Idén Liam után Willem is besétál az erdőbe, hogy erősítse a tényt, miszerint a vadon az üt, de durván.
Martin David (Willem Dafoe) egy profi gyilkos - levadászik bármit, ha jól megfizetik. Egy arctalan vállalattól azt a megbízást kapja, hogy ejtse el a kihaltnak hitt tazmániai tigrist. Martin hát felkerekedik az ausztrál erdőkbe, ahol többet talál, mint valaha is képzelete volna..
"There is no room for mistakes"
Érdekes, hogy a film alapjául szolgáló könyvet illetve forgatókönyvet egy-egy nő (Julia Leigh - Alice Addison) írta, bár belegondolva ez csak elsőre meglepő. Hiszen főhősünk egy profi zsoldos, maga Willem Dafoe, aki mindenhez ért, aminek köze van az öléshez, és annyira precíz, hogy jó nézni. Ám íróink csavarnak egyet a dolgon: hősünket nagyon is embernek állítják be, akinek van lelke, vannak elvei - csak az idő folyamán valahogy megfagyott ott belül. Filmünkben önmagára találása két fronton zajlik: egyrészt az erdőben, a fenséges, tiszteletet parancsoló és gyönyörű vadonban, ahol helyükre kerülnek a dolgok (jóesetben a nézőtéren is); másrészt az erdő széli szálláson, ahol a vadász időről-időre megpihen, és ahol nincs egyedül, sőt, a végére már várják is őt. Ez a kettősség remekül egészíti ki egymást. Lassan, ámde elegánsan formálják Dafoe karakterét, akiért lehet izgulni, hogy megtalálja a saját útját.
Daniel Nettheim rendező olyan biztosan terelgeti filmjét, mint ahogy Martin fogja a puskáját - ráérősen viszi be nézőit a fák és az írónői által remekül felépített férfi lélek sűrűjébe, tartva a vadon szolgáltatta feszültséget, illetve az egyensúlyt a két helyszín között. A végeredmény egy szinte már spirituális utazás, egyén, természet és emberi kapcsolatok mezején - mindezt megfejelve egy olyan katarzissal, ami nem fog mindenkinél működni. Akinél igen, az majd nagyot néz - akinél nem, annak még mindig ott van Willem Dafoe élete egyik legjobb alakítása. 9/10.
