What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: A Holló - The Crow (1994)

2012.01.23. 18:44 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

Ki a fene házasodik Halloween-kor? És ki a fene tartja a Hollót szép filmnek?

Eric Drawen-t (Brandon Lee) és szerelmét Halloween idején, a helyi körökben csak az Ördög éjszakájaként emlegetett mega-randalírozás keretein belül brutálisan megölik. Egy év múlva Drawen lehetőséget kap arra, hogy visszatérjen a halálból, és bosszút álljon.

"It can't rain all the time"

A Holló egy kultfilm, ezt kár tagadni. Ha nem hiszed, menj el a londoni Camden Town-ba, ahol minden második boltban találsz legalább egy olyan posztert/képeslapot/mifenét, amin Brandon Lee feszít kikenve, bőrcuccban. Folytatások, sorozatok (talán remake is), megannyi DVD/BD kiadás és képregény boltokban fellelhető akciófigura/statue, hogy a rengeteg "collector's" dologról ne is beszéljünk. Pedig ez a film idén tizennyolc éves, és úgy tűnik, valamiféle generációtól független vonzerővel bír. Gondolom mostanra már meg is mondtátok a monitornak, hogy "hát mert a Brandon Lee meghalt közben", ami igaz, de valljuk be - James Dean és Heath Ledger mögött is baromi jó filmek álltak, amik így is, úgy is kult státuszba léptek volna. Így a kérdés az, hogy mi olyat tud a Holló, aminek köszönhetően a popkultúra egészen egyedi része, lassan már két évtizede?

Mert be kell látni, ha az egésznek a "csontvázát" nézzük, az jó esetben is csak B-kategória: hősünk visszatér a halálból, hogy immár emberfeletti erejével bosszút álljon saját és felesége gyilkosain. Az ilyen helyzetekben van szükség egy jó rendezőre, és a számomra érthetetlenül keveset foglalkoztatott Alex Proyas (Dark City; I, Robot; Knowing) kétségtelenül az. Proyas valami egészen elképesztő egyensúlyt képes találni a 18 éven felülieknek szóló mocskos bosszúmozi, valamint egy örök szerelemről regélő love story között - a kettő tökéletes harmóniában működik együtt, egy egymást ezerrel felerősítő kontrasztot létrehozva. Egyszerűbben: egy ilyen komor és bűnös nagyvárosban egy ilyen, nem éppen eredeti, vagy részleteiben kidolgozott szerelmi szál úgy bír hatni, mint egy pillanatnyi mennyország a földi pokolban. A nagy fogás pedig az, hogy filmünk mindkét oldalát halálosan komolyan veszi - egy pillanatra se válik nyálas giccsé, vagy öncélű vérfürdővé.

Ám amivel Proyas igazán különlegessé teszi ezt az ötvözetet, az stílus. A Holló, nincs rá jobb szó, atomkemény: bőrkabát, metálzene, éjsötét és lepusztult környezet, heroin, gépfegyverek, gitárszóló a naplementében, gyilkolás, szerelem, final fight a viharban egy templom tetején. Ilyen film azelőtt tényleg nem volt - a Holló közvetlenül a Mátrixnak vágja a külcsín és a hangulat ösvényét. Ahogy a kamera siklik a makett város fölött, ahogy Eric Drawen belép az esőből a templomba, vagy még inkább amikor először kifesti magát, mind beleég a néző fejébe - mert annyira cool. És itt kezd Proyas filmje a "megmagyarázhatatlanul jó" kategóriába esni, mert igazából nincsen rá tudomány magyarázat, hogy ezek mind miért működnek ennyire - működnek és kész. És ez elmos minden plothole-t és logikai buktatót. A Holló egy olyan totálisan egyedi és bivalyerős stílustanulmányt vág le, hogy csak na - ha valakinek van erre magyarázata, az ossza meg velem.

Filmünk legnagyobb felszíni dobása tehát az lehet, hogy egészen egyedi látvány- és hangulatvilággal operál, egy olyannal, ami a coolság coolsága. Szerethetőségét a fentebb taglalt, profi műfajkeverésének köszönheti, mely kettősség az erőszak és érzelmek között mindenre rányomja a bélyegét (elég csak a 'metál soundtrack vs. Greame Revell érzlemes score' témára gondolni). Ám én személy szerint azt tartom a Holló igazi ászának, hogy egy nagyon szokatlan módon bír az egyik legszebb szerelmes történetté lenni. Talán ez az, ami miatt képes időről időre megtalálni a közönségét (állítom, hogy ez a film akkor működik a legjobban, ha a korhatárt figyelmen kívül hagyva tizennégy-öt-hat évesen nézi meg az ember az először), hiszen ennél univerzálisabb téma talán nem is létezik. A Holló az a film, ami heroinnal és vérrel áztatott, robbanásoktól, rockzenétől és fegyverropogástól hangos világba csomagolja az örök és igaz szerelem történetét. Lehet ezt nem imádni? 9,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=cNvd0bB4nPM&feature=related

Címkék: kritika thriller action brandon lee romantic the crow alex proyas 9.5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr543741464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása