A premier napján fogtam az egyik fekete pólómat, krétával rajzoltam rá egy nagy denevérjelet, majd elindultam a moziba - ennyire vártam ezt a filmet.
Nyolc évvel járunk Harvey Dent halála után - Gotham azóta a legtisztább város lett. Ám ez nem marad sokáig így, hiszen Bane (Tom Hardy) képében egy olyan terror közelít, hogy csak na. Batmannek (Christian Bale) vissza kell térnie száműzetéséből, hogy rendbe tegye a dolgokat, és beteljesítse sorsát.
"I will brake you"
Négy év kihagyás bizony sok lehet egy széria életében - főleg, ha az ember egy Dark Knight szintű masterpiece után hagy ennyi szünetet. Mert négy év alatt sok minden történhet a közönség fejében, és a közönség által a film körül is. Christopher Nolan Batman trilógiájának középső fejezete egy ritka nagy kult-státuszt szerzett magának, már rögtön a bemutatójakor, és az évek során ez csak fokozódott. Ez természetesen jó, sőt, szuper, de van ám egy árnyoldala is: egy ilyen nagyságú rajongás elvakíthat. Ez ilyen Matrix-szindróma, mikor egy filmnek külön helye lesz a fejekben, és bármit csinálnak is folytatásként a készítők, az sokaknak már nem lesz jó. Peter Jackson Hobbitjára is les a bokorban egy ilyen sors, Nolan denevére (a netes visszhang és a BoxOffice alapján) pedig éppen egy lazább változatát éli ennek. A folyamat érthető - de a kész mű ismeretében vajon jogos-e?
Nolan minden téren emeli a tétet, de nem úgy, ahogy gondolnád - úgy talál ki a harmadik részre egy harmadik utat (egyben harmadik narratívát), hogy valójában az első kettőt gyúrja össze. Keveri Rha's Al Ghul nagystílű hódítását Joker anarchiájával, aminek az eredmény Bane, aki maga a terror, az apokalipszis, akihez képest a bohóc szinte csak egy vicc, és akinél durvább rosszfiút még nem láttam; a Begins emberközpontúságát a Dark Knight jéghideg precizításával, amik így együtt egy tökéletes mechanikájú és hangulatú filmet képeznek; valamint a legendát, a jó arányú misztikumot (ha úgy tetszik, képregényességet) a való világgal, amik, hiszed vagy sem, erősítik egymást. És amíg az első Bruce Wayne-ről, a második Batmanről szólt, itt végre harmóniában egyesülnek. Ilyen szempontból a Rises tökéletes zárás, ami egy hibátlan út elegáns vége, ami azáltal, hogy egyesít, egésszé is tesz. A sötét lovag első perctől egységes története lezárul - mire hát a fanyalgás, ami ugyan csak kicsit, de érezhetően ott van sokak fejében. Ez valószínűleg azért van, mert Nolan valami olyasmivel tölti meg alkotását, aminek befogadása nagyon személy függő.
Ugyanis rendezőnk maxra tekeri azt, amit az Inception-ben kipróbált, és aki vette a lapot, annál működött: ez a valami egy magasabb (vagy mélyebb) érzelmi szint, amit nem lehet csak úgy definiálni, hiszen ha most bedobnám ide például azt, hogy "szerelem", vagy azt, hogy "bánat", az vajmi kevés lenne a magyarázathoz. Ez egy olyan valami, amivel nem tudsz mit csinálni: egyszerűen csak érzed. Már ha érzed. Nolan ezt az érzést párbeszédek, alakítások, tettek, képek és zenék együttes erejével váltja valóra, s ezzel katarzis élmények egész sorát szerzi nézőinek. Ezzel nem csak a Rises-nak, hanem egész Batman képének ad egy olyan fenséges pluszt, amit csak csodálni lehet - egy olyan helyre emeli, amit tényleg csak azok érnek el, akiknek ő ezt szánta. Azoknak, akik utána szeretettel gondolnak hősükre, akik kavargó érzelmekkel és gondolatokkal hagyják el a vetítőtermet, ám lélekben még hosszú ideig a Bruce Wayne-el maradnak - hiszen története olyan gyönyörű, hogy fáj elengedni azt. Ez az a fajta mozivarázs amit nem lehet megmagyarázni, nem is akarom, és Te se akard - jó esetben úgyis tudod, miről beszélek.
Nolan rengeteget ad a rajongóknak - a mozi és a denevér rajongóinak egyaránt. Egy olyan filmélményt nyújt, amihez foghatót én csak nagyon-nagyon ritkán tapasztalok - és egy olyan legendát kerekít címszereplője köré, amilyet még nem látott a világ. Batman az, akire ezentúl bárki felnézhet, aki akar, a filmszakértőtől kezdve az árva lelkű kissrácig - hiszen ő az, aki megtörve is kimászik onnan, ahonnan nem lehet. Batman ezentúl mindig itt lesz, morgó hangjával, hegyes fülével, baró járgányaival, példás jellemével, és hatalmas lelkével, beteljesítve egy olyan álmot, amit sokan gyerekkoruk óta őriznek. Büszke voltam rá, hogy a pólómon az ő jele volt. 11/10.
Christopher Nolannek pedig köszönjük ezt az élményt.
