Tanács: ne akarj két évtizedet bő másfél órában elmesélni.
Emma (Anne Hathaway) és Dexter (Jim Sturgess) a diploma buli utáni éjszakán egy ágyba kerülnek, ahol aztán semmi se történik. Csodával határos módon ezen képesek túllépni, és tényleg betartják a "legyünk barátok" szöveget. Annyira, hogy közel húsz éven át minden július 15-én találkoznak, bármerre sodorja is őket az élet...
"I'm not lonely, I'm alone"
A One Day legerősebb pontja az, hogy a romantikán belül nem a vicces illetve nyálas, hanem a komolyan vehető és nagyon is emberi vonalat képviseli - szinte látom is, ahogy Lone Shcerfig rendező szemei előtt a Before Sunrise lebeg. Viszont hiába a történet erőssége és jól belőtt stílusa, ha egyszerűen semmire nincs ideje, merthát mégis csak húsz fejezetet kell elmesélni száz percben. Sajnos akkor se állnánk jobban, ha az évek/fejezetek felét kivágnánk vagy csak átfutnánk rajtuk (ami egyébként meg is történik), hiszen az anyag egyszerűen túl sok. Így már az alapfelállást (miszerint Emma és Dexter mitől is olyan jó barátok/szeretők/szerelmesek/mittoménmik) sem tudjuk igazán átérezni, tekintve, hogy kábé semmit nem tudunk az egészről - amikor meg megtudunk, az a lehető legrosszabb helyen van. Innentől sajna dől az egész, és hiába találnak be nem egyszer a drámával, a humorral és minden egyébbel, valahogy mégsem jó a film. Második hibaként pedig a nagy fordulata (amiről még mindig nem tudom, hogy mit gondoljak) után még a nyál-határt is erősen becélozza, hogy pont a végére próbálja önmagát teljesen elrontani - de szerencsére nem tudja.
Sajna eléggé semmilyen lett a One Day. Kár, mert jó alapokkal indult - csak azok szerencsétlenségére szinte kivitelezhetetlenek. Ettől függetlenül abszolút fogyasztható, jó kis film, amit egyszer, sőt, akár még többször is meg lehet nézni. Ártatlan romantika. 6/10. Meg hát Anne Hathaway-t akármeddig elnézegetem.
