A trend most már megköveteli, hogy minden évben legyen egy szívmelengető dramedy az Oscar-jelölt filmek csoportjában. Legutóbb tárgyalt filmünké lett a megtiszteltetés - teljes joggal.
Jules (Julianne Moore) és Nic (Annette Bening) egy leszbi házaspár, akik két gyerekükkel boldogan élik az amerikai kertvárosi idillt. A srácok, Joni és Laser egy nap úgy döntenek, hogy felkeresik biológiai apjukat, a spermadonort, és Paul (Mark Ruffalo) képében meg is találják azt. Paul ritka jófej, aki örül a hirtelen jött apaságnak, és igyekszik minél aktívabban részese lenni a családnak. Ennek mindenki örül, és mindenki jó kapcsolatot ápol Paullal - kivéve Nic-et, akinek bűzlik valami.
"I like lesbians"
Ha valamihez hasonlítani kellene a Kids Are All Right-ot, akkor az mindenképpen a Little Miss Sunshine lenne. Műfaji rokonságukon túl (ami a keserédes vígjáték) a nem hétköznapi családkép, a legkülönbözőbb problémák egész sora, a remek alakítások és az élet keménységét felvonultató sztori is közös pont - melynek végén ott a napsugár. Akárcsak a Miss Sunshine-nál, a Kids-nél is derűsen áll fel az ember a székből, miután a száz perc alatt többször szétröhögte magát, illetve nem egyszer meghatódott a tökéletesen megjelenített emberi drámákon. A Kids is képes arra, hogy egy kis lelket öntsön, de ha a néző arra nem vevő, akkor még mindig ott vannak a színészek, és a remek teljesítményeik, amiken lehet ámulni.
Viszont a film emellett nem egy hibával rendelkezik, és mindegyik a forgatókönyvhöz köthető. Olyan, mintha a készítők nem tudták volna eldönteni, hogy a sok szál közül melyikre fordítsanak hangsúlyt - ezért kapunk mindenből, aminek a hátránya az, hogy egyik se lesz teljes. Mert most akkor a házasság (melynek összetétele mellékes) nehézségeiről beszélünk? Vagy a hirtelen felnőtté válásról gimi és egyetem között? Esetleg a szülő-gyerek viszony mélységeiről? És akkor a Mark Ruffalo szál még sehol sincs. A film úgymond csapong, mindennel foglalkozik, de mindent csak megkapargat, igazán nem tud belemenni a részletekbe. Bár ha jobban belegondolok ez a sokszínűség akár még a koncepció része is lehet, ha azt mondjuk, hogy a Kids magáról az életről hivatott szólni, ahol minden egyszerre történik, és egyik gond sem várja meg, hogy a másiknak vége legyen. Csak úgy jön. Ha ez tényleg így van, akkor nagy piros pont az alkotóknak.
Ettől persze még a felszínesség nem lesz bocsánatos, de igazából kit izgat? A Kids Are All Right az év eddigi legaranyosabb és legmelegszívűbb filmje, aminek ezért nem is érdemes semmit se felróni - hiszen senki sem tökéletes. De ha a jó szándék és a lélek megvan, akkor nem is baj. 8/10.
