A hattyú, amelyik nem repül.
Nina (Natalie Portman), a húszasai közepén járó balerina, a kis édes mama kedvence hirtelen hatalmas lehetőséget kap. Ő játszhatja el a Swan Queen-t a Hattyúk tavában. Nina kimondhatatlanul örül, ám a szerepnek van egy jó nagy csavarja: egyszerre kell a szendeszűz fehér, és a sötét, gonosz fekete hattyút játszani/táncolni. Nina profi, minden mozdulata kíváló, ám nem éli át a szerepet - és ez baj. A rendező (Vincent Cassel) és az újdonsült barátnő (Mila Kunis) hatására Ninán egyre nagyobb a nyomás, hogy megfeleljen... és kezdődik az elmebaj. Aki ezek után balettozni akar, az nem normális.
"I just want to be perfect"
Darren Aronofsky nem a szívem csücske, de vitathatatlan, hogy mindig érdekes filmeket ad ki a kezeiből, meg persze az, hogy kíváló rendező. A Black Swan-nál ez semmit se változott - a Wrestler ismerete nélkül eddig ez a legkiforrottabb filmje. Aronofsky remekül mutatja be az egyre növekvő elmebajt, főleg a színészeken keresztül (Natalie Portman hihetetlen jól csinálja azt, amit kell), de ritmusban és minden egyébben is jelesre vizsgázik a film. Legyen szó akár a rázkódó, követő kamerákról, a tökéletes vizualitásról (mint amikor Nina átalakul a színpadon, húúúú), vagy a fel-fel tűnő zseniális pillanatképekről (Mila Kunis nyalakodás után felemelkedik Clint Mansell zenéjére, dupla húúúú), hiba nincs, még a film végi elvágás is tökéletes. Egy nagyon erős alkotás az elfojtásról, a megfelelésről, emellé pedig egy igazi színházi rémálom, a lehető legjobb értelemben. Tényleg egy elemi erejű valami.
De a Black Swan mégsem tökéletes film.
Szerintem két nagy hiba van. Az egyik az, hogy a film irónikus módon pontosan ugyanabban szenved, mint a hősnője (lehet ám, hogy ez szándékos koncepció): nem meri megmutatni magát. A filmben talán három-négy olyan rész van, mikor az őrület elszabadul, és az olyankor gyönyörű - de egyrészt rögtön abba is marad, másrészt utána visszatérünk alapállásba, mindent lehet elölről építeni. A film csak megvillantja magát, éppen úgy, ahogy Portman a sötét énjét Vincent Casselnek. Félreértés ne essék, maga az alapállás nagyszerű, hibátlan és profi - de ha az ember már látta azt a bizonyos plusz részt, akkor inkább azt nézné tovább.
A másik hiba meg az, hogy kevés. Mármint az egész, úgy a végére. Amilyen másfél órát a Black Swan levág, az valami hihetetlen, minden fentebb említett hibája ellenére. A néző már előre dörzsöli a tenyerét a végjátékra, hogy milyen csodálatos elmebajt fog majd látni, és felkészül egy olyan katarzisra, amitől majd befelé fog nőni a haja. De ez elmarad. Szép lezárás, semmi gond - de kevés. Mondhatni, a film jól kitol önmagával, hogy végig valami hatalmasat sejtet, hiszen minden mozdulata erre utal. Aztán meg gyakorlatilag semmi, a legjobb részeket már ellőttük a finálé előtt - és a baj az, hogy nem tudtuk, hogy azok a legjobb részek. Olyan, mintha elfogyott volna a forgatókönyv, elfogytak volna az ötletek. Bár ez így nem igaz, mert mint mondtam, a lezárás szép, a film egész lesz. Itt valami nagyon erős rendezői munka kellett volna, valami olyan vizuális megoldás, hogy az ember köpni-nyelni ne tudjon. De Aronofsky "csak" lezár. És egy rossz szót se lehet rá mondani, mert a végeredmény tényleg kíváló. De valahogy mégis ott a hiányérzet.
A Black Swan ötöst kap, ez nem kérdés, viszont egy eszméletlen hatos rejlik benne valahol. Nem kizárt, hogy ez a film második megnézésre működne nagyon jól, amikor az embernek már nincsenek elvárásai, amikor nem úgy ül be a moziba, hogy gondolatban már oda is adta a tíz pontot. Nagyon jó film, nagyon király film, de ez csak 8/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=5jaI1XOB-bs
Mila Kunsinak meg több szerepet!
