Mindenfajta félelem alaptalan volt.
Mikor Loki eléggé ellenséges szándékkal a Földre érkezik, Nick Fury (Samuel L. Jackson) nem tehet mást, mint összehívja a bosszúállókat: Amerika kapitányt, Vasembert, Thort, Hulkot, a Fekete özvegyet és Sólyomszemet. A világ sorsa rajtuk múlik.
"Az energiaszint négyszáz százalékos"
Tátott száj, széles vigyor, jól eső röhögések a jó poénokon, kiszáradt szemek a mindent elsöprő látványtól... ja, és széles vigyor. Nagyjából így éltem meg az Avengerst, amit egyébként nyugodtan hívhatnának A 100+1%-os moziélménynek is. Mert nincs mit tenni, ez az: a Marvel család és a popcorn mozik netovábbja, egy vizuális orgia, egy geek mennyország. Egy olyan film, amiről azt hittük, hogy már megkaptuk, teszem azt, Iron Man néven, merthogy annál coolabb nincs - erre Joss Whedon (a geek-király) író/rendező jön, és mindenre, amit el tudsz képzelni, legalább tíz lapáttal még rátesz.
[képzelj ide még úgy három bekezdésnyi semmitmondó nyálcsorgatást]
A "tökéletes" jelzőtől nagyon kevés választja el filmünket, viszont azok masszívan elválasztják. Két szembetűnő "főbűne" számomra érthetetlen módon plothole, amik megoldása lehet, hogy ott van az alkotók fejében, de a nézőnek akkor se világos. Egyrészt a Thor végével sehogy se stimmel a dolog, és talán az ezzel az előzménnyel való összekapcsolódás a legkényesebb, hiszen nemcsak az egyik Bosszúálló érkezik onnan, hanem maga a főgonosz is. Hogy ez hogyan és miként történik, az végig rejtély marad - ezen jobb is továbblépni. A másik hiba pedig a család legsanyarúbb sorsú tagjában, Hulkban keresendő, aki bár majdnem lenyúlja az egész show-t a ráírt remek poénokkal, mégis megmarad egy hatalmas kérdőjelnek: nemcsak jelenléte teljesen súlytalan, de viselkedése se világos, ugyanis az egyik pillanatban egy fékezhetetlen szörny (aminek amúgy lennie kell), máskor pedig intelligens csapatjátékos. Ez egy teljes képzavar. Illetve nem ártott volna valami kis mélység az egészbe - tudom, megmondtam, hogy a Marvel nem ebből él, és tudom, hogy Tony Stark kalandjai a követendő példák ebben az esetben, de amikor a Földet csak egy centi (illetve hat titán) választja el a leigázástól, akkor azért én igényelnék egy cseppnyi komolyságot.
Mindezek ellenére az Avengers remek film, saját műfajának egyik legjobbja. Hat (!) főhősével szinte már vérlázítóan profin bánik, kellő hangsúlyt és időt szán mindenkire (mondjuk van is rá bő két órája), és nem kivételez senkivel: ebben a csapatban mindenki egyenlő. Muszáj megemlíteni Whedon nevét a rendezésen kívül a forgatókönyv terén is, hiszen remek munkát végzett, akárhonnan is nézzük - legnagyobb érdeme a láthatóan határtalan lelkesedésen kívül talán a finom, és működőképes önirónia, ami miatt a poénok nem gyilkolják, hanem szinte már építik az élményt, és ami miatt fel se tűnik, hogy a végtermék helyenként már annyira abszurd, és annyira el van szállva, hogy csak na. És akiket még nagyon meg kell dicsérni, az az ILM, és minden egyes effektes srác a buliban: ilyen minőségű és mennyiségű CG-t nagy ritkán látni. Az Avengers látványban mindenkit lesöpör - ezt a szintet már csak egy Transformers 4 ugorhatja meg.
Többször használtam a fentiekben az "élmény" kifejezést. Ki lehetne itt számolni mérlegen, hogy problémák és erények tükrében az Avengers mennyire jó film, de itt valóban az élmény az, ami számít. Lehet, hogy vannak hibák, de amikor a SHIELD hajója kiemelkedik a tengerből, amikor egy százméteres kígyó-mifene dönti az épületeket, amikor a Kapitány és Vasember közösen szerelnek zuhanásban levő repülőt, és amikor a csatatér közepén a kamera svenkel egyet hőseink körül, akkor őszintén szólva leszarom azt a pár hibát. 9/10. Superhero Non-plusz-ultra.*
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=bGt-saFvkNk
* természetesen az újkori Batman külön kategóriát képez.
