Legend másból nemigen tud építkezni, erre hajt rá, de kegyetlenül. Ez a film látvány szinten egyszerűen gyönyörű. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az állam végig lent volt a földön - hihetelten, hogy manapság miket tudnak létrehozni CG-vel. Akárcsak Leonidas király csatája esetében, Soren kalandjainak is az összes képsora felér egy festménnyel. És nem csak a háttér miatt. Ezeknél a baglyoknál hitelesebb digitális karaktert még nem nagyon láttam (talán King Kongot) - az embernek kedve lenne benyúlni a vászonra, és megpaskolni ezeket a puha madarakat. És akkor még nem is beszéltünk a mozgásról, a rendezőre jellemző lassításokról, az akciókról. Nincs mit szépíteni: ez a film egy vizuális orgia.
Emellett pedig egy hatalmas szívű mese. Mert hiába a gyenge történet, filmünknek hatalmas lelke van. Ezen a téren leginkább a Lion King magasságait veszi célba, és hát sikerül is neki. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy gőzerővel szurkolok vagy éppen meghatódok - Varázslatoserdő meg néhol-néhol elfordítja mellettem a fejét, mert nem mer odanézni az izgalomtól. Tisztára, mint egy Pixar film. Pedig ez Warner.
Azért azt szögezzük le, hogy a film korhatáros - tizenkét éven aluliak számára megtekintése csak szülői felügyelet mellett ajnálott (ez szép volt). Ám ha valakik határtalanul fogják élvezni, azok szerintem pont a 7-10 év közötti álmodzó/állatbarát (esetleg ornitológus-jelölt) kissrácok. Az említett kor alatt a szülők inkább mellőzzék a nagy családi mozizást - baglyaink néhol eléggé csúnya halált halnak, a denevérek nagyon parák, és hát a munkatábor-szerű valami se egy szívmelengető hely.
Ám ezen és a már említett gyenge sztorin a Legend of the Guardians hál' istennek felül tud emelkedni. Szeretnivaló karaktereinek, csodálatos látványának és feljebb taglalt hatalmas lelkének köszönhetően. Mese a mesékben való hitről. Mese arról, hogy milyen fontosak az életben a mesék és az álmok. Mese a meséről - hát ez elég furán hangzik, de így van. Minden hibája ellenére kiérdemel egy 8/10-et. Talán ha eredetiben nézem (Hellen Mirren egy Hugo Weaving hangjával többek között), akkor még feljebb is mehetne. De így is nagyon jó. Egyszerűen szép.
