Igaz történet egy rákos srácról, szakításról, barátságról, szerelemről, sok humorral és fűvel. Valahogy így néz ki az év egyik legszebb filmje.
Adam (Joseph Gordon-Levitt) egy nap, mint derült égből a villámcsapás, megtudja, hogy rákos. Hátrákja van. Kirendelt terapeutájával (Anna Kendrick), anyjával (Angelica Huston) és legfőképpen legjobb haverjával, Kyle-al (Seth Rogen) megpróbálja kibírni a kibírhatatlant, miszerint 50-50 az esélye az életben maradásra.
"- Leakasztottad a képemet?!
- Nem illett az új tévéhez."
A 50/50 legeslegnagyobb erénye, hogy az ember az utolsó pillanatig elhiszi. A szkriptnek, a rendezésnek és nem mellékesen Jospeh Gordon-Levittnek (nameg az állat Seth Rogennek XD ) köszönhetően mind a száz perc hiteles és emberi - és pont ezért nem azt mondom rá a végén, hogy ez egy "viccet csinálunk a rákból" film. Mert erről szó nincsen, főhősünk betegsége a lehető legkomolyabban van véve. De mivel - mint mondtam - végig hihető az egész, simán beleférnek a poénok, a füvezés, a rákkal való csajozás ésatöbbi, és még csak fel se merül az emberben az, hogy itt valami ízléstelen lenne.
Az eddig totál ismeretlen Jonathan Levine egyébként nem csak ezen a kényes határon egyensúlyozik profi módon. A legjobb dramedy direktorokat megszégyenítve képes vegyíteni a drámát a komédiával (hú, ez így kicsit gázul hangzik), mindkét oldal végletéig elmenve - vagyis vagy a meghatódottságtól vagy a röhögéstől sírsz - sőt, még love storyra is futja tőle, és azért ez nem kis teljesítmény.És itt kezdek gondban lenni: nem tudom, hova és milyen módon dicsérhetném még ezt az egészet.
Mert erről a filmről csak azt lehet mondani, hogy hihetetlen jó. Humora, alakításai, fordulatai, de mindennél jobban emberi kapcsolatai egytől egyig szenzációsak. Egy nagy feel-good mozi, úgy ahogy van. Szavak helyett inkább a számok beszéljenek. 9.5/10.
