Scott és Washington újra együtt, a legutóbbi metrós kaland után ezúttal vonaton, és végre hihetően.
Will (Chris Pine) reggel besétál új munkahelyére a vasúthoz. Frankkel (Denzel Washington), a vén rókával dolgozik aznap együtt, mint mozdonyvezető. Miközben végzik a dolgukat, az állam másik végében, de ugyanazon a vonalon elszabadul egy hatalmas vonat, ami majd' egy kilóméter hosszú, veszélyes vegyi anyagokat szállít, és egyre jobban gyorsul. Miután a senki se tudja megállítani a szerelvényt, az esetleges tragédiát már csak Frank és Will, illetve rozsdamarta mozdonyuk akadályozhatja meg.
"We are gonna run this bitch down"
Leírva ez leginkább valami Segal filmre hasonlít a Film+ kedd esti kínálatából, és nem is áll tőle távol. Tony Scott, az öreg motoros akció rendező azonban egészen élvezhető és jópofa filmet bírt összerakni ebből a szinte már nevetséges alapötletből. Ennek a nyitja az, hogy abszolút hihetővé igyekszik tenni mindent. Nincsnek rosszfiúk, akik elkötik a vonatot, nincs zsarolás, nincs hatalmas harc a végén. A bazi nagy szerelvény emberi mulasztás miatt elindul, ezért mindent bevetnek a fejesek a rendőrökön és tűzoltókon keresztül, és őket kiegészítve Denzelék is igyekeznek a vonat megállításában. Nincs mint szépíteni, az Unstoppable egy végtelenül egyszerű film, ám pont ebben rejlik viszonylagos nagyszerűsége. Scott filmje végig egy híradó adásra hajaz (nem egyszer úgy is néz ki), nem bonyolítva túl semmit, hanem csak egyszerűen megmutatva, hogyan is nézne ki egy ilyen. Semmi elszállt ötlet vagy filozófálgatás, mindent a szerelemért vagy mindjárt meghalunk érzés, vagy megmondjuk a tuti az életről gondolatsor. Megállítjuk a vonatot oszt kész, csókolom. És éppen ezért én elhiszem az egészet. És miközben elhiszem, ez az egész még szórakoztat is engem. Kell ennél több?
Hát, még szép, hogy kell, de nem ettől a filmtől. Az Unstoppable egy akció filmnek álcázott katasztrófafilm, a minden nehézség nélkül emészthető és szerethető fajátból. Semmi különös, egyszer tök jó. 7/10.
