Tim immáron zsinórban ötödjére dolgozik Johnny-val - mindketten megérettek a szünetre.
Miután nem viszonozza egy boszi (Eva Green) szerelmét, Barnabas Collins (Johnny Depp) átkot kap a fejére: vámpírrá változik, és kétszáz évig rohad egy koporsóban. Mikor végre kiszabadul onnan, elindul felkeresni leszármazottjait - valamint szembesül az 1972-es év furcsaságaival...
"Kérlek menj, és hallgasd Alice Coopert a többiekkel"
Tim Burton egy nagyszerű rendező. Egyes filmjei nemes egyszerűséggel remekművek, melyekben a történet nagyívű, a karakterek (leginkább a negatívok) zseniálisak, és a védjegynek számító látványvilág minden esetben pazar. Viszont amiben Tim a legnagyobb király, az az érzelmek, a dráma nehezen körülírható kezelése, melyben neki nincs párja, és ami filmjeit egy olyan gyönyörű lélekkel tölti meg, hogy az fantasztikus. Mondhatni, "Burton-ös" - és azért nagyon kevés olyan rendező van, akinek a nevével definiálnak stílust, de ő teljesen megérdemli, hiszen a legtehetségesebb filmesek egyike.
Éppen ezért szinte már felháborító, hogy legújabb filmje, a Dark Shadows (mely egy régi sorozaton alapszik) mennyire nem jó film, az meg még inkább, hogy legfőbb hibája a történetmesélésben keresendő. Ennek a filmnek nincsen sztorija, egy íve, csak egy alap szituációja, ami úgy-ahogy összefűzi a hanyagul odadobált jeleneteket (ettől olyan is lesz, mint egy sorozat best of válogatása). Ezenfelül a film úgy lohol, mintha kergetné a tatár, és ennek köszönhetően ok-okozati magyarázatok, karakterek és fontosnak érződő mellékszálak tűnnek el a süllyesztőben - ez így nagyon gáz. Viszont ennél is gázabb az utolsó tíz perc (ami húsznak érződik), mikor Tim ezeknek a teljesen kibontatlan figuráknak a végső pillanatokban akar mélységet adni, ami mondanom se kell, halott ötlet, és természetesen nem működik - ennyire rossz final actiont nem tudom, láttam-e már. A színészek se tudnak ezzel a maszlaggal mit kezdeni: a rengeteg tehetség csak lézeng, Johnny pedig még mindig ugyanazt játssza, mint már kábé nyolc éve - és ez már baromi unalmas. Jackie Earl Haley-n kívül egyedül Eva Green az, aki fel tud mutatni valamit, de ő is küszködik - közös szexjelenete Johnny-val pedig az egyik mélypont, hiszen ennél erotikátlanabbul ezt meg se lehetett volna oldani.
Itt egyetlen dolog van, ami megállja a helyét, és elvonszolja a hátán a filmet, ez pedig Burton humora, ami hál'Istennek nem szenvedett csorbát. Ha ez nem lenne, teljes csőddel állnánk szemben - így csak rendezőnk egyik leggyengébb filmjéhez van szerencsénk. Ez pedig azért szomorú, mert ezt az alapanyagot egyenesen neki találták ki. 5/10.
